Nagyközség a Beregszászi járás nyugati szélén

Munkácstól 24, a Vérke-parti várostól 36 kilométerre jelentős vasúti csomópont található a Beregszászi járás nyugati szélén, az 1972-ben nagyközségi rangra emelt Bátyú, melynek 3023 fős lakosságából 1894 magyar anyanyelvű. Vasútállomásán halad át a Budapest–Csap–Kijev–Moszkva nemzetközi járat, több személy-, illetve helyiérdekű járat. Az utóbbi évtizedekben azonban jelentősen visszaesett teherforgalmi rendező pályaudvarának a forgalma.

Egymásra épülő évszázadok

A magyar honfoglalást követően Töhötöm vezér törzse szállta meg a vidéket, s már az Árpád-korban megszületett a település, mely a hagyomány szerint korábban közelebb feküdt a Tiszához, mint napjainkban, ám a nagy folyó gyakori árvizei miatt lakói hamar étköltöztek a falu jelenlegi területére, bár ez sem volt a legalkalmasabb hely a földművelés számára. Több patak szelte át a vizenyős határt, így a lakosság nem kicsiny része halászattal, a többség pedig pásztorkodással, illetve famegmunkálással foglalkozott. Akkoriban ugyanis jókora erdők ölelték körül a községet, melyekből mára hírmondó sem maradt. Csupán a magasabban fekvő, szárazabb területeken folytattak földművelést, a nehéz, agyagos talajt viszont csak úgy tudták megmunkálni, ha négy-hat ökröt fogtak be az eke elé. A XII. században a Betke család birtokolta a falut, melyet 1214-ben Bánk bán nádor veje, Simon ispán vásárolt meg, ám nem sokáig örülhetett szerzeményének, mert még ugyanabban ez esztendőben belekeveredett a Gertrudis királyné elleni össze­esküvésbe, ezért a király, II. András elkobozta birtokait, melyek hosszú időre kincstári tulajdonba kerültek. 1270-ben azután V. István hűséges nemesének, Rusdi Mihálynak adományozta Bátyút, mely 15 év múltán házasság révén a Lónyaiaké lett, akik egészen 1920-ig uralták a határt, s kastélyt is építettek a faluban. A bejáratához vezető szép, százéves gesztenyesor máig megmaradt, magát az úri lakot azonban az utóbbi évtizedekben teljesen átépítették, s jelenleg gyermekmenhely működik benne. A reformáció már a XVI. században elérte a községet, az itteni református gyülekezet 1595-től 1785-ig Bótrágy fíliája volt, majd önálló anyaegyházzá vált. Fatemploma viszont leégett, így 1802 és 1808 között kőtemplomot emeltek, s miután ez is elpusztult az 1907-es, hatalmas tűzvészben, 1910-re felépítették a jelenleg is álló szent hajlékot, mely megőrizte elődje stílusjegyeit. A község jelentős fellendülésnek indult, miután 1872-ben Bátyút is elérte a Magyar Északkeleti Vasút, s ma is a vasútállomás számít a falu egyik legrégibb, eredeti állapotában fennmaradt épületének. 1879-ben Paulai Zsigmond, a falu első postamestere rövid ideig működő könyvnyomdát alapított a helységben, s lapot is indított Postai szemlész címmel. 1919 januárjában a Galíciában megalakult Nyugat-Ukrán Népköztársaság kísérletet tett Kárpátalja elfoglalására, s vasúton egy századot dobtak előre, mely Bátyút és Csapot is megszállta. Ám miután a Tisza völgyében előretörő ukrán főerőt a román csapatok megverték, ezt a századot is visszavonták a Kárpátok túloldalára. Majd a románok is elhagyták vidékünket, mely mintegy két évtizedre Csehszlovákiáé lett. 1945 után, a szovjet érában jelentősen felfejlesztették a vasúti csomópontot, sok, zömmel ukrán és orosz szakembert, munkást költöztettek be a helységbe, s lakótelepet építettek, hogy elhelyezhessék őket (rajtuk kívül, természetesen, magyarok is laknak itt). A lakótelepen azonban az utóbbi időkben akadozik a vízellátás, a szennyvízelvezetés, telente megannyi otthonban dideregnek a lakók. Az egykor jól felszerelt vasúti művelődési házat pedig a vasút és az állam hagyta tönkremenni.

KMKSZ-alapszervezet – szerteágazó tevékenységgel

– A KMKSZ Bátyúi Alapszervezete már 1989 szeptemberében megalakult, 1992-ben, a református templom kertjében emlékművet állított a II. világháborúban elesett helybeli honvédek és a Gulagon elpusztult 38 falubelink tiszteletére (1944 őszén 140 férfit deportáltak innen a kényszermunkatáborokba – L. M.). Az alapszervezet a BMKSZ létrejötte után, 1994-ben széthullott. Béresné Bossányi Klárával, az alapszervezet jelenlegi titkárával együtt azonban még ugyanazon év őszén belevágtunk az újjászervezésbe, s 1995 februárjában megtartottuk az újjáalakult szervezet első közgyűlését. Ma 800 tagunk van – tájékoztat Szántó Edit alapszervezeti elnök. – 1995-ben felavattuk a Simon Menyhért-emléktáblát a csehszlovák korszakban költőként és újságíróként tevékenykedett magyar kulturális személyiség bátyúi szülőházának a falán. Január 22-én, az „Együtt” Nyugdíjasklubbal, a Bátyúi Művészeti Iskolával és a helyi művelődési házzal együtt, a klub épületében megünnepeljük a magyar kultúra napját. A múlt év decemberében jótékonysági estet szerveztünk a nyugdíjasklub megsegítésére. Április 11-én nálunk kerül megrendezésre a KMPSZ költészet napi szavalóversenye. Csoportosan veszünk részt a KMKSZ és a KMPSZ járási, illetve megyei rendezvényein, köztük a Turul-ünnepségen vagy éppen a KMKSZ központi 1956-os megemlékezésén, Beregszászban. A KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetével együtt több ízben is honismereti kirándulást szerveztünk a Kárpátokba. Emellett részt vettünk, részt veszünk a KMKSZ programjaiban, a Zöld Programtól a schengeni vízumhoz szükséges támogatói nyilatkozatok kiállításában való közreműködésben. A református egyházzal együtt novemberben fejet hajtunk a világháborúban elesett honvédek és a sztálini lágerekben meghalt bátyúi lakosok emléke előtt, s megünnepeljük március 15-ét. Nyolc éve működik a teleházunk, mely az idén januárban a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek köszönhetően egy laptoppal és egy ugyancsak modern számítógéppel bővült. A KMKSZ falunévtábla-állítási programja keretében, szintén az év elején felállításra került az új, kétnyelvű településnév-táblánk.

Aki olvasókönyvet és oktatófüzeteket írt

– Ötven évet dolgoztam alsós tanítónőként, s tapasztalataim alapján kijelenthetem: gyermekeinknek valóban meg kell tanulniuk az államnyelvet, de nem azon az áron, hogy idegen tannyelvű iskolában tanuljanak, mert akkor a tudományok alapjait sem tudják elsajátítani, s a nemzeti öntudatuk is elvész – szögezi le Béresné Bossányi Klára nyugdíjas pedagógus. – Kisiskolás címmel gyakorló olvasókönyvet írtam, melynek első kiadása 2004-ben, a második pedig tavaly jelent meg a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával, az első kiadáshoz hasonlóan a KMPSZ Tankönyv- és Taneszköz Tanácsának kiadásában, melyet a pedagógusszövetség eljuttatott Kárpátalja minden magyar tannyelvű osztályban tanuló kisdiákjához, akárcsak az elsősök számára írt írásminta-oktató füzetemet. Amíg lesznek lelkes emberek, akik szívügyüknek tartják a kárpátaljai magyarság továbbélését, s amíg megtartjuk iskoláinkat, addig a magyar szó is megmarad a Kárpátok tövében.

Középiskola – eredményekkel és gondokkal

Ember István, a helybeli KMKSZ-alapszervezet alelnöke 17 évig vezette igazgatóként a Bátyúi Középiskolát, jelenleg pedig matematika- és fizikatanárként dolgozik a tanintézetben.

– Az idei tanévben 200 diákkal foglalkozik az oktatási intézmény 25 pedagógusa, s a tanulólétszám, sajnos, csökken – fejti ki beszélgetőtársam. – 1984-től orosz, majd ukrán 1–9. osztályok is működtek az iskolánkban a magyar tannyelvű osztályokkal párhuzamosan. 1996-ban azonban önállósodtunk, s azóta nagyobb teret kaptak a magyar nyelvű rendezvények. Kémia, biológia, matematika és informatika szaktanteremmel rendelkezünk, az utóbbi modern számítógépekkel van felszerelve, melyeket részben a KMPSZ-től, részben az Ukrán Oktatási és Tudományos Minisztériumtól kaptuk. Korszerű kivetítőt is adományozott nekünk a pedagógussszövetség. Ugyanakkor a kémia- és a fizikaórákon felhasználandó technikai eszközeink elavultak, felújításra szorulnak. Iskolánk évek óta előkelő helyezéseket ér el összesítésben a járási tanulmányi versenyeken, diákjaink többször is dobogós helyezettekként térnek haza a járási történelem-, magyar- nyelv és irodalom-, biológia- és matematikaversenyekről, a megyei matematikavetélkedőkön is jól szerepelnek.

– A KMPSZ által szervezett versenyeken is helytállnak az iskola tanulói – veszi át a szót Szántó Edit. – Az elsők között végeznek a biológiavetélkedőkön, a Zrínyi, illetve a Gordiusz Matematikaversenyeken. Több diákunk is megnyerte már az Édes Anyanyelvünk Nyelvhasználati Verseny, valamint a Kazinczy szépkiejtési verseny kárpátaljai fordulóját, vagy legalábbis dobogós helyezéseket értek el rajtuk, a nyelvhasználati verseny magyarországi döntőjében nemegy esetben Kazinczy-díjjal jutalmazták őket, a szépkiejtési verseny anyaországi fináléjában pedig csaknem minden esztendőben Kazinczy-érmet kapnak. Az iskola futballcsapata előkelő helyezéseket ér el a járási és a megyei megmérettetéseken, a járási tornákon minden esetben az első három csapat között végeznek. Tanulóink évek óta az első öt között zárják a járási könnyűatlétikai versenyeket. A tornaterem és az iskolai sportpálya mellett pedig hamarosan egy műfüves kézilabdapályával is gazdagodni fog a tanintézmény.

Nyugdíjasklub – helytörténeti múzeummal

– Az „Együtt” Nyugdíjasklub 2005-ben alakult meg, énekkart hoztunk létre, célul tűztük ki a hagyományápolást, a régi népszokások felelevenítését, első jelentős rendezvényünkön bemutattunk egy régi fonóestet, melyet – közkívánatra – a közeljövőben megismétlünk – közli Balogh Mária nyugalmazott pedagógus, a klub elnöke. – Szerves részévé váltunk Bátyú kulturális életének, sőt merem állítani: a gerincét képezzük annak, minden helybeli jeles rendezvényen részt veszünk, de más településekről érkező meghívásoknak is eleget teszünk. Műsorainkkal a fiataloknak példát mutatunk eltökéltségből, kitartásból, az idősekbe pedig lelket öntünk a korral járó nehézségek elviseléséhez. Összejöveteleinket, próbáinkat a téli időszakban a középiskolában vagy a református parókián tartjuk meg, ám amint melegre fordul az idő, a nyugdíjasklubunkban jövünk össze. Működésünkhöz csak a KMKSZ-től kapunk anyagi támogatást, amit nagy köszönettel fogadunk.

Székházukat – egy tanácsi tulajdonban lévő, teljesen leromlott állagú épületet – 2007-ben kapták meg a helyi önkormányzattól, s még ugyanabban az évben a KMKSZ-alapszervezet jótékonysági estet szervezett a belső felújítására. A nyugdíjasklub helytörténeti múzeumot nyitott a székház két helyiségében, melynek kiállítási tárgyait maguk a klub tagjai gyűjtötték össze. A tovatűnt régi paraszti világ háztartási, illetve munkaeszközeit mutatják be, többek között vajköpülőt, mángorlót, szenes vasalót, ún. csöcsös korsót, valamint népviseleteket. A fellépéseikhez szükséges ruhákat is önerőből készítették el, a közelmúltban pedig – a KMKSZ-alapszervezettel együtt – jótékonysági estet szerveztek, hogy annak bevételeiből felújítsák a ruhatárukat.

A templomfelújítástól a kirándulásokig

– A Bátyúi Református Egyházközség 1118 lelket számlál, 2010-ben tíz keresztelésre és húsz temetésre került sor, a múlt évben pedig kilenc újszülött fejére hullt alá a keresztvíz, s 28 egyháztag indult el a minden élők útján – mutatja be a gyülekezetet a nagyközségben is szolgáló Kovács Gyula haranglábi tiszteletes. – Hetente négyszer járok ki Bátyúba megtartani az istentiszteleteket, a bibliaórát, illetve kátét oktatni a 8–9. osztályos fiataloknak. A jelenleg is álló templom felépítésének a századik évfordulóján az egyházközség önerőből elvégezte a belső felújítást (jótékonysági koncertet is szerveztek a munkálatok elősegítése érdekében). Évente kétszer felnőtt, egyszer pedig ifjúsági evangelizációra kerül sor. Az idén februárban Ifjúsági Keresztyén Tóháti Bált szerveztek. A két helybeli hitoktató jelenleg 112 gyermekkel foglalkozik, a kisebbekkel a középiskolában, a nagyobbakkal a parókián.

A diakóniai munkát sem hanyagolják el, meglátogatják a betegeket, kétkezi munkával segítik őket, s lehetőség szerint, önerőből támogatják a rászorulókat, míg a Kárpátaljai Református Egyházkerület diakóniai osztálya ruhaneműt, illetve év végén élelmiszercsomagokat ajándékoz az utóbbiaknak. A gyülekezet esztendőnként egy perselypénzzel és élelmiszerrel nyújt segítséget a kárpátaljai református líceumok valamelyikének. Tavasszal és ősszel pedig kirándulásokat szerveznek az egyháztagok számára.

Vasút, gyárak, föld

– A Bátyúi Vasútállomáson korábban 700–800 helybeli lakos talált megélhetést – fejti ki Bihari István, a nagyközségi tanács földmérője. – A szovjet korszakban itt tervezték létrehozni Európa második legnagyobb rendező pályaudvarát, ám ez csak 50 százalékban készült el. Jelenleg pedig mindössze 260 személynek ad kenyeret a vasútállomás, akiknek mintegy fele a nagyközségben él, míg a 2003-ban megnyílt Kárpáti Terminál vasúti átrakodón dolgozó 184 munkás közül csak 34-en bátyúiak, a többiek más településekről járnak be a munkahelyükre. Sokan helyezkedtek el Ungváron a Jabil, illetve a Jadzaki vállalatnál, valamint járási központunkban, a Bereg Kábel Kft.-nél és a Beregszászi Rádiógyár Rt.-nél. A helybeli terménykészletező vállalatnál korábban 170 helyi lakos dolgozott, a cég azonban ötévi agonizálás után, két évvel ezelőtt csődbe ment. Hétszáz falubelink a nyugdíjából tartja fenn magát, s a lakosság tíz százaléka sem él meg a mezőgazdasági munkából, amiért az állam hibás mezőgazdasági politikája felelős.

Miután 2000-ben felosztották a kolhozt, átlag 2,4 hektárt kaptak a gazdaság volt tagjai, a talaj viszont elég gyenge minőségű, s a magas megművelési költségek, a szükséges gépi felszerelés hiánya, valamint az értékesítési gondok miatt a művelhető földeknek csak mintegy húsz százalékát művelik meg. Mindössze három hernyótalpas és öt kerekes traktor, valamint két kombájn található a nagyközségben, s ezek is elnyűtt állapotban leledzenek. 1997-ben 138 tehenet tartottak a gazdák, jelenleg viszont már csak 38-at, mert elegendő terménnyel is nehezen tudják ellátni a jószágaikat, és a tej értékesítése is gondot jelent. A piacok messze vannak, felvásárlóközpont nincs, így csak helybeli lakosoknak tudják eladni a tejfeleslegüket. A zöldségfélét és a krumplit is itthon értékesítik. Két-három család fóliaházas zöldségtermesztéssel foglalkozik, s két farmer is gazdálkodik az itteni földeken. A három hektárral rendelkező Barkaszi Farmergazdaság, valamint a 16 hektárt megművelő Elita Farmergazdaság tulajdonosai a jószággal etetik fel a megtermelt terményt, s szarvasmarhákat nevelnek eladásra, melyeket jobbára a munkácsi, kisebb mértékben pedig a beregszászi hentesek vásárolják fel.

– Bátyú számára nagy problémát jelent, hogy míg korábban a vasút felfejlesztette a nagyközséget, az Ukrán Állami Vasút az utóbbi időben sorsára hagyta a települést, s az általa okozott problémákat magának a helyi önkormányzatnak kell helyrehoznia, mivel a nagyközségi tanács nem kap állami támogatást. A teherforgalmi pályaudvar bővítése során például elzárták négy utca természetes vízlefolyását, így most jelentős összegekből kell helyreállítani a vízelvezető árokrendszert – fűzi hozzá beszélgetőtársam.

Lajos Mihály

Kárpátalja