Csontvázak a szekrényben

Gondolták volna, hogy Kárpátalján összesen 66 megyei szinten bejegyzett nemzetiségi szervezetet tartanak nyilván a hatóságok?

Sok ez vagy kevés? Ki tudja? A kérdés azért került most némileg váratlanul előtérbe, mert a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal nemzetiségi és vallási osztálya minap nyilvánosságra hozta a régióban hivatalosan bejegyzett nemzetiségi-kulturális szervezetek listáját.

A hírt közreadó zakarpattya.net.ua rámutat, hogy a listában többek között 17 cigány, 13 magyar és 11 ruszin szervezet neve szerepel. Az ukrán nacionalista Szvoboda párthoz közel álló portál azt még csak-csak érthetőnek tartja, hogy a kárpátaljai magyarság érdekeit 13 szervezet képviselje e „nemzetiségi kisebbség” nagy lélekszáma miatt, de mint írják, „a csupán néhány személy által képviselt cigány és »ruszin« szervezetek nagy száma elgondolkodtató”. Nem nehéz kitalálni, hogy a legutóbbi választások eredményeinek tükrében miért aggaszthatja az ellenzéki portál szerkesztőit a roma szervezetek nagy száma, illetve az sem titok, miért került idézőjelbe a szövegükben a ruszin szó.

Nekünk, magyaroknak mindenesetre jó alkalom ez a híradás arra, hogy számba vegyük a saját szervezeteinket. Hétköznapjaink manapság jobbára azzal telnek, hogy a két legnagyobb szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) szembenállásának legfrissebb eseményeit igyekszünk nyomon követni, miközben a többi szövetségre, társaságra, egyesületre kevesebb figyelem jut.

Az említett két nagy szövetségen kívül a szóban forgó megyei hivatali listán szerepel még a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK), a Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma (KMSZF), a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ), a Kárpátaljai Magyar Tudományos Társaság (KMTT), a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége (KMDFKSZ), a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (MÚKSZ), a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ), a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete (KMKE), a Kárpátaljai Magyar Egészségügyi Dolgozók Szövetsége (KMEDSZ), a „Gordiusz” Kárpátaljai Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség (KMISZ), valamint az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Ifjúsági Szervezete (UMDSZ ISZ).

E listát olvasva az embert ambivalens érzések kerítik hatalmukba. Egyrészt örülhetünk, hogy mégse egy tucatnyi politikai szervezet-párt küzd egymással a magyar közösség nevében, mint ahogyan azt más kárpátaljai nemzetiségek esetében néhanapján tapasztalhatjuk, hanem csupán kettő. Másrészt két „kakukktojás” azért a „magyar fészekben” is akad, másként fogalmazva: találhatunk csontvázat abban a bizonyos szekrényben.

Az egyik ilyen kakukktojás a MÉKK, amelyről pedig azt hihetné a rendszeres újságolvasó, hogy ha nem is szűnt meg létezni, legalábbis tetszhalott. Tudjuk, hogy az ungvári székhelyű Közösséget máig az UMDSZ tagszervezeteként tartják számon, s elnöke, Dupka György aktivitásához sem férhet kétség, ám az is bizonyos, hogy még az UMDSZ-párti sajtó is csak ritkán tudja felmutatni a MÉKK tényleges, s főleg önálló – tehát nem társrendezőként jegyzett – rendezvényeinek, egyéb tevékenységének, vagy éppen a tagsági életének a nyomait. Az UMDSZ-hez közel álló Kárpáti Igaz Szó (KISzó) online változata éppen minap számolt be arról, hogy Beregszászban egy, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézettel (KMMI) közös rendezvényen méltatták a MÉKK fennállásának 20. évfordulóját (talán az ünneplés sem megy már egyedül?), a szervezet interneten elérhető honlapjának fő híre azonban még azt kürtöli világgá, hogy tízéves a MÉKK, s úgy tűnik, eseménynaptárát is 2004-ben frissítették utoljára. A legnépszerűbb internetes kereső találatai között a KISzó néhány cikkét és a KMMI elektronikus hírleveleit leszámítva egy 2010-es híradás a legfrissebb publikáció a szervezettel kapcsolatban.

Legalább ennyire érdekes a KMSZF jelenléte a megyei szervezetek listáján. A MÉKK-hez hasonlóan alig találunk róla hírt a közelmúltból, weboldala bizonyos jelekből ítélve talán már 2010, azaz a legutóbbi magyarországi kormányváltás óta „felújítás alatt áll”. További érdekesség, hogy 2012-ben, a legutóbbi ukrajnai parlamenti választások alkalmával Kincs Gábor, a Fórum elnöke Gajdos Istvánnal, az UMDSZ elnökével szemben indult a Nagyszőlős központú egyéni választókerületben, s ezért távoznia kellett az UMDSZ alelnöki posztjáról, a KMSZF kollektív tagságát a szervezetben pedig egy közlemény értelmében felfüggesztették. A sárdobálós választási kampány lecsengése óta a Fórum végérvényesen eltűnt a sajtóból, így sem az nem tudható, hogy mi lett UMDSZ-beli tagságával, sem az, hogy továbbra is a kegyvesztett Kincs Gábor tölti-e be az elnöki tisztséget. Nyilván azt is jó lett volna megtudni, vajon miként reagáltak a KMSZF tagszervezetei a történtekre, hiszen ezzel tulajdonképpen megszűnt az UMDSZ-tagságuk. (Mindjárt elnézést kérek minden érintettől arra az esetre, ha elkerülte volna a figyelmemet az erre vonatkozó híradás. Csak annyit tudok biztosan, hogy nem vagyok egyedül a tudatlanságommal a KMSZF-történet végkifejletét illetően.)

A KMSZF és a MÉKK esete egyébként nagyon hasonló abban a vonatkozásban is, hogy egyik szervezet háza tájáról sem számolt be sajtóhír az elmúlt jó néhány évben közgyűlésről, esetleg bármilyen egyéb tisztújító fórumról. „A MÉKK történetének rövidített naplója” a Közösség már említett honlapján, mely csupán 2003 végéig követi nyomon a szervezet életét, arról számol be, hogy 2003 decemberében tisztújító közgyűlésre került sor, azóta azonban semmilyen erre vonatkozó további híradás nem jelent meg az interneten – legalábbis e sorok szerzője nem bukkant rá. A KMSZF-et illetően 2005 áprilisából származik a tisztújításra vonatkozó legfrissebb híradás. Mindez természetesen nem jelenti feltétlenül azt, hogy az érintettek ne tartottak volna közgyűlést, tisztújítást az előző évtized közepe óta, csupán azt szerettük volna illusztrálni, milyen mély „illegalitásban” tevékenykednek a sajtó, a közvélemény szempontjából, milyen kevés hír jut el róluk (vagyis nemcsak az általuk szorgalmazott ügyekről) az olvasókhoz, ami azért szokatlan ekkora civil szervezeteknél.

A kárpátaljai magyar közélet sajátosságaként emlegetik, hogy nálunk szinte minden társadalmi szervezetből mindjárt legalább kettő alakul: például két politikai párt, két ifjúsági szervezet (sőt több!), két pedagógusszervezet működik a megyében, melyek viszonya általában és enyhén szólva meglehetősen feszült. A szóban forgó megyei hivatali lista ennél azért letisztultabb, egyszerűbb – vagy hiányosabb? – képet mutat civil szféránkról. Hiányzik a listáról például a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Szülők és Pedagógusok Tanácsa (KAMOT). Sokak szerint a Tanács úgy egy évtizede, a magyarországi szocialista kormányzás idején a KMPSZ „ellenszervezeteként”, s gyaníthatóan az anyaországi oktatási-nevelési támogatás folyósítására jött létre, így nem csoda, hangzik az érvelés, ha 2010, azaz a budapesti kormányváltás óta, melynek következtében a KAMOT számára elapadtak a magyarországi források, a szervezet alig hallat magáról. Bármi legyen is a helyzet, annyi bizonyos, hogy a szervezet tevékenységéről korábban rendszeresen beszámoló KISzó internetes változata legutóbb 2013 februárjában adott hírt KAMOT-rendezvényről, de már jóval azelőtt is főként csak olyankor hallatott magáról a Tanács, amikor a jelenlegi magyar kormányzatnak az oktatási-nevelési támogatás folyósításával kapcsolatos döntéseit bírálta.

A bejegyzett megyei nemzetiségi szervezetek listája ettől függetlenül sem ad teljes képet a kárpátaljai magyar szervezetek köréről. Hiába kerestük például a jegyzékben a több mint 20 éve létező Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságát, vagy a mintegy két éve létrejött ArtTisza művészeti egyesületet, holott mindkettő „él” és működik. A gazdasági szervezetek közül hiányolhatjuk többek között a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségét, amint nem szerepel a felsorolásban a hírekben egykor oly sokat emlegetett, mára a háttérbe szorult Kárpátaljai Határmenti Önkormányzatok Társulása sem.

Mindez persze nem a megyei hivatalnokok „bűne”, s magukat a társadalmi szervezeteket sem minősíti semmilyen módon, hogy szerepelnek-e a listán vagy sem. Végső soron a megyei bejegyzés nem kötelező, nem feltétele annak, hogy bármely egyesület a megye egész területén kifejtse tevékenységét, s ez így is van jól. Csupán arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy társadalmi szervezeteink világa változóban van.

Észrevették például, hogy a listán szereplő szervezetek közül a legfiatalabbak is lassan tízévesek, s hogy egyre kevesebb a valóban nagy tömegeket megmozgató akció? Ehelyett egyre szaporodnak a szekrényben szunnyadó csontvázak. És nem csak megyei szinten fogy a tagság, ritkulnak a rendezvények, maradoznak el a hírek. Ha már úgyis szóba kerültek, lássuk például, hogy mi a helyzet a KMSZF kisebb, járási, települési szintű tagszervezeteinél! Mikor hallott utoljára a kedves olvasó a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetségről, a Técsői Magyar Kulturális Szövetségről, az Ung-vidéki Magyar Szövetségről, a Szolyvai Magyar Kulturális Szövetségről, esetleg a Hetyeni Független Gazdakörről? Felesleges volna mind a 28 KMSZF-tagszervezetet felsorolni, a helyzet így is nyilvánvaló: rég kikoptak ezek a szervezetek a napi hírekből, a ma tizen- és huszonévesek egyikükről-másikukról talán nem is hallottak még.

Lejárt volna Kárpátalján a szervezetalakítás, az egyesületi tevékenység kora? Mindenesetre érdekes helytörténeti kutatás témája lehetne a rendszerváltás után létrejött társadalmi szervezeteink mába vezető útjának bemutatása, azoknak az okoknak, körülményeknek a feltárása, amelyek sorsuk, tevékenységük alakulását befolyásolták. A kérdés csak az, mint egyik kollégám megjegyezte, hogy ezek az „alvó civilek” miért veszik a fáradságot, hogy fenntartsák a működés látszatát, miközben nem, vagy alig folyik érdemi munka a szóban forgó szervezetekben. (Sokan azt gyanítjuk, hogy egy esetleges magyarországi kormányváltás esetén nem egy csontváz előbújna még a szekrényéből, s ha élő szövetet, azaz az egykorit megközelítő nagyságrendű tagságot nem is tudna már növeszteni a csupasz vázra, a csontos ujjak reflexszerűen mégis kinyúlnának némi támogatásért Budapest felé. De ez már egy másik írás témája lehetne.)