Koszorúzás az ungvári fegyháznál

Számban sem túl csekély, lélekben pedig semmiképp sem kicsiny nemzetünk 1956 őszén is beírta nevét a történelembe, amikor ÁVH-s gépfegyverek, szovjet harckocsi-ágyúk lövéseire válaszolva felvette a kesztyűt, és modern Dávidként szállt szembe a vöröscsillagos Góliáttal.

S bár az egyenlőtlen küzdelemből fizikailag a kis Magyarország került ki vesztesen, az igazi, szellemi vereséget mégis a kommunizmus szenvedte el. ’56 gyógyíthatatlan sebet ejtett a szocialista világrendszer testén, s hozzájárult annak elbukásához.

2013. október 22-én – Magyarország Ungvári Főkonzulátusa szervezésében – megemlékezésre került sor a Kárpátaljai 9. Sz. Büntetésvégrehajtó Intézetben, vagyis az egykori ungvári gyűjtőfogháznál, ott, ahol több mint fél évszázaddal ezelőtt az 1956-os forradalom és szabadságharc megannyi magyarországi résztvevője, valamint kárpátaljai magyar ellenálló csoportok tagjai szenvedtek a hazáért és a szabadságért.

A himnuszok elhangzását követően Balogh Dénes, a főkonzulátus konzulja köszöntötte a megjelenteket. Kifejtette: „Azért gyűltünk össze ma itt, az ungvári fegyház falán elhelyezett emléktáblánál, hogy emlékezzünk nemzetünk egységére, a hősiességre, a bátorságra, a hűségre és az áldozatkészségre. Emlékezzünk Magyarország nagyszerűségére, emlékezzünk azokra a magyarokra, akik elismerést, megbecsülést és dicsőséget szereztek hazánknak, a magyar névnek.” Majd átadta a szót a KMKSZ alelnökének.

Brenzovics László leszögezte: az 1956-os forradalom és szabadságharc döntő jelentőséggel bírt nemcsak anyaországunk, nemcsak az összmagyarság, hanem egész Európa életében is. A II. világháborúban megvert, elnyomott, megszállás alá került Magyarország lakossága ismét nemzetté vált, az utcára vonult, felemelte szavát az elnyomó rezsim ellen, s miután rákényszerítették a fegyveres harcot, pillanatok alatt elsöpörte a zsarnokságot. Az 1945 után kialakult világrend azonban nem engedte meg anyaországunknak, hogy már akkor helyreállítsa szabadságát. S miközben a Szovjetunió harckocsikkal taposta el a forradalmat, a Nyugat vezetői semmit sem tettek Magyarország megsegítéséért… Ám mégsem volt hiábavaló a küzdelem, mert megmutatta a világnak a Szovjetunió igazi arcát, azt, hogy míg szavakban a szabadságért harcol, valójában semmibe veszi a nemzetek jogait. A kommunista eszmékkel kacérkodó nyugati értelmiségiek is felismerték a nagy vörös birodalom zsarnoki jellegét, és minden gondolkodó ember ráébredt, hogy ez egy elnyomó hatalom, mely csak fegyverekkel képes fenntartani uralmát, s éppen ezért előbb-utóbb el kell buknia. A magyarság pedig visszanyerte nemzeti öntudatát és nemzeti önérzetét. ’56 magyarországi hősei kiálltak a szabadságért, s példájuk már akkor követőkre talált Kárpátalján, sőt Moszkvában is. Rést ütöttek az elnyomás falán…

A Dayka Gábor Középiskola diákjai a forradalom gyermekhőseinek emléket állító költeményeket és dalokat adtak elő.

Végezetül a résztvevők elénekelték a Szózatot, s elhelyezték koszorúikat az emléktábla alatt.

Lajos Mihály
Kárpátalja hetilap