Új kétnyelvű falutábla Gálocsban

Október 2-án a helyi római katolikus templom búcsújával egy napon avattak új falunévtáblát az Ungvárhoz közeli Gálocsban. A 700 éves múlttal rendelkező magyar falu Sislóc felőli végénél, a futballpálya mellett gyűltek össze a település lakói és vendégeik, akiket Bocán Péter, a KMKSZ Gálocsi Alapszervezetének elnöke, járási képviselő köszöntött, majd ezt követően Bocán Nikolett előadta nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.

Bocán Péter ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a KMKSZ-nek köszönhetően Gálocs végre a település díszes címerével ékesített, kétnyelvű falunévtáblát kapott. „A rendszerváltást követően rögtön visszavettük templomunkat, amelyben azóta sok esküvő és keresztelő volt. Emléktáblát állítottunk az 1944-ben deportált és hősi halált halt falubelieinknek. A református templom falán emléktábla őrzi Gecse Endre református lelkész emlékét. Emléktáblája van Kótyuk Lajos görög katolikus papunknak is, akit a Gulagon kínoztak halálra. 1956-ban Gálocs is megvívta a maga kis forradalmát, melynek emlékét az 1944-ben községünkben hősi halált halt magyar katonák emlékével együtt kopjafák vigyázzák a temetőben” – sorolta az elért eredményeket az elnök.

Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke kifejtette: „Örülök annak, hogy a KMKSZ végig tudja vinni azt a programot, hogy kétnyelvű falunévtáblát készíttessen azoknak a magyarlakta településeknek, amelyek azt igényelik. 1989–90-ben szimbolikus gesztus volt az, hogy visszakaptuk falvaink régi neveit és kiírhattuk azokat. Most az a tendencia érvényesül, hogy az ukrán hatóságok a visszaadott magyar neveket francia transzkripcióval írják át, eltorzítva a történelmi magyar településneveket, akárcsak az útleveleinkben a mi nevünket. Nekünk viszont jeleznünk kell, él még itt a magyar, élni is akar, van még tartása és akarata, hogy a megmaradáshoz szükséges munkát elvégezze.”

Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke köszöntő beszédében úgy fogalmazott: „Az én olvasatomban ez nemcsak egy falunévtábla. Ez egyben emlékoszlop, amely jelzi, hogy itt 1319 óta van magyar közösség, amely ma is él, és a jövővel kapcsolatos tervei is vannak. Kívánom, hogy nagyon sok magyar nemzedék nőhessen fel itt ezután is.”

Tóth István beregszászi magyar főkonzulnak, Gálocs szülöttének üzenete így szólt az egybegyűltekhez: „Talán tudják, tudjátok: főkonzuli minőségemben Önöket, Titeket földijeimként köszönthetem, köszönthetlek. Ha erőltetném kicsit, a mai táblaavatót akár gyermekkori kíváncsiságunk kései következményének is tekinthetném. Annak, hogy osztálytársaim némelyikével rendkívüli mértékben érdekelt bennünket a református templom tornyán lévő gömb titka. Azt gondoltuk, abban van valamilyen, a falu történetét leíró dokumentum. Bár azóta sem tekintettem bele a gömbbe, tudom, ott nem rejtezik falutörténet. Az máshol található. Tárgyi formában a Kárpátalján páratlan bodrogkeresztúri fehérkőből épült református templomban, a falu mártírsorsot vállalt papjainak, a református Gecse Endrének és a görög katolikus Kótyuk Ferencnek életében, az emberek emlékezetében. Valamint a közösségnek abban a törekvésében, hogy a múltat látható módon is dokumentálja.

Ez történik a mostani helységnévtábla-avatáson is. 1319 a település első írásos említése időben tekintélyes múltat, hét évszázadot igazol. Arról beszél, hogy őseink évszázadok óta itt élnek, hogy mi itt honosak vagyunk. S ha már ez így van, ennek megfelelő magatartást illő tanúsítanunk. Hogy kezdeményező kedvű polgárok módjára, hitünkben, nemzeti mivoltunkban szilárdan akarunk élni. Ez semmilyen időben nem könnyű. Nagyok a kísértések: a fogyasztói életszemlélet hódítása, az elmék elbutítására szakosodott tömegkultúra csábítása, s az a gondolkodás, hogy az idegen nyelven szerzett tudás boldogabb jövőt jelent, melyért érdemes elhagyni a magyar iskolát. Belső harmóniánk megtartása érdekében ezeknek kell ellenállnunk. Megismétlem, a nehéz viszonyok között ezt nem egyszerű megvalósítani.

Ha egy most felnövekvő gálocsi gyerek rápillant erre a helységnévtáblára, s ha tanítója vagy a család elmagyarázza neki, hogy mit is jelent ez a négyjegyű szám, akkor nincs veszve semmi. Akkor esély van arra, hogy ez az Árpád-kori település megmarad annak, ami hétszáz esztendeje volt: magyarnak.”

Molnár Sándor, Gálocs polgármestere az új falutáblán látható településcímer keletkezéséről, és a rajta látható szimbólumok jelentéséről beszélt. Végül köszönetet mondott a KMKSZ-nek a falunévtábla elkészítéséért, és Bocán Péter járási képviselőnek az ünnepség megszervezéséért.

A program befejezéseként Balogh Bernadett elszavalta Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét, majd a gálocsi történelmi egyházak képviselői: Béres István római katolikus plébános, Szkoropátszki Péter görög katolikus parochus és Kovács Attila református lelkész megszentelték, illetve megáldották az új falutáblát.

A rendezvényen az említett vendégek és az ünneplő gálocsiak mellett jelen voltak még Csirpák József és Ábrány Krisztián görög katolikus atyák, valamint a környező ungi települések KMKSZ alapszervezeteinek vezetői.

dózsa

Kárpátalja