Megemlékezés az I. világháborús emlékműnél

A száz évvel ezelőtt kitört, 1914-től 1918-ig tartó I. világháborút az azt megélt nemzedék tagjai – mind a frontokon harcoló katonák, mind a hátország lakói – „nagy háborúként” emlegették, s valóban addig példátlan méretű katonai konfliktus volt, melyet csak a II. világháború múlt felül eszkalálódásában, hevességében és – ez a legfájóbb – az áldozatok számában.

A két világégés között anyaországunkban megannyi emlékművel tisztelegtek az elesett magyar katonák előtt, s miután Kárpátalja visszatért Magyarországhoz, ahová hosszú ezredévig tartozott, vidékünk több magyarlakta településén is emlékműveket emeltek az onnan hadba vonult és soha vissza nem tért katonák tiszteletére. Ezek egyike Beregdédában áll, márványtábláján 30 hősi halott nevével, s a KMKSZ helyi alapszervezetének szervezésében, ez év december 16-án I. világháborús megemlékezésre került sor az emlékjelnél.
A rendezvényt Juhász Katalin, a KMKSZ-alapszervezet elnöke nyitotta meg, majd a Himnusz eléneklését követően Levcsenkó Róbert helybeli görögkatolikus parochus szólt az egybegyűltekhez. Beszéde elején feltette a költői kérdést: hány család vált csonkává a katonák eleste után, hány családban nem adhattak gyermekeiknek Mikulás-napi, karácsonyi ajándékokat azok az édesapák, akik soha nem térhettek haza a frontokról. A mi felelősségünk, szent kötelességünk, hogy emlékezzünk azokra, akik áldozatokat vállaltak és életüket adták a hazáért, s adjuk át gyermekeinknek emlékezetüket.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke kitért a magyar nép tragikus megpróbáltatásaira és köztük a száz éve kitört I. világháborúra, valamint a hetven éve lezajlott deportálásokra. 1914 nyarán a politikai vezetők azt üzenték a hadba vonuló katonáknak, hogy mire a falevelek lehullnak, diadalmasan térnek haza szeretteikhez, s a kijelentésnek hitelt adó katonák dalolva indultak a frontokra. Ám reményeik nem váltak valóra… Azok, akik értékelték a hősiességüket, emlékműveket állítottak a hazáért a legtöbbet adó embereknek. A mai, önző világban sokan azt kérdik: mit ad nekünk a haza. Pedig azt kell kérdezni magunktól: mit adunk mi a hazának…
A felszólaló végezetül kitért a napjainkban országunkban zajló fegyveres konfliktusra, melyben annak a két népnek a fiai harcolnak egymás ellen, melyek sok-sok millió embert veszítettek a II. világháborúban. S azon meggyőződésének adott hangot, miszerint a vitás kérdéseket tárgyalások útján kell rendezni.
Egressy István beregdédai polgármester kifejtette: szomorú helyzetben van az az ország, melyben nem akarják elismerni a nemzetiségi kisebbségek anyanyelv-használati jogait. Majd köszönetet mondott azoknak, köztük az iskola cserkészcsapatának, akik gondozzák az emlékművet.
Kőrözsi Sándor helybeli református lelkész arról beszélt, hogy az elesett katonák hozzátartozóiban bosszúvágy élhetett azok iránt, akik felelősök voltak fiuk vagy férjük haláláért. Jézus viszont azt mondja: meg kell bocsátani azoknak, akik ellenünk vétkeztek. Nekünk, az áldozatok leszármazottainak is meg kell bocsátanunk a háború kirobbantóinak. Krisztus azt mondta: lesz majd, aki bosszút áll, Isten megfizet azoknak, akik felelőtlenül játszadoztak, játszadoznak mások életével. Leszögezte: nagyon fontos az emlékezés, de nem szabad gyűlölködnünk. Emlékezzünk, de bocsássunk meg a vétkeseknek. A megbocsátás a keresztyén ember egyik legnagyobb erénye. Az ellenség pedig csak úgy győzetik le, ha a rosszat jóval győzzük le. Nem az a megoldás, ha a rosszra rosszal felelünk. Ezt az elmúlt hónapok eseményei is bizonyítják…
Juhász Katalin KMKSZ-alapszervezeti elnök felidézte, a száz éve kezdetét vett világégés következményeit, Magyarország területi veszteségeit, valamint Kárpátalja viszontagságos XX. századi történelmét. Majd arról szólt, hogy kötelességünk megőrizni az I. világháború hősi halottainak emlékét, s átadni azt az utánunk következő nemzedékeknek. Kitért a beregdédai iskolai cserkészcsapat teljesítményére, arra, hogy a gyerekek részt vettek az idei szolyvai emlékmenetben, ami arra a reményre jogosít fel, hogy lesz, aki továbbviszi múltunk emlékezetét.
Az általános iskola tanulói Szász Marianna tanárnő vezetésével, valamint a Beregdédai Nyugdíjasklub az alkalomhoz illő, I. világháborús verset, katonadalt és éneket adtak elő, s a rendezvényt a Szózat eléneklése zárta le. Az emlékmű felújítása és a megemlékezés Schmitt Pál volt köztársasági elnök adományának köszönhetően valósult meg.

Lajos Mihály