KMPSZ: az államnyelv oktatását módszertani, nem pedig politikai szempontok alapján kell megközelíteni

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) többször is tiltakozott az ukrán minisztérium államnyelv oktatásának megreformálását előirányozó cselekvési terve ellen, mely hátrányosan érintené a kisebbségi oktatást, és csorbítaná az állampolgárok nemzetiségi jogait.

Mivel a minisztériumnak címzett márciusi nyílt levelükre semmitmondó visszajelzés érkezett, s az újabb tervezetben sem fogadták meg a KMPSZ javaslatait, ezért a pedagógusszövetség egy kibővített levélben fordult Lilija Hrinevics ukrán oktatási miniszterhez. Az alábbiakban közöljük a Kárpátalja.ma szerkesztőségéhez eljuttatott dokumentum teljes fordítását:

 

A KMPSZ nyílt levele Lilija Hrinevics ukrán oktatási miniszter asszonynak

 

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöksége a kárpátaljai magyar iskolák pedagógusainak nevében tiltakozik a minisztérium nemzetiségi oktatási intézmények nyelvi kompetenciájának fejlesztésére irányuló cselekvési terve ellen. A cselekvési tervet előíró rendelet mély nyugtalansággal és felháborodással tölt el minket. A rendelkezésükben rögzített bürokratikus eljárások csorbítják a nemzeti kisebbségek alkotmányos jogát, miszerint: „Az állam (állami oktatási intézmények keretében) garantálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgároknak az anyanyelv elsajátításának és∕vagy anyanyelven folyó oktatás jogát…”.

A kidolgozott cselekvési terv felülírja az Alkotmány által biztosított állampolgári jogokat, a terv megvalósítása a gyakorlatban azt jelentené, hogy a magyar iskolákban az oktatás nyelvévé az államnyelv válna, és csak bizonyos tantárgyak oktatása folyna magyarul. Ez az eljárási mód a cári és a sztálini időszakra emlékeztet minket, ezekben a történelmi korokban hasonló módszerekkel próbálták oroszosítani az ukrán iskolákat, ami hangos tiltakozást váltott ki az ukrán értelmiségiek körében.

Úgy véljük, hogy ezekkel a határozatokkal a felelős állami köztisztviselők támadást indítanak az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek állampolgárainak alkotmányos jogai ellen, továbbá az Ukrajna Alkotmányában lefektetett jogok teljes és/vagy részleges eltörlését, be nem tartását kezdeményezik:

 a nemzeti kisebbségek anyanyelvének szabad használatáról és fejlődéséről szóló 10. cikkelyt 3. rész;
 az anyanyelven folyó oktatáshoz való jogot rögzítő 53. cikkely 5. rész;
 a meglévő jogok és szabadságjogok korlátozásnak megengedhetetlenségéről szóló 22. cikkely 3. rész;
 az etnikai és nyelvi hovatartozáson fakadó privilégiumok és korlátozások megengedhetetlenségéről szóló 24. cikkely 2. rész.

Kiemelendő, hogy az ukrajnai kisebbségek (bolgárok, moldávok, románok, magyarok stb.) anyanyelven történő oktatásának joga nemcsak a jelenleg hatályos ukrán jogszabályokból következik: egy történelmi vívmányról van szó, mely évtizedeken keresztül más állami formációkban is életképes volt. Ebből adódóan úgy érezzük, hogy a fent említett rendelet által a nemzeti kisebbségek természetes szokásjogainak eltörlése van kibontakozóban.

A cselekvési tervben rögzített intézkedések ellentmondanak Ukrajna nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos nemzetközi jogi kötelezettségeinek. Többek között a Koppenhágai Tanács emberi jogairól szóló EBESZ konferencián kiadott dokumentum 34. pontjának, melynek értelmében a résztvevő országoknak biztosítaniuk kell a nemzeti kisebbségek jogát az államnyelv elsajátítására, s emellett garantálni kell az anyanyelven való oktatás vagy az anyanyelv tanulásának lehetőségét. Az ENSZ etnikai és vallási kisebbségek jogairól szóló nyilatkozatában rögzített 4 cikkely 3 pont alapján az országok megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy amennyiben ez megvalósítható, a kisebbségekhez tartozó személyeknek legyen lehetőségük elsajátítani anyanyelvüket vagy módjukban álljon ezen a nyelven tanulni. Ezeknek értelmében a szóban forgó ukrán intézkedések ellentmondanak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménynek, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának, valamint az 1201. Európai Tanács Parlamenti Közgyűlése ajánlásainak, melyeket Ukrajna számos nemzetközi megállapodás értelmében köteles betartani.

Ukrajna számos kétoldalú nemzetközi megállapodás aláírásával felvállalta az anyanyelven történő oktatás jogának biztosítását. Ezt a vállalását többek között: az Ukrán SZSZK és a Magyar Köztársaság a nemzeti kisebbségek jogainak biztosításáról szóló együttműködési nyilatkozatban, az Ukrajna és Románia jószomszédságáról és együttműködéséről szóló megállapodásában, az Ukrajna és a Moldovai Köztársaság közötti nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak biztosításáról szóló együttműködési megállapodásban is rögzítette.

Az ajánlott intézkedések bevezetése ellentmond az ukrajnai nemzeti kisebbségekről szóló törvény 6. cikkelyének is, melynek értelmében az ukrán állam minden nemzeti kisebbségnek biztosítja az anyanyelven történő oktatás vagy az anyanyelv elsajátításának jogát. A szóban forgó javaslatok ellentmondanak az 1991-es Ukrajna nemzetiségi jogairól szóló nyilatkozatnak is, hiszen ebben az állam garantálja minden egyes népnek és nemzeti csoportnak az anyanyelv használatát a társadalmi élet minden területén, beleértve az oktatást is. Ugyanilyen ellentmondás figyelhető meg az állami nyelvpolitika alapelveiről szóló törvény 20. cikkelyével kapcsolatban is, mely szerint az oktatási nyelv választhatósága az ukrán állampolgárok alkotmányos joga, továbbá ez a cikkely garantálja a regionális vagy kisebbségi nyelveken történő oktatás biztosítását. Mindezekből egyértelmű, hogy a javasolt cselekvési terv és a nemzeti jogszabályok alapelvei között mély ellentmondás alakulna ki.

A kárpátaljai magyar tannyelvű iskolákban oktató tanárok nevében Pedagógusszövetségünk ismételten hangsúlyozza: égető szükség van arra, hogy az ukrajnai nemzetiségi iskolák ukrán nyelv és irodalom oktatásának módszertanát és alapelveit, továbbá a tudásszint értékelésének módját gyökeresen megreformálják. A változtatások kidolgozásánál és alkalmazásánál érdemes figyelemmel kísérni az európai országok oktatáspolitikáját és pozitív példáit.

2017. március 7-én Brüsszelben nemzetközi konferenciát rendeztek, melynek fő témája az államnyelv és a nemzeti kisebbségek nyelvének oktatása volt. Ezen a konferencián lehetőségünk nyílt megismerkedni az állami és nemzetiségi nyelvek oktatásának pozitív példáival, amelyek eredményesek Finnországban a svédek, valamint az olaszországi dél-tiroli német ajkú lakosság körében. A szomszédos Románia nemzetiségi iskoláiban a román nyelvet második nyelvként oktatják, vagyis más módszertan szerint, mint a román anyanyelvűek számára. A nemzetiségi iskolák végzőseinek tudásszintjét is az adott módszertan követelményeinek megfelelően ellenőrzik.

A konferencián többek között felszólalt Szerbia államtitkára is. Az EU-csatlakozásra váró országban új törvényt fogadtak el, amely szabályozza a szerb mint államnyelv tanításának nemzeti szabványait. Szerbiában a szerb nyelvet és irodalmat a középiskolások számára differenciált módon oktatják, és tudásszintjüket is ennek megfelelően mérik fel. Külön program és szabványok szerint tanítják az államnyelvet azoknak, akiknek a szerb az anyanyelvük, külön azoknak a nemzetiségi diákoknak, akik számára a szerb nyelv közeli az anyanyelvükhöz (horvátok, ruszinok, ukránok), és teljesen más program szerint oktatják azokat a nemzetiségi gyerekeket, akik nyelve gyökeresen eltér a szerbtől, vagyis teljesen más nyelvcsoporthoz tartozik (például a magyar vagy az albán).

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség újfent hangsúlyozza: a nemzetiségi iskolákban történő ukrán nyelv és irodalom oktatásának módszertana és a diákok tudásszintjének ellenőrzése drasztikus reformokra szorul, melyekhez mintaként szolgálhatnak a fentebb említett európai országok példái.

Az Önök intézkedésének fő célja nem a nemzeti kisebbségek integrációja, hanem azok asszimilációja. Ezt eredményezheti majd az összes iskolai tantárgy ukrán nyelven történő oktatásának szorgalmazása is. Véleményünk szerint célszerűbb lenne, ha a nemzeti kisebbségek szakembereit bevonva olyan programokat, szabványokat, módszertani oktatókönyveket és tankönyveket dolgoznának ki az államnyelv oktatására, amelyek segítenék fejleszteni a tanulók ukrán nyelvtudását.

Ismét hangsúlyozzuk, hogy az államnyelv oktatását a nemzetiségi iskolákban módszertani, nem pedig politikai szempontok alapján kell megközelíteni. El kell fogadni azt a tényt, hogy az ukrán nyelv a kisebbségek számára nem anyanyelv. Úgy véljük, hogy érdemes lenne tanulmányozni és bevezetni az államnyelv tanításánál azt a differenciált oktatásmódot, amely már jól működik Szerbiában. Támogatjuk azt az elképzelést, mely szerint szükség van arra, hogy különböző oktatási programokat dolgozzanak ki az ukrán nyelv és irodalom oktatásához azok számára, akiknek az ukrán nyelv az anyanyelvük, illetve külön azoknak a nemzeti kisebbségeknek, amelyek anyanyelve közeli az ukránhoz, vagyis ugyanahhoz a nyelvcsoporthoz tartoznak, és külön azoknak a nemzeti kisebbségeknek, amelyek anyanyelve jelentősen eltér az ukrántól (más nyelvcsoporthoz tartoznak). Ezekhez a szabványokhoz igazodva kell kidolgozni a szükséges programokat, tankönyveket és ellenőrizni a tanulók tudásszintjét. Az államnyelv oktatásához megfelelő szakembereket kell alkalmazni, olyan tanárokat, akik tökéletesen beszélik az államnyelvet, emellett célszerű lenne, ha a nemzetiségi iskolákban oktató pedagógusok ismernék az intézmény oktatási nyelvének sajátosságait is, ezáltal minőségesen és hatékonyan tudnák átadni tudásukat a diákoknak.

Az említett intézkedésekben Önök felajánlották az 5–9. és 10–11. osztályok számára kidolgozott ukrán nyelv és irodalom tantervek és programok projektjeinek, valamint a nemzetiségi nyelvek és irodalmak programjainak megvitatásának lehetőségét. Ezért a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség kiemelten kéri Önöket: a szóban forgó tervek és szabványok kidolgozásánál okvetlenül vegyék figyelembe a fent említett feltételeket és javaslatokat, amelyekkel már sokadszorra fordulunk az Ukrán Oktatási és Tudományügyi Minisztériumhoz.

Többször felhívtuk a figyelmet arra is, hogy az ukrán nyelv és irodalom anyanyelvi szintű tudásának követelése azoktól a tanulóktól, akiknek az ukrán nem az anyanyelvük, antidemokratikus. A nemzetiségi iskolák végzős diákjainak a külső független tesztelésen (ZNO) ukrán nyelvből és irodalomból nyújtott alacsony teljesítményének fő oka az, hogy a kötelező kibocsátó vizsgákon tőlük ugyanazt a tudásszintet követelik meg ukrán nyelvből és irodalomból, mint azoktól a végzősöktől, akik számára az ukrán anyanyelv, és tizenegy évig anyanyelvükön sajátították el a tananyagot, esetleg épp ukrán filológusok szeretnének lenni. Ily módon az ukrán nyelv és irodalom tantárgy tesztfeladatainak összeállításakor semmibe veszik a differenciált megközelítésről szóló pedagógiai elvet.

Ismételten szeretnénk felhívni a figyelmet arra a vitathatatlan, tudományosan igazolt pedagógiai tényre, hogy hatékonyan biztosítani a tanulók tudását csak az anyanyelven való oktatás által lehet. Ez olyan norma, melyet az Ukrán Alkotmány és számos olyan nemzetközi megállapodás és törvény is biztosít, amelyekhez Ukrajna is csatlakozott, s amelyeket aláírásával hitelesített.

Reményünket fejezzük ki, hogy az Ukrán Oktatási és Tudományügyi Minisztérium megtesz mindent annak érdekében, hogy mindegyik oktatási intézmény optimálisan és kiegyensúlyozottan működjön, és nem engedi meg a nemzetiségi iskolák elnyomását. Biztosak vagyunk abban, hogy csak a pedagógusokkal történő békés és professzionális együttműködés felel meg az oktatási folyamatok európai szabályozási irányelveinek, s hogy ez az egyetlen út a sürgető oktatásügyi problémák megoldásához.

 

Beregszász, 2017. március 30.

Dr. Orosz Ildikó,

a KMPSZ elnöke