Ukrán nemzeti sirám, avagy jaj a legyőzötteknek!

Terjedelmes cikkben értékelte Dmitro Tabacsniknak, a napokban lemondott Azarov-kormány hirhedt oktatási miniszterének kétéves tevékenységét a zakarpattya.net.ua.

Az írás csupa panasz és vád az „ukranofób” tárcavezető ámokfutása miatt. Úgy tűnik azonban, a nemzeti oldal semmit sem tanult a történtekből.

„És valóban, Dmitro Volodimirovicsot (Tabacsnikot – a szerk.) a tubákos szelencéből előugró ördöghöz hasonlítani igen helyénvaló. Mert szinte minden lépése az oktatás mezején egy újabb botrány” – fogalmaz az írás, amely mindenekelőtt azt emeli ki, milyen általános ellenszenv övezte a hatalompárti politikust. Mint a portál emlékeztet, már kinevezése másnapján határozattervezetet nyújtottak be a Legfelsőbb Tanácsban, Tabacsnik menesztését indítványozva. „Megjegyzendő, hogy valószínűleg ő az egyetlen miniszter ebben a miniszteri kabinetben, akinek a lemondását az egyszerű ukránok is szorgalmazták” – teszi hozzá a szerző, bár látnunk kell, hogy a miniszter személye elleni tiltakozó akciók jellemzően Nyugat-Ukrajnára korlátozódtak.

Igaz, a hatalompárton belül sem volt mindenki a feltétlen híve Tabacsniknak. A zakarpattya.net.ua emlékeztet, hogy a miniszter kinevezése elleni tiltakozásul lemondott Pavlo Poljanszkij, az oktatási tárca korábbi helyettes vezetője. Borisz Kolesznyikov volt infrastrukturális miniszter, a Régiók Pártja egyik erős embere egyenesen bohócnak nevezte anno Tabacsnikot, aki mást se tud, mint „könyveket és képeket csenni a múzeumokból”. Ellenszenvvel viseltetett az oktatási miniszter iránt az államfő nagyhatalmú tanácsadója, Anna German is, tudjuk meg a cikkből, de látnunk kell, hogy hiába tartotta nevetségeseknek a miniszter kezdeményezéseit, s célozgatott rá, hogy Tabacsnik sem „örök”, a tárcavezető két évig rendíthetetlenül állt a minisztériuma élén, s olyan oktatási „reformot” vezényelt le, hogy majd belérokkant az egész ágazat. Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy meglehet, Dmitro Tabacsnik idegesítő jelenség volt, de olyasvalamit képviselt és tett, amit legalábbis senki nem ellenzett a legfelsőbb körökben.

A zakarpattya.net.ua idézi Petro Kononenkót, a Nemzeti Ukranisztikai Tudományos Kutatóintézet alapító igazgatóját, aki korábban a sajtóban felemlegette Tabacsniknak „az új tankönyvek bevezetését és a hiányukat, valamint a szükségesnél több orosz és kevesebb ukrán ábécéskönyvet, s az iskolák »optimalizálását«, ami elsősorban az ukránnyelvű általános iskolák jelentős részének felszámolásában merült ki”. „Az ön reformja az első lépésektől főleg az ukrán nyelvet érintette: a tanítására elkülönített órák számát, a programokat és tankönyveket ukrán nyelvből, történelemből, irodalomból” – írta Kononenko.

A portál írása egyebek mellett azt is felrója a miniszternek, hogy elfogult mindennel szemben, ami orosz, s idegenkedik az ukrántól. „Legutóbb pedig Dmitro Volodimirovics az erkölcsi bíró nehéz szerepét vállalta magára, s felszólította az ukrán nacionalistákat, hogy … bánják meg bűneiket. »Be kell ismerniük saját hőseik történelmi hibáit, s meg kell bánniuk azokat« – jelentette be a miniszter az Inter tévécsatorna műsorában”.

A cikkből megtudjuk továbbá, hogy idén októbertől az oktatási minisztérium csak a tárcával egyeztetett tankönyvek és oktatási segédanyagok alkalmazását engedélyezi, amit az ukrán beállítottságú szerző érezhetően zokon vett. „A rendelet megsértéséért személyes felelősségre vonással fenyegetnek. Úgy tűnhet, semmi rendkívüli nincs ebben, ha nincs egy apróság. Miután a lvivi alternatív kézikönyvek Ukrajna történelméből, amelyek tényeket tartalmaznak a nemzeti felszabadító mozgalomról, a Holodomorról, az UPA-ról, és más történelmi eseményekről, nem kerültek be a minisztériummal egyeztetett tankönyvek közé, s ilyen jóváhagyással nem rendelkeznek, így tilos a használatuk. (…) Az elsősorban az orosz szomszédok számára kényelmetlen részek »kifűrészelése« az Ukrajna történetével foglalkozó könyvekből éppen a miniszter úr védjegyének számító húzás” – írja egyebek mellett a szerző, aki a továbbiakban még hosszasan részletezi, miként módosultak az utóbbi években az iskolai történelemtankönyvek a jelenlegi hatalom szája ízének megfelelően.

Ugyancsak felrója a cikk az exminiszternek, hogy gyűlöl mindent, ami ukrán, miközben féltékenyen őrködik minden felett, ami orosz. „A galíciaiak és Nagy Ukrajna népe között szinte semmi közös nincs sem mentális, sem felekezeti, sem lingvisztikai, sem politikai vonatkozásban” – idézi ezzel kapcsolatban a zakarpattya.net.ua Dmitro Tabacsnik Ribbentroptól a majdanig. A sztálini külpolitika paradox következményei című cikkét, amelynek már a címe is magáért beszél…

Feltűnő volt viszont, hogy a szerző Tabacsnik ténykedését gyakorlatilag egyedül az ukránokat, s nem általában a demokráciát ért támadásként fogja fel, amely nem mellesleg a nemzeti kisebbségeket is érinti. A kárpátaljai olvasót talán nem szükséges emlékeztetni, hogy Tabacsnik minisztériumi ténykedését a kárpátaljai magyarság is megszenvedte. Elég, ha megemlítjük ezzel kapcsolatban, hogy a Régiók Pártjának 2010-es hatalomra kerülése után az új oktatási vezetés egyik első intézkedésével lehetővé tette, hogy az ukrán és az idegen nyelvek mellett oroszból is emelt szintű érettségit lehessen tenni. Hiába szorgalmazta azonban a kárpátaljai magyar érdekvédelem, hogy ez a lehetőség a saját oktatási rendszerrel rendelkező magyarságot is megilleti, a felvetést gyakorlatilag válaszra sem méltatták az illetékesek. Vagyis az ország oroszajkú lakosságára támaszkodó politikai erőknek, amelyek Viktor Janukovics elnökké választásával kerültek ismét az előtérbe, ideológusaik sulykolása ellenére eszük ágában sem volt a demokratikus értékek, a kisebbségek jogainak érvényesítése révén helyrehozni mindazt, amit a narancsos forradalom következtében hatalomra került előző, ukrán nacionalista beállítottságú elit tett tönkre az oktatás terén. Kétévi kormányzásuk alapján bátran megállapíthatjuk, hogy valójában alig tettek egyebet, mint hogy kizárólag az oroszajkú népesség érdekében hozott intézkedésekkel hozták kedvezőbb helyzetbe a lakosságnak azt a részét, amely szavazóbázisuk gerincét képezi.

Ha csupán a káröröm és a bosszúvágy vezérelné e sorok íróját, most az a válasz kívánkozna a zakarpattya.net.ua – egyébként nem alaptalan – panaszáradatára, hogy úgy kell nektek, most legalább a saját bőrötökön is megtapasztalhatjátok, hogy min kellett keresztülmennie a korábbi ukrán nacionalista kurzus miatt a kárpátaljai magyarságnak 2005-től. Azonban inkább remélni szeretnénk, hogy az átéltek tanulságul szolgálnak majd a zakarpattya.net.ua cikkírójának, s mindazoknak, akik most az ukrán érdekeket védelmezik: nem érdemes, s nem is lehet más népcsoportok rovására, a demokrácia, a békés egymás mellett élés elveit semmibe véve nemzetállamot építeni, tartós békét, nyugalmat teremteni.

Ne legyenek azonban illúzióink, az ukrán társadalom egyelőre még nem tart a megvilágosodásnál. Most éppen azt gondolja a Régiósok intézkedéseit nyögő ukrán érzelműek egy jelentős része, hogy eljön majd az ő idejük, nyernek a választásokon, s akkor visszavágnak. Azt gondolják, hogy Juscsenkóék és Timosenkóék, azaz a „narancsosok” túl gyengék voltak, folyton civakodtak, s ezért legközelebb keményebb kézzel kell majd fellépni az egységes Ukrajna ellenségeivel szemben. Ahogyan azt például a nacionalista, a vereckei magyar honfoglalási emlékművet is megrongáló Szvoboda ígéri. A legutóbbi parlamenti választások eredményei azt mutatják, hogy egyre többen hisznek nekik.

Sajnos ebben a lelkiállapotban általában senki sem gondol arra, hogy az erőszak nem megoldás. Mert aki kardot ránt, az kard által vész el, s nem számíthat együttérzésre – a kötelező felebaráti szereteten túl. Mert a politikai inga előbb vagy utóbb úgyis visszalendül, s akkor az ukrán nemzeti eszmék hirdetői ismét félthetik a kultúrájukat a Tabacsnik-féle „reformátoroktól”. Hát nem volna jobb megszakítani ezt az ördögi kört?