Egy vadásztársaság életéből

– 2001-ben, a borzsai árvíz következtében nagyon sok vad elpusztult, főleg őzek, nyulak és vaddisznók, a vaddisznó-, illetve az őzállomány 70 százaléka vízbe fúlt – emlékezik vissza beszélgetőtársam. – Ezt követően hat évnek kellett eltelnie, hogy a vadállomány elérje az árvíz előtti szintet, s azóta is növekszik. Jelenleg közel mintegy 80 mezei nyúl, 200 vaddisznó, kb. 300 őz, 100 fogoly, több mint 300 vadkacsa, csaknem 200 fácán, 30-50 róka, félannyi borz, kb. 30 vadmacska és mintegy 40 nyest él a területünkön. Az utóbbi három év alatt megcsappant fácánállomány gyarapítása céljából a salánki vadásztársaság a múlt év márciusában ezer fácántojást vásárolt Magyarországon, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A tiszapéterfalvi baromfitenyésztőknél kikeltettük azokat – a fiókák 28 nap elteltével bújtak ki a tojásból –, s tízhetes korukban szabadon engedtük a madarakat. Az egész évben itt élő vadak mellett decemberben Szibériából iderepülő vadkacsák és vadludak jelennek meg a Borzsa folyó és a Szalva patak menti erdőkben, s február végéig itt maradnak, majd visszatérnek északra.

Mint beszélgetőtársamtól megtudom, a rókák és a korábban védettnek számító, ám öt éve ismét vadászható borzok dúvadaknak számítanak, mivel nagy kárt okoznak az apróvadak körében, s ezért egész évben megengedett a kilövésük. De csak törzskönyvezett, és munkavizsgán átesett kotorékebekkel lehet rájuk vadászni. A többi vadászható vad esetében december utolsó vasárnapjáig tart a vadászidény, mely augusztus végén kezdődik, ekkortól lehet lőni vadkacsákat, szeptember elejétől a vaddisznókra és az őzekre, október közepétől fácánokra, november második vasárnapjától pedig mezei nyulakra lehet vadászni. A hétvégi vadászatok során minden vadász kilőhet egy-egy vadkacsát, fácánt. A vaddisznók és az őzek esetében a vadászidény lezárulása utáni vadszámlálás alapján szabják meg a kilőhető egyedek számát. Az idén mindegyik csapat három-három őzet, illetve vaddisznót ejthetett el. Meg kell jegyezni, hogy a vaddisznók a kukorica érésétől jelentős károkat okoznak a gazdáknak a tengeri megdézsmálásával, így a vadászok kötelességüknek is érzik a vaddisznó-állomány bizonyos határok közötti tartását. Az apróvadállományban pedig nagy kárt okoznak a kóbor kutyák és macskák (az előbbiekből több van), s ritkán, de megesik, hogy egy-egy őzet is leterítenek a falkába verődött kóbor kutyák. Sajnos, az utóbbi időben a munkavégzés céljából a mezőre menő gazdák körében elterjedt gyakorlattá vált, hogy magukkal viszik a kutyájukat, s azok az ebek, melyekben felébred a vadászösztön, a kóbor kutyákhoz és macskákhoz hasonlóan zsákmányul ejtenek apróvadakat. Jó lenne hát, ha a gazdák nem vinnék ki a határba a kutyájukat, s ha mégis kiviszik az ebeket, tartsák azokat ellenőrzésük alatt, hogy ne csavaroghassanak el!

A kóbor kutyák, macskák ártalmatlanítása a vadászok egyik kötelessége, a másik pedig a vadállomány etetése az őszi-téli időszakban.

– Szeptember elejétől március végéig etetjük a vadakat, hetente kétszer 30 zsák csöves kukoricát viszünk ki a sík területen fekvő erdőkben elhelyezett 30, illetve a falu fölé magasodó Helmec-hegyen lévő 20 etetőbe – fejti ki Fábián István. – A kukoricát a vadásztársaság tagjainak a pénzén vásároljuk, és a három csapat heti váltásban szállítja ki az eleséget a vadállatoknak.

S eközben a vadszámlálás után a különböző csapatok vadászbálokat tartanak, melyekkel meghálálják a feleségeknek, hogy a vadászidényben a hétvégi vadászatok reggeljein korán felkelnek, feltáskázzák a férjeket, hogy azok a vadászatok hosszú órái során se szenvedjenek hiányt ételben, italban.