Majnek Antal: Rettenetes a kárpátaljai helyzet, de nem panaszkodunk

Gégény István beszélgetése Majnek Antallal, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye főpásztorával az ukrajnai helyzetről.

– Milyen a helyzet jelenleg Kárpátalján?
– Amint a hírekben is megjelent, nagy felvásárlási láz van. Romlik a pénz, ezért gyorsan elköltik az emberek, amíg még ér valamit a hrivnya. A kisebb boltokban sok áru hiánycikk, holott eddig az árubőség volt jellemző. 8 ezer forintnak megfelelő értékű a minimál nyugdíj, 9 ezer forintot ér a minimálbér. Eközben az árak a magyarországi szinthez közel vannak, sőt, a gyógyszerek és a hús drágább itt, mint Magyarországon. Rettenetes a helyzet, de az emberek nem panaszkodnak. Akik itt élnek, sok mindenhez hozzászoktak már, volt itt kuponos időszak, meg a Szovjetunió utolsó éveinek nehézségei. Magam is 25 éve élek itt. A kárpátaljai emberek nem sírnak, nem panaszkodnak. Sőt, nemcsak kapni tudunk adományokat, de mi magunk is rendszeresen gyűjtéseket szervezünk. Legutóbb a Kelet-Ukrajnában élő rászorulók számára gyűjtöttek össze a hívek egy igen szép összeget, de korábban is adakoztak a világban leginkább nehézségek által sújtottak számára: küldtünk pénzt annak idején a cunami áldozatainak épp úgy, mint a magyarországi iszapkatasztrófa vagy az egyik nagy árvíz károsultjainak. A fiatalok, akik nincsenek hozzászokva az itteni világhoz, sajnos tényleg elvándorolnak most.

– Mit tud Ön és az egyház ebben a reménytelen helyzetben nemcsak mondani, hanem tenni Kárpátalján?
– A római katolikus egyház kezdettől, immár egy éve azt hirdeti, hogy a békét akarjuk. Ezért imádkozunk, és most, úgy tűnik, meghallgatásra találtak Istennél a fohászaink. Nem mondanám, hogy reménytelen a helyzetünk, épp ellenkezőleg: erősödik a reménység Kárpátalján, egy kifejezetten reményteljes héten vagyunk túl. A béketárgyalások azt erősítik az itt élő emberekben, hogy talán vége lesz ennek a szörnyűségnek. Hozzáteszem: ahogy háttérbe szorul a háborús helyzet, úgy válik egyre inkább láthatóvá, mennyi sok szociális probléma van Ukrajnában. Most is élnek itt milliárdosok, akik nem hordozzák a terheket, azok csak a népet sújtják. Szociális reformra van szükség, különben éhínség lesz az országban.

– Biztosan sok Magyarországon élő emberben felmerül a kérdés, miként tudnának segíteni Önöknek, a Kárpátalján élőknek ebben a nehéz helyzetben. Mivel többször említette az élelmiszereket, azok hiányát: ha valaki ilyen adományt küldene, hogyan teheti meg legkönnyebben, illetve úgy, hogy a legbiztosabban, valóban célba ér a küldeménye?
– Nagyon örülök ennek a kérdésnek. Az ukrán kormány sajnos olyan mértékben megnehezítette az élelmiszerek, gyógyszerek humanitárius adományként való bejuttatását az országba, hogy rengeteg feltételnek meg kell felelni, így is hetekig tartó procedúra után vagy eljut az adomány a címzetthez, vagy nem. Ruhát egy kicsit könnyebb lenne küldeni, de arra most nincs igazán nagy szüksége az itt élőknek. Azt tudom mondani, hogy egyrészt a Magyar Katolikus Püspöki Kar március 15-én gyűjtést tart a magyarországi katolikus templomokban, az ott felajánlott összegekből itt helyben tudjuk segíteni a nélkülözőket, valamint a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványon keresztül közvetlenül is el lehet juttatni hozzánk pénzadományt, amely biztosan célba ér. Utóbbi esetben javaslom, hogy közleményként tüntessék fel: „RÁSZORULÓKNAK”. Korábban készítettünk listát a leginkább szükséget szenvedőkről, külön a fűtésben segítségre szorulókról, így most is megígérhetjük, hogy minden forint a megfelelő helyre fog kerülni.

Gégény István