Egy rejder vallomásai

Sokkal kényelmesebb volt vállalkozni a kilencvenes évek bűnözői Togliattijában, mint napjaink Ukrajnájában – jelentette ki a pravda.com.ua portálnak nyilatkozva Vagyim Grib, aki üzletemberként tapasztalatból ismeri mindkét „terepet”.

Vagyim Grib pályafutása még a heroikus kilencvenes években kezdődött a banditáiról és az ott gyártott Zsiguli személygépkocsikról híres oroszországi Togliattiban. A tűzpárbajok és bandaharcok ott ugyanolyan megszokott elemei voltak az üzletvezetésnek, mint mondjuk az adóbevallás.

Grib vállalkozása sikeresnek bizonyult, érthetetlen okokból mégis úgy határozott, hogy elhagyja Oroszországot, s 1995-ben Ukrajnában telepedett le. Itt éppen akkoriban folyt a privatizáció és formálódott az értékpapírpiac. Miután nagy tapasztalata volt már ezen a területen, no meg a vállalatok közötti konfliktusok kezelésében is, Gribnek rövidesen sikerült felépítenie az ország egyik legjelentősebb befektetési vállalatát. Olyan sikerrel kaparintott meg különféle vállalatokat, majd adta tovább őket, hogy máig a legszerencsésebb és legleleményesebb rejderek egyikeként tartják számon.

Rejdereknek a posztszovjet térségben általában azokat a vállalatfoglalókat és befektetőket nevezik, akik hol törvényes, hol kevésbé jogszerű praktikákkal kaparintottak-kaparintanak meg vállalatokat, létesítményeket, egyéb tulajdont és egész portfoliókat saját célra vagy megbízásból. Nem célunk e helyt eldönteni, vajon mennyire megalapozottan forrt egybe az évek során a rejder kifejezés az ukrán átlagpolgár szemében a piacgazdaság szabályaival össze nem egyeztethető vagyonszerzési módszerekkel. A lényeg, hogy Vagyim Gribet olyan ismert vállalatfelvásárlókkal emlegetik egy lapon, mint Hennagyij Korban, Igor Kolomojszkij vagy Viktor Pincsuk.

Viktor Janukovics elnök 2010-es választási győzelme után Grib állami hivatalt vállalt: az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) vezetőjévé kinevezett Valerij Horoskovszkij mellett felelt – saját szavai szerint – az elemző munkáért. Amikor később Horoskovszkijt kormányfő-helyettessé nevezték ki, Grib követte egykori főnökét, akinek vezető tanácsadója, jobb keze lett.

Vagyim Grib több mint három évig senkinek sem nyilatkozott, nemrég mégis igent mondott a pravda.com.ua felkérésére. A portálnak adott tekintélyes terjedelmű interjújában számos kényes kérdésről váratlanul nyíltan beszélt. Mint fogalmazott, sokkal kényelmesebb volt vállalkozni a kilencvenes évek bűnözői Togliattijában, mint napjaink Ukrajnájában. Véleményét illusztrálandó következzék most egy részlet a pravda.com.ua-n megjelent interjúból.

– Egy időben az ön nevétől volt hangos az egész ország. A legveszélyesebb rejderek egyikének számított. Korban viszont azt mondja, hogy most a rejderség abban a formájában, ahogyan a kétezres évek elején folyt, már nem lehetséges.

– Mit lovagoltak meg a rejderek? A hatalom különböző ágainak függetlenségét. Ha felkeresel egy vállalatot, s a te ellenfeleid mondjuk az ügyészségen keresztül dolgoznak, akkor elmégy a bíróságra vagy a rendőrségre, s így próbálsz meg valamiképpen szembeszállni velük. Ha megvizsgáljuk az ellenfeleimet, akikkel harcoltam, kiderül, hogy mindig védekeztem. Gyakran előfordult, hogy háborúznom kellett e világ hatalmasaival, de soha nem folyamodtam erőszakos megoldásokhoz. Nálunk az a szabály, hogy soha nem indítunk bűnügyi eljárásokat, és nem fordulunk banditákhoz.

– Ön milyen sémákat alkalmazott?

– A menedzsment vagy a tulajdonosok szempontjából gyenge vállalatokat keresünk. Például ha konfliktus van a részvényesek között, pénzt ajánlunk fel, s részesedést vásárolunk a tőkéből. A továbbiakban azután részvényesekként küzdünk a vállalat feletti ellenőrzésért. Nem úgy, mint Korban, aki az ügyészség és bíróságok révén tette be a lábát a vállalatokhoz. Nekem soha nem volt testőrségem, Gena Korban viszont páncélozott Mercedesen közlekedik egy rakás biztonságival. Mert mi soha nem hágunk át bizonyos elveket. Ez az elv pedig abban áll, hogy én azt védem, ami az enyém, amit a saját pénzemen vettem. Miért kellene meghátrálnom egy „vörös” igazgatóval vagy egy csinovnyikkal szemben? Ha lehetőségem nyílik teljes egészében megvenni egy vállalatot, kibillentem az egyensúlyából és megveszem. A leggyakrabban a korrupt vállalatvezetők, és szélhámosok ellen kellett küzdeni, akik kivonták a pénzt és nem fizettek a részvényeseknek.

(…)

– Mennyire elterjedt mostanában a rejderkedés a hatalom részéről?

– Naponta megtörténik, de különbözőképpen nyilvánul meg. Vegyük például a Merigyian gyárat. Nagy gyár: 27 hektárnyi föld, 140 ezer négyzetméter alapterület. A részvények 51 százaléka az államé, 40 százaléka a mienk. Az igazgató már vagy öt éve nem hívja össze a részvényesek gyűlését, nem fizet osztalékot, mert fizet az igazgatótanács állam által delegált tagjainak, és nem törődik velünk. Készek vagyunk megállapodást kötni az állammal: ha nektek nem megy az igazgatás, majd mi vezetjük a vállalatot. Az Állami Vagyonalap (ÁVA) azt javasolja, hogy „fűrészeljük” ketté a vállalatot: megkapjátok a magatok részét és elmentek, mi megtartunk magunknak ezt-azt, az igazgatónak is adunk valamit, a többit pedig eladjuk. De mi azt mondjuk: hiszen egy nagyvállalat részvényesei vagyunk, mi nem szeretnénk „fűrészelgetni”, mi tisztában vagyunk azzal, hogy mik a lehetőségeink elméletileg és a gyakorlatban. Három évig huzakodtunk az ÁVÁ-val, majd a vállalatot átadták az Ukroboronpromnak (Állami Védelmi Ipar – a szerk.) Ugyan miféle védelmi termelés folyik annál a vállalatnál? Számlálókat gyártanak. Megyünk az Ukroboronpromba, Gromovhoz, mondjuk, hogy mit akarunk, hogy azt szeretnénk, ha a vállalat működne. De mindhiába. A vállalat nem működik, hanem azon kotlik, hogy bérbe adja a helyiségeit.

– Az Iljics nevét viselő Mariupoli Kohászati Üzem esete rejdertámadás volt?

– Száz százalékig.

– Hogyan magyarázzuk akkor Bojko viselkedését? Miért nem állt ellen?

– Megtörték. Ugyanúgy, ahogyan az Azovsztaljt is. Annak idején részt vettem az Azovsztalj Kereskedőház létrehozásában. Vagy másfél évig igyekeztünk fenntartani a helyzetet a dolgozó kollektíva érdekében. Aztán minden lassan…

– Horoskovszkij kész befektetni Ukrajnában?

– Úgy gondolom, nem. Fennáll a veszélye, hogy elveszik a portfólióidat. Tőlem például vállalatokat, földet vesznek el.

– Miféle történet ez a földdel?

– Megvettük úgy nyolc éve a DSZK–1 vállalatot a Lebigy üdülővel Kijev mellett, a Boriszpoli járásban – 12 ha föld. Hat hektárt még korábban elloptak, „lefűrészeltek” tőlünk, lakóparkot alakítottak ki rajta. Hat megmaradt. Ebből hármat most megint el akarnak venni belőle azok az emberek, akik a hatalmat testesítik meg a járásban, egészen pontosan Vjacseszlav Bajcsesz, a Boriszpoli Járási Tanács elnöke. Igaz, Szlauta volt kormányfő-helyettes, ma elnöki tanácsadó érdekében cselekszik. (…) Minden egyszerű. Ha közöd van a hatalomhoz, az azt jelenti, hogy neked mindent szabad. Egyébként nevetséges, amikor Bajcsesz a PR pártszervezetének elnökeként bírálja azt, valamint a kormány első embereit. Ha egy ország kettős mérce szerint él, az azt jelenti, hogy már nem sok van neki hátra ebben az állapotában.

– Nem próbált a bírósághoz fordulni?

– Sokszor. Jártunk a Rejderellenes Bizottságnál a megyében (a bizottságot Szerhij Arbuzov vezeti, a megyékben pedig a megyei állami adminisztrációk vezetői – pravda.com.ua). Mondjuk nekik: Bajcsesz, Szlauta. Mire ők azt mondják: hogyan nevezhetnek meg ilyen neveket? Igen, tárgyalunk velük, vitázunk, mondjuk, hogy nem kell így átejteni bennünket. Még arra is készek volnánk, hogy átengedjük ennek a portfoliónak egy részét. Legalább fele-fele arányban. Párbeszédet folytatunk. A Rejderellenes Bizottságnál meg mindenki csak nevet.

Még egy történet. Négy évvel ezelőtt megvásároltuk az Odesszakonditer vállalat részvényeinek 90 százalékát, és nem tudunk oda „bejutni”. Panaszt tettünk minden fórumon. Ha bűnösek vagyunk, büntessenek meg bennünket. Ha az ellenfeleink bűnösek, büntessétek meg őket. De semmi reakció. Ellenfeleink létrehoztak egy második részvényes regisztert. Bírósági úton legalizálták azt. Fordultunk a Rejderellenes Bizottsághoz is, eredménytelenül. Miért? Azarov ezt a bizottságot annak idején populista megfontolásokból hozta létre. (…) Még csak egy hivatalnok leváltását sem kezdeményezheti. Márpedig rendszerint magas rangú hivatalnokokat kell leváltani.

– Kik az ön ellenfelei?

– Az Értékpapír-bizottság területi osztályának vezetője, a partnere, Prodajevics bíró, aki a Fekete-tengeri Hajózási Társaság eladásáról ismert. Ezek az emberek az én ellenfeleim. Nyerhetek ellenük a bíróságon? Nem. Mit tehetek? Fogjam ezt a bírót, állítsam falhoz és lőjem főbe? Vagy hirdessek tendert: bandita polgártársak, megkapja a 30 százalékát, aki „bejuttat” engem a saját vállalatomba?

Érthető, hogy ilyen nálunk a befektetői klíma. Hiszen az esetem egy átlagos példa arra, hogy mi folyik az országban. Sok az elképzelés, és készek vagyunk megvalósítani azokat. Csak az kérdés, hogy kinek kell ez? (A prvda.com.ua poblikációja alapján fordította és szerkesztette: ntk)