Viktorokról, plágiumokról és demokratúráról

Több a közös vonás Ukrajnában és Magyarországban, mint hinné az ember – olvasható a glavcom.ua ukrán internetes hírportálon megjelent cikkben. Nem csak a két ország államfőjének plágium-botrányáról van szó, hanem a Nyugat-Kelet dichotómiáról is.
Az ukrán elnök, Viktor Janukovics (aki híres bakijairól és helyesírási hibáiról) könyvet, Schmitt Pál nemrég lemondott magyar államfő pedig disszertációt írt. A két közjogi méltóságot a tudományos élet és az írás szeretetén kívül van még valami, ami összeköti: az idegen tollakkal való ékeskedés. Az elnöki-apológiáknak is egy volt az alapvetése: természetesen nem a nyilvánvaló beismerése, hanem az ezen a féltekén oly jellemző másra hárítás és tagadás. Schmitt esetében az idők és erkölcsök a hibásak (hiszen akkoriban mindenki így csinálta), Janukovicséban pedig a kiadó és a fordító.
A 2011 nyarán először Ausztriában angolul megjelent könyv, az „Opportunity Ukraine” az ukrán megjelenést követő napokban, szeptember elején vált az Ukrán Pravda újságíróinak „áldozatává”, akik a HVG „terrorista bértollnokaihoz” (ahogy Kövér László mondaná) hasonló nyomozást folytattak és jelentették meg a plágiumot leleplező cikket. Ebből kiderül, hogy a könyv egyes részei újságcikkekre, parlamenti képviselői beszédekre és egy főiskolai szakdolgozatra is emlékeztetnek -bármiféle forrásmegjelölés vagy hivatkozás nélkül. A botrányt magára vállaló, nemes lelkű fordító elmondása szerint azért törölték a hivatkozások nagy részét, hogy olvashatóbbá tegyék a könyvet.
Plágium-ügyek
„A magyar államfő legalább lemondott, Janukovics pedig mintha mi sem történt volna, újabb könyv kiadására készül” – olvasható az ukrán fórumokon. Igaz, hogy az ukrán elnökkel ellentétben a magyar „palizálási” botrány hónapjai alatt a baráti társaságok legkedvesebb mémjévé avanzsált „álamfő” lemondani kényszerült (minden bizonnyal merő koincidencia, hogy új Alaptörvényünk képekkel tarkított díszkiadásában az elnöki megbízatás megszűnését taglaló rész mellett éppen II.Lajost láthatjuk a mocsárban), mégis az áprilisi lemondást követően megjelent egy cikk a korrespondent.net internetes hírportálon, amely arról számol be, hogy az eddig megjelent négy Janukovics könyv összes kiadása (melyekért rekord összegű honoráriumot, több, mint 16,4 millió hrivnyát, azaz körülbelül 450 millió forintot kapott) eltűnt a boltok polcairól és az interneten se lehet hozzájuk jutni. Az egyetlen hely, ahol nagy nehezen hozzáférhetőek a könyvek az Ukrán Nemzeti Könyvtár, ám az utolsó két kiadvány innen is hiányzik, így a botrányos „Opportunity Ukraine” sem található sehol.
Azonban a két plágium-ügy nem tekinthető egy fajsúlyúnak – folytatja a glavcom.ua cikke. Hiszen a magyar államfő csak jelképes szerepet tölt be és reprezentatív feladatok lát el (ráadásul az expresszív neoszervilizmus jegyében Schmitt Pál még a kormánnyal szembeni alkotmányos fék szerepe helyett is inkább a „törvényhozás motorja” kívánt lenni), addig egy alkotmányos csavarral Viktor Janukovics tovább erősítette az ukrajnai politikai berendezkedés prezidentális jellegét.
„De Janukovics ikertestvére mégis létezik Magyarországon” – olvashatjuk a folytatásban. „Viktátor”, ahogy a magyar főváros lakói hívják a kormányfőt, Orbán Viktort, ellentétben az államfővel, széles jogkörökkel rendelkezik és szépen építgeti azt a rendszert, amit a magyarok csak „demokratúrának” neveznek. Az író szerint érdekes, hogy azok a lépések, melyeket Orbán tesz, mennyire emlékeztetnek Janukovics politikájára.
Viktor és Viktor
A szabad sajtó megcsonkítása, az igazságügy és a bíróság átalakítása, közeli ismerősök és rokonok kinevezése és helyzetbe hozása, a demokratikus intézményrendszer szisztematikus lebontása mellett az abszurd törvénytervezetekhez az ukránok már hozzászoktak, most pedig a magyar „Vitya bácsi” változtatja az abszurdot valósággá az új Alaptörvényben: az emberi élet védelme a fogantatás pillanatától (abortusz tilalmának lehetősége), hogy házasságot csakis férfi és nő köthet (a szexuális kisebbség diszkriminációjának forrása), a hajléktalanság bűncselekménnyé való nyilvánítása, stb. A Janukovicsot is igencsak foglalkoztató kérdést, hogy „Mit kéne tenni az ellenzékkel?” is hasonlóan sikerült megoldaniuk: Timosenko és Lucenko is minimum kérdéses vádak miatt került rács mögé (mely az EU-ban is nagy port kavart), idehaza pedig az 1990 előtt elkövetett kommunista bűnök feltárására készítik éppen elő a Nemzeti Emlékezet Bizottságát.
A magyar „Vitya bácsi” politikája nem kisebb ellenérzést váltott ki az USA-ban és az EU-ban, mint ukrán névrokonáé. A magyar kormányfő és az ukrán államfő összehasonlítása nem véletlen, hiszen a magyarországi helyzet igencsak emlékeztet arra, ami Ukrajnában már évek óta folyik – olvashatjuk az ukrán cikk végén.
Forrás: kitekinto.hu