Interjú Németh Zsolttal

Németh Zsoltot, a magyar Külügyminisztérium parlamenti államtitkárát a KMKSZ közgyűlése után faggattuk Magyarország, Ukrajna és a kárpátaljai magyarság viszonyának alakulásáról.

– A KMKSZ közgyűlésén mondott beszédéből ítélve ön igen derűlátó az ukrán–magyar kapcsolatok jövőjét illetően. Mire alapozza az optimizmusát?

– Úgy gondolom, hogy Magyarország és Ukrajna között kialakulhat egy kiemelt partnerségi viszony. Ennek volt az előszele a magyar miniszterelnök minapi kijevi látogatása és hosszú megbeszélése Viktor Janukovics államelnökkel. Erről szólt a határ menti együttműködésben illetékes ukrán–magyar vegyes bizottság minapi vajai ülésének sikere, ahol a legérzékenyebb kérdésekben – nagymuzsalyi aranybánya, Aknaszlatina vagy éppen a beregszászi levéltár – érzékelhető előrelépést sikerült elérni. Ezen események sorába tartozik az is, hogy Ungváron aláírtuk Ivan Baloga úrral, a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökével azt a Keleti Partnerség program keretében megvalósuló nagyon izgalmas kezdeményezést, melynek köszönhetően kétmillió dollár fog alapvetően magyar oktatási intézményekhez jutni. Hiszünk abban, hogy két választás van: vagy az Európai Unió, vagy a káosz. Úgy gondoljuk, hogy az európai az egyetlen járható út Ukrajna számára, s mi szeretnénk segíteni azokat, akik ezen az úton együtt akarnak jönni velünk. Kárpátalja és az itteni magyarság elemi módon érdekelt ebben, hiszen Kárpátalja az ajtó Európa és Ukrajna között. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ennek az ajtónak a kulcsát Ukrajna, Magyarország és Kárpátalja együttes erővel tudja elfordítani. Magyarország készsége adott, Kárpátalja készsége nyilvánvaló, Ukrajna részéről pedig úgy tűnik, van esélye a pozitív válasznak, s ha ez megvalósul, akkor a kárpátaljai magyaroknak is élni kell tudniuk az adódó lehetőséggel.

– Mit kínál a partnerség keretében Magyarország Ukrajnának?

– Mindenekelőtt azt szeretnénk világossá tenni, hogy az európai útnak három szintje van. Rövid távon olyan kérdések állnak előttünk, mint mondjuk a határátkelés ügye. E téren igen elmélyült párbeszédet folytatunk Kijevvel, ugyanakkor tűzoltómunkára is szükség van időnként, mint most legutóbb, amikor meg kellett szüntetni egy rossz intézkedést, mert a magyar szervek egy olyan ajánlást követeltek az utazóktól, amelyet azok nem tudtak produkálni. Középtávon az együttműködés célja az ukrajnai gazdasági, politikai, kulturális viszonyoknak és általában az életviszonyoknak az Európai Unióéval való harmonizálása. Véleményem szerint ezen a téren nagyon sok lehetőség nyílik az együttműködésre. A bel- és igazságügyi területen máris látványosan megindult az együttműködés, de például a nagymuzsalyi aranybánya kérdésének végleges rendezése is a középtávú együttműködés egyik célja lehet. Ugyancsak a középtávú harmonizáció kérdései közé tartozik, hogy sikerül-e aláírni a társulási megállapodást az EU és Ukrajna között. Úgy gondoljuk, hogy a két fél közötti politikai vitákat nem kell a szőnyeg alá söpörni, azokat le kell folytatni, de a magyar álláspont az, hogy ezek a viták semmiképpen se késleltessék Ukrajnának az európai úton való előrehaladását, ne legyen olyan „árukapcsolás”, amely adott esetben lehetetlenné teszi, hogy egyről kettőre jusson ez az ország. Hosszabb távon pedig egyértelműen és világosan ki kell tűzni Ukrajna teljes jogú európai uniós és schengeni tagságának célját. Mindez talán ma még álomnak tűnik, de az álmok azért vannak, hogy tudjunk küzdeni, legyenek céljaink. Ha Románia vagy Szerbia meg tudta valósítani ezeket a célkitűzéseket, akkor, véleményem szerint, Ukrajnának sem kell alacsonyabbra tenni a mércét. S hogy mindez miért fontos a számunkra? Azért, mert szomszédok vagyunk. De nem hallgatom el azt sem, hogy azért is fontos nekünk ez a kérdés, mert magyarok élnek Kárpátalján. Egy olyan nép, egy olyan kultúra van itt jelen, egy olyan nyelv virul és küzd, újítja meg nap mint nap önmagát a magyar iskolákban, a magyar kulturális intézményekben, s a közélet minden színterén, így itt, a KMKSZ XXIII. közgyűlésén is, amely értéket képvisel a számunkra.

– Mi a véleménye a kárpátaljai magyar választókörzet kialakításának kérdéséről és esélyéről?

– Azt gondolom, hogy a magyar ügyeket nagyon sokszor és egyre többször Kijevben kell intézni. Nagyon jó volna, ha újra lenne magyar parlamenti képviselő az ukrán fővárosban. Ezért Magyarország a legmagasabb szinten vetette fel ezt a kérdést, s azon vagyunk, hogy megfelelő megoldást találjunk rá. Jó reménnyel vagyok arra, hogy megvalósuljon ez az elképzelés, már csak azért is, mert 2006-ig létezett magyar választókörzet, amely magában foglalta a magyar közösség nagy többségét. Úgy gondolom, hogy közös ügyeinket Magyarország, Ukrajna és Kárpátalja háromszögében egy ilyen parlamenti képviselő nagyon nagy mértékben előre tudná lendíteni. Nemcsak magyar, hanem ukrán érdek is, amiről beszélek. Azt mondhatom tehát, hogy jó reménységgel vagyok a jövőt illetően, s további magas szintű egyeztetések várhatók a két ország között e tárgyban.

– Végezetül két aktuális problémáról kérném a véleményét: a nagymuzsalyi aranybánya újraindításáról és az aknaszlatinai magyarok kérdéséről, akik felett a kitelepítés réme lebeg.

– Véleményem szerint a nagymuzsalyi aranybányáról szólva tekintettel kell lennünk Verespatakra, az egész probléma európai kontextusára, az európai ajánlásokra. Az a tény, hogy minap az ukrán–magyar vegyes bizottság vajai ülésén sikerült megállapodni abban, hogy a két fél elkészít egy nemzetközi tanulmányt a megvalósíthatóság módozatairól, mindenképpen áttörésnek mondható. Ami pedig Aknaszlatinát illeti, úgy gondolom, itt is mindenki számára elfogadható megoldást kell találni, s e tekintetben is nyitottságot tapasztaltam. Fontosnak tartjuk, hogy az aknaszlatinai magyarok mindenképpen olyan helyen találhassák meg a jövőjüket, ahol van munka, vannak intézmények és megfelelő életkörülmények, tehát ahol van jövő, van perspektíva. Ezért lényeges, hogy olyan párbeszéd folyjék a már említett Ukrajna–Magyarország–Kárpátalja háromszögben, amely kielégítő megoldáshoz vezethet az érintettek számára.

szcs

Kárpátalja