Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: profi ökölvívó

A különös cím különösen sikeres élettörténetet is takar.

Sorozatunkban most egy olyan fiatalemberrel ismerkedhetnek meg az olvasók, akiről azt is mondhatjuk, hogy nem ismer lehetetlent. Nagy terveket tűzött ki maga elé, s kitartásával jó úton halad azok megvalósítása felé. Micskó Sándorról van szó, aki Kárpátalja egyik magyarlakta településén, Salánkon született, de a tanulás és a munka Magyarországra szólította. Itt lett belőle ökölvívó, aki mára profi középsúlyú magyar bajnok. Noha Sándort gyermekorom óta ismerem, eddigi életútja rengeteg újdonságot rejtegetett még számomra is.

– Az általános iskolát Salánkon végezted. Hol folytattad tanulmányaidat?

– A 9. osztály befejezése után, 2002-ben Magyarországra költöztem, s azóta is itt élek. A gimnáziumot Fehérgyarmaton végeztem, ahol a belügyi rendészetre szakosodott csoportba jártam.

– Mikor és hogyan kerültél a küzdő sportok közelébe?

– Mindig is vonzott ez a sportág, s már a gimnáziumban is foglalkoztam vele: a belügyi szakon kötelező óraszámban tanultam karatét, emellett pedig a helyi sportklub igazolt versenyzője voltam. Már ekkor elkezdtem versenyekre járni, s amelyeken elindultam, azokat általában meg is nyertem, vagy legalábbis jó eredményt értem el.

– Hová kerültél a gimnázium befejezése után?

– Az érettségit követően nem igazán tudtam eldönteni, hogy hová menjek továbbtanulni. A csoporttársaim többsége a Miskolci Rendészeti Szakközépiskolát választotta, ezért én is ide jelentkeztem. Azonban hamar rájöttem, hogy ez nem nekem való, mert nem szeretnék ebben a szakmában dolgozni. Így az első tanév végén leszereltem. Ezután kezdtem el igazán a boksszal foglalkozni: thai boksz edzéseken vettem részt. Versenyeken is indultam ugyanebben a sportágban, illetve Miskolcon vettem részt először profi utcai harcos versenyen.

– Ezek szerint teljesen abbahagytad a tanulást?

– Nem, mert a miskolci iskola után azonnal jelentkeztem Budapesten egy mentő-ápolói szakközépiskolába, amelyet azóta el is végeztem. Közben egy vízimentő képzést is befejeztem, így az iskolai szünidőben a Balatonon szolgáltam, mint vízimentő. Hat nyári időszakot töltöttem már így el.

– Mégis Budapesten indult jelenlegi pályád…

– A fővárosba mentem el először bokszolni, s rájöttem, hogy ez az, ami nekem kell. Komoly sportnak tartom mind az amatőr, mind a profi ökölvívást. Eldöntöttem, hogy profi bokszoló szeretnék lenni. Viszont szükségem volt gyakorlatra és tapasztalatra, így először amatőrként versenyeztem négy évig. Ebben a kategóriában egyre jobb lettem: az utolsó két évben amatőrként minden meccset megnyertem, kivéve a két magyar bajnokságot, amelyen 1-1-es vereséget szenvedtem. Így nem lettem amatőr magyar válogatott. Emellett a tanulmányaimat is folytattam, s elvégeztem a sportedző és fitness-wellness szakot.

– Mikor lettél profi bokszoló?

– A 2011-es magyar bajnokság után kezdtem profi bokszolóként küzdeni. Az alap megvolt, amelyre építhettem. Ennek, és a kitartásomnak köszönhetően jelenleg én vagyok a profi középsúlyú magyar bajnok, a WBF (World Boxing Federation) szervezet nemzetközi bajnoka, és a WBC (World Boxing Council) regionális bajnoka, amely 33 ország bajnoki címe.

– Mit jelent számodra a WBC bajnoki öv megszerzése?

– Mindig is az volt a vágyam, hogy WBC – övet szerezzek. A médiában, követve az eseményeket, mindig azt láttam, hogy ezért a címért többnyire amerikaiak harcolnak a legnagyobb meccseken. Így aztán nagy volt a tét. S most, hogy én kaptam meg az övet, ez hatalmas siker a számomra.

– Ha jól tudom, edzőként is tevékenykedsz…

– Igen, ökölvívói tevékenységem mellett a Gentleman Fight Club edzője vagyok.

– Mit jelent számodra Kárpátalja?

– Kárpátalján születtem, ez a szülőföldem, viszont 2002 óta Magyarországon élek. Ez viszonylag hosszú idő. Néha hazamegyek, néhány napot otthon töltök szülőfalumban, Salánkon. De a munka és a karrier Budapesthez köt: szeretek itt élni, szeretem ezt a várost, s jelenleg úgy érzem, hogy végleg itt is maradok.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Továbbra is maximálisan kihasználom minden időmet az edzésre. Azon vagyok, hogy a legjobbat hozzam ki magamból a sport és a magánélet területén egyaránt. Szeretném, ha a versenysport befejezésekor már saját edzőtermem lenne, tehetséges amatőr és profi sportolókkal!