Ukrán etnopolitikai szakértők Beregszászban

Estébe nyúló megbeszélést folytattak a Kárpátalján élő nemzeti kisebbségek képviselőivel december 19-én Ukrajna Kulturális Minisztériuma etnopolitikai szakértői bizottságának tagjai akik Ukrajna állami nemzetiségi politikájának kidolgozására kaptak felkérést.

A Beregszászi Járási Tanács kistermében Rezes József, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal Nemzetiségi és Egyházügyi Osztályának vezetője köszöntötte a kijevi szakértői bizottság és a kárpátaljai nemzetiségi kisebbségek szervezeteinek képviselőit.

Andrij Juras, Ukrajna Kulturális Minisztériuma Nemzetiségi és Egyházügyi Főosztályának igazgatója bemutatta a bizottságot, majd sorban Turisz Ingrid megyei képviselő, Barta József, a KMKSZ alelnöke, Szilágyi Lajos, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség alelnöke, valamint a kárpátaljai románok, romák társadalmi szervezeteinek képviselői, továbbá két ruszin szervezet vezetője és a cseh kulturális szervezet elnök asszonya szólalt meg. Mindannyian egyetértettek abban, hogy ahhoz, hogy továbbra is megmaradjon megyénkben az évszázados múltra visszatekintő nemzetiségek közötti béke, nem szabad a korábbiakhoz képest korlátozni a nemzeti kisebbségek jogait.

Jevhen Zsupan, a kárpátaljai ruszin szervezeteket tömörítő népi tanács elnöke nehezményezte, hogy Ukrajnában mind a mai napig nem ismerték el a ruszinokat önálló nemzeti kisebbségként.

A kijevi szaktekintélyek közül különösen a már említett Andrij Juras, valamint Volodimir Jevtuh, a történelemtudományok doktora, a Drahomanov Pedagógiai Egyetem professzora, Volodimir Troscsinszkij professzor, aki szintén a történelemtudományok doktora, fogalmazott meg a kisebbségi szervezetek képviselőit felháborító véleményeket. Volodimir Troscsinszkij kijelentette, hogy az Európai Unió országaiban elterjedt gyakorlathoz képest Ukrajnában messze a legjobb a kisebbségek helyzete. Rengeteg csúsztatást tartalmazó felszólalásában párhuzamba állította például azt, hogy Romániában mennyi állami támogatást kapnak az ukrán kisebbség szervezetei és mennyit költ az ukrán állam a román nemzetiségi iskolákra Ukrajna három románok által is lakott megyéjében. Úgy beszélt erről, mintha a román vagy magyar nemzetiségű gyerekek szülei nem lennének adófizetői ennek az országnak. Komoly vita bontakozott ki a körül az új gyakorlat körül, amely az országban élő nemzeti kisebbségeket három különböző kategóriába sorolja, privilegizálva a krími tatárokat, egyedüli tősgyökeres nemzeti kisebbséggé kikiáltva őket, arra hivatkozva, hogy nekik nincs anyaországuk. A roma szervezetek képviselői megjegyezték, hogy Romaország sincs, tehát a tudós kijevi szakértők érvei értelmében a tatárok mellett ők a másik tősgyökeres ukrajnai nemzeti kisebbség.

Valentina Boriszenko professzor asszony, aki ugyancsak a történelemtudomány doktora, kétségbe vonta a ruszin kisebbség létezését, és kijelentette, hogy aki ruszinnak vallja magát, az az ország egysége ellen szervezkedő szeparatista.

Arra a felvetésre, hogy az Ukrajna állami nemzetiségi politikai koncepcióját kidolgozó bizottság tagjai között szerencsés lenne, ha volna olyan szakértő is, aki nemzeti kisebbségek által lakott régióból, mondjuk Kárpátaljáról származik, vagy még jobb lenne, ha valamelyik nemzeti kisebbség képviselője is bekerülhetne a testületbe, aki saját tapasztalatai alapján jobban ismeri a helyzetet, Volodimir Jevtuh pökhendi módon csak annyi válaszolt: „Ez nem feltétlenül szükséges.” Megkérdőjelezte, hogy a jelen lévő kisebbségi vezetők közül valaki olvasta-e az új ukrán oktatási törvény elhíresült 7. pontját, illetve hogy helyesen tudják-e értelmezni a Velencei Bizottságnak a törvénnyel kapcsolatos állásfoglalását.

A tudományos szaktekintélyekből álló kijevi testület tagjai nem voltak érdemben kíváncsiak a kárpátaljai nemzeti kisebbségek vezetőinek véleményére. Meghallgatták, de ugyanakkor elmondták, hogy ők másként gondolják, és éreztették, hogy úgyis úgy lesz, ahogy ők akarják.

Badó Zsolt