Kincs Gábor a magyar trójai faló?

Alig kezdődött meg a választási kampány, máris túl vagyunk az első magyar vonatkozású „szenzáción”: menesztették állásából Kincs Gábor beregszászi alpolgármestert, s a tagságát is felfüggesztették az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségben (UMDSZ), amelynek eddig az alelnöke volt. Most sokan azt hiszik, hogy új magyar hős és mártír született, aki szembe megy értünk pártjával is, ha kell, ám valószínűbb, hogy csak az ukrán politika rángatta meg ismét magyar bábjainak madzagjait.
A megyeszerte nagy visszhangot kiváltó ügy azzal kezdődött, hogy Kincs Gábor egyéni jelöltként bejegyeztette magát a Központi Választási Bizottságnál a 73. számú, Nagyszőlős központú választókerületben, amely Beregszászra, a Beregszászi járás, az Ilosvai járás egy részére és a Nagyszőlősi járásra terjed ki, s amely körzetben a legnagyobb a magyar választók aránya a megyében – meghaladja a 30 százalékot. Az átlagpolgár talán még sokáig nem értesült volna erről az önmagában kevéssé izgalmas tényről, ha augusztus 16-án nem jelenik meg az ukrán nyelvű mukachevo.net portálon egy figyelemfelkeltőnek szánt interjú, amelyben a megnyerően mosolygó beregszászi exalpolgármester bejelenti, hogy őt gyakorlatilag rákényszerítették a hivatalából való távozásra.
„Egy másik kellemetlenség, miként fogadták a jelöltségemről szóló hírt az UMDSZ-párt aktívájában, amelyben, úgy gondolom, nem akármilyen szerepet játszottam. Azt lehet mondani, hogy elutasítóan fogadták, és eléggé ellenségesen. Azok az emberek, akikkel annyi éven át dolgoztam vállvetve…” – panaszolja egyebek mellett Kincs Gábor.
Az interjút készítő riporter ezután segít egyértelművé tenni, miért kellett távoznia az interjúalanynak hivatalából, és miért lett kegyvesztett az UMDSZ-ben, ezért megkérdezi: miért döntött úgy, hogy jelölteti magát az ukrán parlamentbe? A válasz megható: „A választókörzetben bonyolult helyzet alakult ki. Hiszen gyakorlatilag hosszú idő után, egészen pontosan 2002 óta végre megjelent a lehetőség, hogy olyan ember kerüljön a Legfelsőbb Tanácsba, aki ismeri, szereti és képviseli a nemzeti kisebbséget, Ukrajna magyarságát. Egy független jelöltről beszélünk, s nem valamelyik párt képviselőjéről. Ezért önállóan meghoztam a döntést, hogy jelöltetem magam az ukrán parlamentbe a 73. számú egyéni választókerületben, ahol sok magyar lakik. Azonban meg kell jegyezni, hogy ezt a döntést a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fórumának elnöksége is támogatta.”
S hogy miért önjelöltként, s nem valamilyen politikai párt támogatásával indul Kincs Gábor? A Kárpátalja hetilapnak adott minapi interjújában a politikus így fogalmaz: „Úgy gondolom, a kárpátaljai magyarság hosszú távú érdekképviselete azt kívánja, hogy független, minden pártérdektől távoli úton a kisebbségi élet mindennapjait lehessen képviselni. Ezért döntött úgy a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma Elnökök Tanácsa, hogy hiába van nekünk egy magyar emberünk, aki egy ukrán párt listáján indul (nyilván Gajdos Istvánról, az UMDSZ elnökéről van szó – a szerző), az ő esetleges parlamentbe jutása esetén is majdani frakcióérdekeket kell képviselje. Nem biztos, hogy maradéktalanul képviselheti, akár akaratán kívül is, a kárpátaljai magyarság érdekeit.”
Ezzel az érveléssel a kívülálló akár egyet is érthet, aki azonban hosszabb ideje követi nyomon az UMDSZ holdudvarába tartozó politikusok hányattatásait, annak bizony több lóláb is kilóg ebben a történetben. Kezdjük mindjárt azzal, hogy érthetetlen, miért éppen most világosodott meg Kincs Gábor, s jött rá, hogy az ukrán párt frakciójában ülő magyar honatya nem képviselheti a magyarság érdekeit a parlamentben? Hiszen már akkor is ő volt az UMDSZ egyik alelnöke, amikor például 2007-ben úgy döntöttek, hogy elnökük az SZDPU(o) után az Ukrán Szocialista Párt listáján próbál meg újra bejutni az ukrán törvényhozásba.
Eszünkbe juthat, hogy az évek során a minduntalan más ukrán fedő- vagy védőpártot kereső UMDSZ-nek számos „szövetségese” volt már, s a szálak ugyancsak összekuszálódtak. A 2010-es önkormányzati választások alkalmával például Gajdos István pártja formailag már a Régiók Pártjának (PR) szövetségese volt, a beregszászi és munkácsi városi tanácsok megalakulásakor azonban érdekes politikai manőverek szemtanúi lehettünk. Az UMDSZ-es polgármester, Gajdos István mellett egy JeC-es (Egységes Közép) alpolgármester – Olga Bizilja – és egy UMDSZ-es – Kincs Gábor – kapott hivatalt, holott a magyar párt és szövetségese, a PR együttesen 18 mandátummal rendelkezett a 36 tagú önkormányzatban, míg a JeC csupán 12-vel. Ezzel szinte egy időben Lengyel Zoltán munkácsi JeC-es polgármester egyik alpolgármesterévé választották Kincs Gergelyt, Kincs Gábor fiát, aki korábban az UMDSZ által működtetett Központi Információs Iroda vezetőjeként került a bírálatok kereszttüzébe. A Kárpátalja hetilap erről akkor így írt: „Az UMDSZ szócsöve, a zöld Kárpáti Igaz Szó tudósítása szerint ugyan az ifjabb Kincs mindenekelőtt EU-s pályázatíró tudományának köszönheti alpolgármesteri kinevezését, sokan azonban megbízatását egyfajta kompenzációnak tekintik a JeC részéről, amiért a párt beregszászi feje, Olga Bizilja a választások után is megőrizheti alpolgármesteri székét a legmagyarabb kárpátaljai városban.”
Kincsék ezen „privát” kapcsolata a JeC-cel azonban akkor válik igazán érdekessé a családfő mostani képviselő-jelöltsége szempontjából, ha figyelembe vesszük azt is, hogy menesztését tisztségeiből elsőként az a mukachevo.net kürtölte világgá, amely Viktor Baloga és a JeC politikai holdudvarához tartozónak tekinthető.
A jó krimikben ilyen esetekben felteszik a kérdést: cui prodest? Más szóval: kinek származik haszna abból, ha Kincs Gábor mindent hátrahagyva elindul a választásokon a „legmagyarabb” egyéni választókerületben, s ebben a minőségében kinek a trójai falova a politikus a magyar közösségben? A válasz egyszerre könnyű és nehéz. Kincs Gábornak ugyanis semmi esélye megnyerni a választásokat, ahhoz sem elegendő támogatottsággal, sem elegendő pénzzel nem rendelkezik. Indulásával azonban megtéveszthet egy bizonyos számú magyar választót, akiknek a szavazataira pedig igen nagy szüksége lenne a kárpátaljai magyarság érdekeiért egyedül következetesen kiálló Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek (KMKSZ), amely Kovács Miklós személyében szintén elindítja a maga képviselőjét a 73. számú egyéni választókerületben. A válasz tehát a fentebb feltett kérdésre, hogy kinek származik haszna Kincs Gábor indulásából a választásokon, első nekifutásra körülbelül így hangzik: mindenkinek, aki szeretné megakadályozni, hogy a magyarok szavazataikat egységesen a saját jelöltjükre adják le.
Első érdekelt politikai erőként ezzel összefüggésben az UMDSZ-re gondolhatunk, amely nem indít egyéni képviselőjelöltet a körzetben, politikai ellenfele, a KMKSZ esetleges sikerét azonban esetleg megakadályozhatja Kincs által. Ennek az elképzelésnek legfeljebb az mond némileg ellent, hogy Gajdos István célja elméletileg az volna, hogy a Régiók Pártja számára szerezze meg a magyar szavazatokat. Márpedig a Kincsre leadott voksok a számára is elvesznek.
Kínálkozik egy másik lehetőség is. Az elsősorban az ukrán választók szavazataira pályázó JeC-nek ugyanis szintén érdeke, hogy a 30 százaléknál is több magyar szavazatot ne egyetlen magyar jelölt – Kovács Miklós – kapja meg, s ugyanakkor lehetőleg másik nagy riválisának, a Régiók Pártjának is minél kevesebb jusson belőlük.
Egyelőre lehetetlen minden kétséget kizáróan eldönteni, hogy a két lehetőség közül melyik az igaz. Ha azonban megfigyeljük, hogy az érdekelt felek, tehát az UMDSZ és a JeC agitátorai közül kik kezelik majd nagyobb szimpátiával Kincs Gábort az elkövetkezőkben, azzal nagy valószínűséggel választ kapunk a kérdésünkre.
Fontosabb azonban az intrikáknál, hogy ismét megpróbálják megosztani a választókerületek szétszabdalásával már amúgy is szétszórt és meggyengített kárpátaljai magyarságot, ahogyan ezt a korábbi években is sokszor megtették. Az igazi kérdés tehát az, hogy felül tudunk-e emelkedni mi magyarok ezeken az intrikákon, s annak a pártnak a jelöltjeire adjuk-e végre egységesen a szavazatainkat, amely még soha nem próbált meg eladni bennünket más politikai erőnek, s amely mindig következetesen kiállt az érdekeink mellett?