Egy vérből valók – A magyar szórvány napja

Három éve már, hogy Bethlen Gábor (1580–1629) erdélyi fejedelem születésének napját, november 15-ét az Országgyűlés a magyar szórvány napjává nyilvánította. A hirado.hu határon túlikat, szórványban élőket vagy az ottani szórványmagyarsággal foglalkozó embereket szólított meg, akik a leghitelesebb választ adták arra a kérdésre: hogyan fest a diaszpórában élők helyzete, milyen a jövőképük?

A Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi ülésén Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes rámutatott: a szétszórtan élő magyar közösségeknek speciális programokra van szükségük, hogy az identitásukat megőrizhessék. Az utóbbi évek magyar innovációjaként jellemezte a kormány által elindított gazdaságfejlesztési programokat, és mint mondta: soha nem látott fejlesztések valósulnak meg a külhoni magyar területeken, ezekkel a külhoni magyarság, a többségi nemzet és Magyarország is csak nyer. Ahhoz, hogy a szülőföldjén megmaradjon a magyarság, az is szükséges, hogy „meg tudjon élni” – közölte.

Kárpátalján sok pozitívumot hozott az idei esztendő

Kárpátalján a magyarok örülnek az anyaország erősödésének, mert az egyúttal a szórványmegmaradás esélyeit is segíti. Az elmúlt időszakban a magyar nemzetpolitika számos olyan programot indított, amelyek révén javítani lehetett a magyar közösség mindennapjait – mondta a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Brenzovics László.

A Petőfi-program keretében Kárpátaljára tanárok érkeztek, akik szervezői feladatokat is elláttak. Az óvodaprogram keretein belül a helyi magyar óvodákat újították fel – sorolta Brenzovics, és hozzátette: a szórványtanács létrehozása is a budapesti odafigyelés egyik bizonyítéka.

„Ungvár és Munkács őshonos magyarságának megvan az intézményrendszere. A Felső-Tisza vidékén lakók inkább számítanak szórványnak. Óriási eredményként élik meg, hogy annyi évtized mostoha körülményei után végre bekapcsolódhattak a magyarság vérkeringésébe – a szövetség elnöke.

Szerinte a kárpátaljai szórvány számára – a közelmúltbéli ukrán–magyar politikai viták dacára – igen sok pozitívumot is hozott az idei esztendő. Kijev és Budapest hűvös viszonya, a feszültség inkább a média és a politika szintjén, a helyi lakosság „feje fölött” zajlik – tette hozzá.

Stabilitást hozott a gazdaságélénkítő csomag Délvidéken

A délvidéki magyarság helyzetéről kérdezte a hirado.hu Talpai Sándort, aki a Délvidék egyik legszegényebb térségében, Kisoroszban él. Az észak-bánáti magyar szórványközösség érdekeiért száll síkra a magyar oktatás megmaradása, a magyar kultúra és hagyományaink megőrzése érdekében. A bánsági magyarok helyzetéről elmondta, hogy sajnos kiöregedőben van a közösségük, fogyatkoznak.

Mégis reménységre és bizakodásra adhat okot az itt élőknek, hogy az elmúlt években érezhetővé vált az anyaországi támogatásoknak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak és a Vajdasági Magyar Szövetségnek köszönhetően a szórvány iránti fokozott figyelem – mondta.

A Prosperitati Alapítvány révén magyar vállalkozások kaptak segítséget. Folyamatban van a régió magyar vonatkozású gazdaságainak a fellendítése. A munkalehetőségek megteremtése az szórvány itt maradásának is az egyik fontos feltétele. „Felénk is gondot okoz a fiatalok elvándorlása, de ez már korántsem helyi probléma, sokkal inkább össztársadalmi jellegű, hisz a szerbek még nagyobb arányban mennek külföldre a jobb élet reményében.

Egyetlen megoldást látok: megfelelő életfeltételeket, biztonságot kell teremteni a magyar szórványnak, amely ragaszkodik ősei földjéhez – fogalmazott Talpai Sándor.

Horvátországban is fontos a szórvány napja

Számunkra fontos a szórvány napja, mert minden olyan gondolat, ami összetart, és a megmaradásunk érdekében fogalmazódott meg, azt a magunkévá tesszük itt a déli végeken – mondta Andócsi János, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke a hirado.hu-nak.

A horvátországi magyarság az elmúlt negyedszázad legjobban fogyó nemzetrésze, hiszen még a honvédő háború kitörésekor 24 ezren vallották magukat magyarnak, addig ez a szám 2011-re már 14 ezerre csökkent. Szerinte a folyamatot lassítani lehet és kell. „A jogi környezet biztosítékot jelent számunkra ugyan, de sajnos néha úgy érzem, mi, magyarok nem tudunk élni a rendelkezésünkre álló jogokkal” – fogalmazott.

Az itteni magyarság Eszék-Baranya megyében él, de szép számmal vannak Vukovár-Szerémség megyében is. A szervezetük tagjai az ország legeldugottabb részeibe is ellátogatnak, mert számukra az egyik vezérgondolat, hogy „nekünk minden magyar számít”.

Stabil élet van az erdélyi szórványokban

Az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács ügyvezető elnöke, Sándor Krisztina a minap tért haza Dublinból, egy konferenciáról, ahol az európai őshonos nemzeti kisebbségek nyelvhasználati joga volt a téma. A hirado.hu megkeresésére elmondta: „Ami az erdélyi magyar szórvány közösségeket illeti, érdemes kiemelni, hogy a kisközösségek érdekében fontos szerep jut a történelmi magyar egyházaknak és a művelődéssel foglalkozó civil szerveződéseknek, amelyek több éve rendszeres támogatást kapnak a magyar kormánytól. Fontos beruházások történtek a szórványvidékek oktatási hálózatában. Mindez hosszú távú építkezésre ad lehetőséget, ami – ha megállítani nem is tudja –, egyelőre lassítja az elvándorlást és az asszimilációt.”

Megemlítette, hogy nagyon sikeresek a szórványban a kollégiumok: Szamosújváron, Válaszúton, Vicében, Beszterce megyében ezek az intézmények nagyon sok magyar gyermeket tudnak megszólítani. „És nő az egyházak szerepe, amelyek számos területen, nemcsak a gyermekeket, hanem az idősebb generációkat is összefogják. Stabil magyar élet van a magyar szórványokban, ami azért jóval több kihívással jár, mint a tömbben élni” – fogalmazott Sándor Krisztina.

A határon túli ifjúság segítése kiemelt feladat

A határon túli magyarság áll a Rákóczi Szövetség tevékenységének középpontjában. Kiemelten foglalkoznak a határon túli gyerekekkel, fiatalokkal. Csáky Csongor, a szövetség elnöke szerint a magyar iskolaválasztás a magyar identitás záloga. „Ezért nemcsak a tömbben, hanem a szórványban – például az eldugott dél-baranyai falvakban – szintén kiterjesztettük a beiratkozási programot. Már az újszülötteket is köszönti a szervezet” – mondta.

A szervezésükben megvalósuló nyári anyanyelvi táborokban ugyanúgy képviselik magukat a Felső-Tisza vidéken élő gyerekek, mint a délvidéki Zombor kisdiákjai. Kapaszkodót kínálnak nekik, hogy ehhez a nyelvhez, kultúrához tartozónak érezzék magukat. Évente több mint hétszáz rendezvényük van, ahol legalább hetvenezer ember mozdul meg, köztük a mélyszórványban élő magyarság képviselői, a „végvárak”, mint Balázsfalva vagy Székelykeve képviselői is.