Kopogtató: nesze semmi, fogd meg jól!

Miközben az elmúlt hetek Ukrajnában a hosszú, ünnepi szünet jegyében teltek, országunk azért nem volt híján a szemfényvesztő törvényhozásoknak. Ott van rögtön az új, egyesített autokefál, azaz önálló ukrán ortodox egyház létrehozása. Nem szeretnék hosszas elemzésbe bocsátkozni, hogyan is fajult a kijevi-moszkvai-konstantinápolyi egyházi ellentét a jelenlegi mélységekig, hiszen ez a téma önmagában külön írást érdemelne. Az azonban mélységesen felháborít, hogy az egyházat – és annak tagjait – politikai csatározásokba rángatták bele. Porosenko választási kampányának egyik fő eleme a Moszkvától független, önálló és egységes ukrán nemzeti ortodox egyház megteremtése volt. Ennek eléréséért még tavaly áprilisban tevékenykedni kezdett: I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkához fordult azzal a kéréssel, hogy nyilvánítsa önálló nemzeti egyházzá az ukrán ortodox egyházat. I. Bartolomaiosz január 5-én aláírta a vonatkozó dokumentumot, szentesítve az ukrán ortodox egyház elszakadását az orosz ortodox egyháztól, amellyel 1686 óta egységben volt.

Hogy az elnök kampánya sikeres lesz-e, még rejtély. Hogy az Egyház, Krisztus misztikus teste súlyos sebet szerzett, az már bizonyos. Emberi sorsok és életek sokasága került ismét egymással szembe, mert a politikai tényezők fontosabbak mint az, hogy a saját vallásukat szabadon és békességben gyakorolhassák. Gratulálunk, Elnök úr!

Aztán ott van a január 11-én életbe lépett, nemi és családon belüli erőszak témakörét illető törvénymódosítás. Ennek leginkább hangsúlyozott része, hogy elfogadásával Ukrajna csatlakozott Európa azon haladó szellemiségű tíz országához, ahol pontosították a fenti bűncselekmények fogalmát, illetve szigorították azok büntetését. Az ukrán sajtó is zavartan viszonyult a törvényhez, mely hangsúlyozza, hogy két ember között csak közös – szóbeli, írásbeli vagy nonverbális – beleegyezéssel jöhet létre szexuális aktus, hiszen, hogy a gyakorlatban miként segít majd visszaszorítani a szexuális visszaéléseket, rejtély. Nem akarok szőrszálhasogató lenni, de a jelenlegi pontosítások számomra főként a #MeToo kampány részeként értelmezhetőek. Habár értékelem, hogy törvénykezés szintjén elviekben jobban odafigyelnek majd az erőszakra, ez megint csak „Nesze semmi, fogd meg jól”, választások előtti „rendcsinálásnak” tűnik.

Apropó, választások! A Központi Választási Bizottság (CVK) január 11-én elutasította Szerhij Farenyuk és Vitalij Velidcsenko bejegyzését jelöltként a március 31-én tartandó elnökválasztásra. Az ok: a jelöltek által benyújtott dokumentumok nem feleltek meg a választási törvény előírásainak, illetve hiányosak voltak. A jelentkezők a 2,5 millió hrivnyás biztosítékot sem fizették meg. Nagyon helyes, rend a lelke mindennek, az adminisztratív kérdésekben is, ugyebár… De azért kíváncsi lennék, hogy a bejegyzett jelöltekkel, és úgy általában, parlamenti képviselőinkkel egyenként minden stimmel-e. No, nem a pénzbeli biztosítékok érdekelnek. Hanem például szellemi beszámíthatóságuk; káros szenvedélyeik, esetleges függőségeik; magaviseletük családon és szűk közösségen belül. Amikor ugyanis az ukrán honatyákra oly jellemző parlamenti verekedésekről szóló – sajnos, gyakorta előforduló – képkockákat látom, őszintén csodálkozok, hogy miért nincs törvénybe foglalva a szellemi beszámíthatóság ellenőrzése a képviselőjelölteknél. Ha jogosítványszerzésnél a látás mellett a mentális alkalmasságot is vizsgálják, nincs szükség erre a népet vezető politikusok esetében? Szerintem lenne, sőt, bizonyára akadna még néhány szempont, amelyet érdemes lenne megfontolni ingatag országunk rendbe szedése érdekében. De hát könnyebb nagy porfelhőt kavaró kérdésekkel elfedni a lényeget: kenyeret és cirkuszt, avagy vallást és szexet a népnek.

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma