Ki hagyott itt cserben kit?

Újabb övön aluli ütést mért a kárpátaljai magyarságra a helyi ukrán sajtó.

Az „elkövető” ezúttal a mukachevo.net portál volt, amely A kárpátaljai magyarok az európai útlevelek miatt nem támogatták az JevroMajdant címmel jelentetett meg egy rövid, ám annál károsabb írást.

Mindenekelőtt emlékeztetjük az ukrán sajtó világában járatlan olvasóinkat, hogy a mukachevo.net-et a Viktor Baloga parlamenti képviselőhöz, illetve annak pártjához, az Egységes Centrumhoz (JeC) közel álló kiadványként tartják számon. Balogát és pártját sokan máig amolyan „harmadik utas”, azaz a Régiók Pártja és a nacionalista ellenzék között-mellett lavírozó kárpátaljai politikai erőként emlegetik, s politikusaik általában ápolni igyekeznek ezt az arculatot. Csakhogy az egykor a helyi magyarokkal és a ruszinsággal is kokettáló politikai erő a tavalyi választási kampány óta egyre több jelét adja annak, hogy nézetei közelednek az ukrán nacionalistákéhoz, a nemzetiségi kisebbségekkel szembeni toleranciát egyre gyakrabban írja felül a hágón túli ellenzéki pártoktól átvett ukrán nemzetállami szemlélet.

De lássuk a szöveget, amely több kárpátaljai magyar olvasónál is kiverte a biztosítékot!

„Amint egy helyi tanácsi képviselő a mukachevo.net-nek elmondta, a magyar pártok képviselői Kárpátalján a hatalommal való megállapodások miatt nem támogatták az Azarov kormány lemondására vonatkozó határozatokat.

»Az ülésszak előtt beszéltem a KMKSZ-frakció képviselőivel, hogy támogassák ezt a határozatot. De azt mondták nekem, hogy nem fogják ezt megtenni. Az egyik érvként azt hozták fel, hogy állítólag létezik egy bizonyos megállapodás az Elnöki Adminisztrációval – a magyarok nem támogatják a Majdan alapvető követeléseit, cserébe nem nyúlnak hozzájuk amiatt, hogy sokuk kettős állampolgársággal rendelkezik« – közölte a képviselő.

A másik ukrajnai magyar párt, az UMDSZ (UMDP) tagjait egyéb is arra ösztönözte, hogy ne szavazzanak – Gajdos István, képviselőjük a Legfelsőbb Tanácsban a Régiók Pártja frakciójának tagja, s aktívan részt vett az „antimajdanban” és a békés tüntetések elfojtásában Kijevben” – olvashattuk.

Megjegyezném, legalábbis gyanús, ha egy képviselő nevét nem írják le a sajtóban, holott egyébként az újságírók általában kezüket-lábukat törik, csak hogy hírt adhassanak potentátjaik minden aprócska megnyilatkozásáról. Ebben az esetben viszont még annyi sem derül ki a híradásból, hogy vajon melyik önkormányzat képviselőiről lehet szó.

Miután a mukachevo.net tájékoztatása hiányos, vesszük a bátorságot, és találgatásokba bocsátkozunk. Feltételezhetjük például, hogy a szóban forgó önkormányzat nevét azért kellett elhallgatni, mert különben kiderült volna, hogy a névtelen ukrán képviselő állítása értelmetlen.

Az elmúlt napok-hetek eseményeit sorra véve ugyanis láthatjuk, hogy a KMKSZ képviselői a járási tanácsokban, a járási jogú városok önkormányzataiban mindenütt megszavazták a brutális kijevi tömegoszlatást elítélő, a tettesek felelősségre vonását sürgető határozatokat. Ugyanakkor köztudott, hogy csupán a munkácsi, illetve az ungvári tanácsok tudtak végül annyi szavazatot felmutatni, amennyi a kormány távozását szintén követelő tervezet elfogadásához is elégnek bizonyult. Más szóval, ha a többi magyarlakta régió és település önkormányzatainak nyilatkozataiból végül kimaradt a kormány menesztésének követelése, annak nem néhány KMKSZ-es képviselő volt az oka, hanem az ukrán ellenzéki pártok gyengesége, amelyeknek pillanatnyilag a KMKSZ-es magyarokkal együtt sincs elég szavazatuk ahhoz, hogy érvényt szerezzenek az álláspontjuknak.

Egy titkos megállapodás a KMKSZ és a hatalom között egyébként is nonszensz, méghozzá legalább két okból. Az egyik, hogy a jelenlegi hatalom szövetségese magyar részről a KMKSZ politikai ellenfele, a Gajdos István köré tömörülő UMDSZ, ami kizárja bármiféle háttéralku lehetőségét. A másik kizáró ok, hogy jelen helyzet szerint a hatalom a szövetségeseinek tett ígéreteit sem tartja be maradéktalanul – lásd például a nyelvtörvény végrehajtása körüli huzavonát, ami az UMDSZ-t rendre komikus helyzetbe sodorja választói előtt. Hogyan, miért hihetné tehát a KMKSZ, hogy vele kivételt tesznek?

Mindennek tudatában viszont feltehetjük a kérdést: mi értelme sületlenségekkel traktálni az ukrán olvasót? A válasz nem egyértelmű, de hadd emlékeztessek, hogy nem is olyan rég Oleg Diba, a nacionalista Szvoboda párthoz közel álló zakarpattya.net.ua újságírója blogján Magyar csalódás címmel közölt írást, melyben azt hányta a kárpátaljai magyarok szemére – párthovatartozástól függetlenül –, hogy nem álltak ki a kárpátaljai szimpátiatüntetéseken az ukrán ellenzék mellett. Vagyis voltak már korábban is arra utaló jelek, hogy az ukrán ellenzéknek – illetve egy bizonyos részének – vagy nincs ínyére a magyar közösség tartózkodása a soros ukrán forradalom kapcsán, s efféle fogásokkal igyekeznek rávenni bennünket, hogy valljunk színt, álljunk határozottan melléjük, vagy kifejezetten arra akarják felhasználni a mérsékelt lelkesedésünket, hogy választóikat ellenünk hangolják, illetve egyfajta nacionalista hisztériát szítsanak az egyébként politikailag lagymatag Kárpátalján.

A szólásból tudjuk, hogy aki szelet vet, vihart arat, ami ebben az esetben azonnal és közvetlenül jelentkezett a cikkhez írt olvasói hozzászólásokban.

„Igen, úgy látom, a magyaroknak a vérükben van a seggnyalás” – állapította meg például meglehetősen gyatra orosz helyesírással az 1111 álnevű hozzászóló, akit 222 mindjárt ekképpen támogatott, jobbára szintén orosz nyelven: „1111, 100 százalékig támogatlak! És egyáltalán, Budapestre minddel a francba, hogy egy se maradjon itt.” Ezen a ponton bekapcsolódott a „véleménycserébe” egy feltehetően ruszin másként gondolkodó: „ 1111-nek. Te nyalsz a Balogáknak naphosszat. A magyaroknak meg gratulálok!!! Nem várnak az ígéretekre Balogától, a megye fő korruptjától, hanem dolgoznak, és a munkájukkal meg a normális emberi kapcsolataikkal igazolják a pozíciójukat. Hamarosan veled együtt a Balogákat is kitelepítik a hágón túlra, mert ő már rég eladta magát a galíciaiaknak, ahelyett, hogy Kárpátalja közösségét támogatná. Emberek, El BALOGÁVAL a hágón túlra!!!”.

Íme még néhány további komment – ahogy mondani szokták, a teljesség igénye nélkül.

„A magyar ajkú lakosság döntő többsége a határon túl dolgozik, adót nem fizetnek se itt, se ott. Örömmel fogadják az adományokat Budapestről, az ifjúság pedig idővel, elhagyva a járása határait, egy szót se tud mondani se ukránul, se oroszul, azaz munkájukkal igazolják a pozíciójukat.”

„Rohadt fasiszták!!!” (mármint vélhetően a magyarok – a szerk.);

„Mit jár a szátok, ti se írtok annak az országnak a nyelvén, amelyikben éltek. Mit áltatok neki a magyaroknak, fél Ukrajna nem ismeri az ukrán nyelvet, előbb őket tanítsátok meg. A magyarok 1000 éve élnek Kárpátalján, míg az oroszok és az ukránok itt VENDÉGEK. HÁT ÍGY!”

„A kárpátaljai magyarok soha nem fogják támogatni se a VO Szvobodát, se bármiféle partnerét ennek a neofasiszta pártnak, amelynek programjában szerepel: „halál a magyarokra.”

„A jecesecskéknek nem tetszik, hogy a magyarok nem szaladgálnak velük együtt Beregszászban, meg a Szvolotákkal (amolyan szójáték akar lenni, s azt jelenti, a szvobodásokkal – a szerk.), mert belőlük ott legfeljebb ha 30 ember gyűlik össze, és 60 évesnél idősebb emberek. Nincs támogatottságuk Beregszászban, ez fáj nekik.”

Számos hasonlóan épületes és tanulságos megjegyzés olvasható még a fentebb ismertetett rövidhír alatt pro és kontra egyaránt, melyeknek a helyesírási hibák magas számán kívül további közös vonásuk, hogy hemzsegnek a másik nemzettel kapcsolatos tévhitektől, a pontatlanságoktól, ugyanakkor a magyar és az ukrán kommentelőkben is érzékelhető az egyre gyűlő sértődöttség, az ingerültség és a türelmetlenség. Egyszóval, a hozzászólásokból levonható „tanulságnak” igen nagy az ára, mert a hangnem és a tartalom aláássa a nemzetiségeink közötti bizalmat, amelyet közismerten sokkal könnyebb kikezdeni, mint helyreállítani.

Fel kell tennünk tehát a kérdést, vajon jól alszanak-e egy-egy hasonló írás megjelentetése után a mukachevo.net szerkesztői, illetve a háttérben sejthető ukrán politikusokat hasonló övön aluli ütések után valóban meglepetésként éri-e, ha a magyarság kételkedik európai törekvéseik őszinteségében? Egyébként is, a narancsos forradalom után történtek miatt inkább a magyarság érezheti úgy, hogy cserbenhagyták a nemzetállamot álmodók.