Több mint húsz éve képviseljük következetesen a kárpátaljai magyarság érdekeit

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nem árul zsákbamacskát a választásokon, immár több mint húsz éve képviseli következetesen a helyi magyarság érdekeit – vallja Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, aki a 69. számú, Munkács központú egyéni választókerületben száll ringbe a parlamenti képviselői mandátumért, s akit a választási kampány menetéről, illetve választási programjáról kérdeztünk.
– Alelnök úr, aggasztó hírek érkeznek a választási előkészületekről, a kampány menetéről. Ön, mint e folyamat egyik résztvevője, mit tapasztal?
– Általában a választások tisztasága nagyban függ attól, hogy mennyire átláthatók és konkrétan megfogalmazottak a választási törvény rendelkezései. Nálunk, Ukrajnában, más jogszabályokhoz hasonlóan, a választási törvényt is úgy fogalmazták meg, hogy abban nagyon sok kiskapu és fehér folt található. Ez bizonytalanságot eredményez, ki-ki a maga szája íze szerint értelmezheti a törvényi rendelkezéseket. Ennek lehettünk tanúi például a választási bizottságok megalakításánál. Így fordulhatott elő, hogy a három magyarlakta régiókat is magában foglaló kárpátaljai választókerület közül, ahol a KMKSZ elindította a maga jelöltjét, egyik kerületi választási bizottságban sem kapott helyet Szövetségünk képviselője. Az lenne az igazságos, ha az adott választókerületben induló minden párt és egyéni jelölt képviselve lehetne a választókerületi bizottságban és azon belül a szavazókörzetek választási bizottságaiban. Ehelyett nálunk mindenféle bonyolult sorsolásos mechanizmusokat találtak ki, ami teljesen abszurd helyzeteket eredményezett, s igen jelentős zavart okozott most legutóbb a szavazókörzeti választási bizottságok megalakításakor is. Így állhatott elő például az az abszurd helyzet, hogy az a személy, akit korábban a KMKSZ jelölt az egyik szavazókörzeti választási bizottságba, s a sorsoláskor nem került be, később az Ukrán Nacionalisták Kongresszusa párt bizottsági képviselőjeként bukkant fel ugyanott.
– Sokan adnak hangot aggodalmuknak és kétségeiknek mostanában azzal kapcsolatban is, vajon felismerik-e a választók, ezen belül a kárpátaljai magyarság, hogy valójában mely pártoktól, jelöltektől várhatják érdekeik védelmét.
– Véleményem szerint a népek, nemzetek esetében valami hasonlót tapasztalhatunk, mint az egyes embernél. Mint tudjuk, a felnőtt ember abban különbözik a gyermektől, hogy felelősséget vállal a cselekedeteiért, s igyekszik tanulni azokból. Ezzel szemben a gyermek nem ismeri még a felelősség fogalmát, illetve cukorkával, fenyítés ígéretével mások ráerőltethetik akaratukat. A népet újra és újra megpróbálják gyerekként kezelni a választásokon, hiszen ígérgetéssel és fenyegetéssel igyekeznek rávenni, hogy úgy szavazzon, ahogyan a hatalom akarja. Ilyenkor válik el, hogy egy nép mennyire érett, felnőtt: felismeri-e a saját érdekeit, tud-e önállóan döntéseket hozni, azokra szavaz-e, akiket maga választ, illetve a saját nemzete fiai közül keres-e magának képviselőt. Vagy pedig behódol, és azokra szavaz, akikre „az élet urai”, a hatalmasok rámutatnak, mondván ezeket „kell” támogatnod.
– Mégis, rengeteg politikai erő, párt kínálja magát ilyenkor. Hogyan igazodhat el közöttük a hétköznapi ember?
– A választás általában nem olyan bonyolult, mint amilyennek első pillantásra tűnhet. Bár a szavazócédulán számos jelölt neve szerepel, a 69. számú, Munkács központú választókerületben például, ahol magam is indulok, valójában két erős ukrán párt is küzd majd. Az egyik a hatalmat képviselő Régiók Pártja, a másik a Munkácson és környékén hagyományosan nagyon erős Egységes Közép (JeC).
Nézzük először a Régiók Pártját! Nekik köszönthetjük például, hogy a parlamenti egyéni választókerületek kialakításánál a kárpátaljai magyarlakta vidéket háromfelé vágták, így jelenleg nincs olyan egyéni választókerület, amelyből a magyarság független képviselője egészen bizonyosan a parlamentbe juthatna, hogy a törvényhozás szintjén is képviselve legyünk, mint korábban. Ugyancsak számon kérhetjük rajtuk az ígéretek és a valóság közötti különbséget. Például a legutóbbi elnökválasztás idején többek között a kettős állampolgárság engedélyezésével kampányoltak. Amikor viszont később Magyarország lehetővé tette a visszahonosítást, a titkosszolgálat megfigyelte, zaklatta azokat, akikről azt feltételezték, hogy kettős állampolgárok lettek. De megemlíthetjük az új nyelvtörvényt is, amelyet most kampánycélokra használnak a magyarság körében is, holott a párt vezetői egyértelművé tették, hogy csak az oroszoknak szánják a jogszabályok által biztosított kedvezményeket, a magyarok számára nem kívánják azokat biztosítani. Mert bármit mondjanak is a választási szónokok, láthatjuk, hogy a Kárpátaljai Megyei Tanács napirendjére sem tűzte a kérdést, de a hatalom által uralt járási és települési tanácsok sem voltak hajlandók egyértelműen regionális nyelvnek ismerni el a magyart.
A hatalompárt ellenfele, a JeC hozzáállása is egyértelmű ezekhez a magyarság számára fontos kérdésekhez. Több ízben nyilatkozták már vezetőik, hogy győzelmük esetén kezdeményezni fogják a jelenlegi nyelvtörvény eltörlését. Emlékezhetünk rá, hogy ők kezdettől ellenezték a nyelvtörvényt, aláírásokat is gyűjtöttek önkormányzati képviselőik s az adminisztrációvezetők körében a jogszabály elfogadása elleni tiltakozásul. Láthatjuk tehát, hogy valójában egyáltalán nincs választék, ha olyan ukrán pártot keres a szavazópolgár, aki hitelesen képviselheti majd a kárpátaljai magyarság érdekeit a Legfelsőbb Tanácsban.
– Ezzel magyarázható, hogy a KMKSZ úgy határozott, egyéni jelöltekként indítja képviselőit, azaz egyetlen párt listájára sem „kéredzkedik” fel? Holott például éppen az előbb ön által említett Régiók Pártja részéről felajánlották ennek lehetőségét a Szövetség számára.
– Igen, egyrészt a pártnak a magyarság számára fontos kérdésekhez való hozzáállása miatt döntöttünk így. Másrészt tudni kell, hogy a pártlistán megválasztott parlamenti képviselő gyakorlatilag nem rendelkezik politikai önállósággal, azaz alapvetően annak a pártnak az érdekeit köteles szem előtt tartani, amelynek a listáján mandátumhoz jutott, mindenkor köti őt a frakciófegyelem. Magyarán, nem dönthet önállóan, hanem minden esetben úgy szavaz, ahogyan a pártja utasítja. Ha tehát az adott párt éppen valamely magyarellenes döntést szándékozik támogatni, hiába magyar a pártlistán parlamentbe jutott képviselő, neki is meg kell szavaznia azt. Meglehet, az olvasó számára ez hihetetlenül hangzik, de szinte nap mint nap láthatunk erre példát, például a megyei tanácsban. Mint tudjuk, a JeC megyei tanácsi frakciójának számos magyar tagja van, de ők is aláírták a közelmúltban a pártnak azt a beadványát, amelyben kifejtették, hogy a nyelvtörvényre nincs szükség. A KMKSZ tehát éppen azért, hogy a magyarság ügyét mindenkor konzekvensen képviselhesse, úgy döntött, hogy nem csatlakozik semmilyen pártlistához, csupán önálló jelölteket indít a parlamenti választásokon.
– Ön és jelölttársai milyen programmal állnak ezúttal a választók elé?
– Mindenekelőtt hadd szögezzem le, hogy ellentétben az ukrajnai politikai élet legtöbb szereplőjével a KMKSZ nem változtatgatja a nézeteit, s nem az éppen divatos, de persze betarthatatlan ígéretekkel igyekszik szavazatokat szerezni. Szövetségünk, illetve a „KMKSZ” – Ukrajnai Magyar Párt immár több mint húsz éve képviseli következetesen a kárpátaljai magyar lakosság érdekeit.
Országos szinten azt látjuk, hogy Ukrajna a Kelet és a Nyugat között ingadozik, hiszen a Kelethez kötik a történelmi gyökerek, a nyelvi, kulturális és a vallási identitás, miközben a Nyugat a látványos életszínvonalbeli különbség, a kiszámíthatóság, a jogállamiság révén lehet csábító. Az ország vezetése máig képtelen volt állást foglalni ebben a kérdésben, nekünk azonban egyértelműen az a véleményünk, hogy nemzetiségtől függetlenül minden kárpátaljai ember számára az volna a jó, ha Ukrajna az európai irányt választaná, s mielőbb integrálódni tudna Európába, illetve hosszabb távon az Európai Unióba.
Kárpátalja vonatkozásában a megye önkormányzatiságát, önrendelkezését támogatjuk. Ukrajnában erősen központosított államhatalom épült ki az elmúlt években, vagyis a hatalmi piramis csúcsán álló elnöktől, Kijevből, a fővárosból „szivárog le” a hatalom és természetesen a költségvetési pénz is a régiókba. Európában azonban léteznek ettől eltérő berendezkedésű országok is, amelyek a valódi önkormányzatiságon alapulnak, ahol a helyi önkormányzatok tényleges hatalommal és forrásokkal rendelkeznek ahhoz, hogy maguk láthassák el az ott élők számára fontos feladatokat. A központosított rendszer ugyan a stabilitás látszatát kelti, valójában azonban a fejlődés, a haladás fékje, hiszen nem hagyja felszabadulni azokat a teremtő erőket, amelyek „lent”, a régiókban összpontosulnak. Ezért is vettük fel a programunkba, hogy szorgalmazzuk az érvényesítését annak az 1991-es kárpátaljai népszavazásnak, amely mintegy 78 százalékos támogatottsággal foglalt állást amellett, hogy a megye élvezzen valamiféle különleges önkormányzati státust. Kárpátalja ebben a státusban fontos összetevőjévé válhatna egy valódi önkormányzatisággal rendelkező Ukrajnának.
Programunk egyik igen fontos és megkerülhetetlen eleme a kárpátaljai magyarság érdekeinek védelme. Úgy gondolom, e tekintetben szükségtelen a programpontok részletes ismertetése vagy pláne az ígérgetés, hiszen azoknál kifejezőbben beszélnek a KMKSZ 23 év alatt elért eredményei. Ez idő alatt számos olyan kezdeményezést, elképzelést indítottunk útjára, rengeteg olyan programot valósítottunk meg, amelyek a kárpátaljai magyarság megmaradását, felemelkedését szolgálták és szolgálják ma is. Gondoljunk például a kárpótlás ügyére, a magyarigazolvány-rendszer megvalósítására, a Zöld Programra, a földprivatizáció támogatására, az oktatási-nevelési támogatás bevezetésére, a vízumajánlások kiadására, a vízumdíj-visszatérítésre. De említhetném a magyar településnevek visszaállítását, a kárpátaljai magyar főiskola alapítását, az ez idő alatt lebonyolított több ezer kulturális rendezvényt is. Vagyis nem árulunk zsákbamacskát, aki minket választ, az tudhatja, hogy mire számíthat.