Már három hónap elteltével is vannak eredmények – Interjú Molnár Ildikóval, a megyei kulturális és művelődési főosztály helyettes vezetőjével

Március elején a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség javaslatára a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal Kulturális Főosztályának helyettes vezetőjévé nevezték ki Molnár Ildikót, a Kárpátaljai Megyei Állami Televízió- és Rádiótársaság magyar szerkesztőségének szerkesztőriporterét. Új munkaköréről kérdeztük, illetve arról, hogy miként tudja segíteni vezető beosztású hivatalnokként a kárpátaljai magyar közösség kulturális és művészeti életét.

– Televíziós időszakát megelőzően az Ungvári Művészeti Iskola igazgatóhelyetteseként szerzett tapasztalatokat a kulturális élet területén. Mit lehet Önről még tudni?

– Munkácson születtem, az ottani magyar iskolában két osztályt el is végeztem, amikor édesapámat, aki villamosmérnök volt, Ungvárra helyezték át, így került a családunk a megyeszékhelyre. Ungváron is a magyar iskolában tanultam, majd a Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskola diákja voltam, ahol zeneelmélet tagozaton végeztem. Tizenkét évig dolgoztam Ungtarnócon a zeneiskolában, 1993-tól az Ungvári Művészeti Zeneiskola tanára, később igazgatóhelyettese voltam. Összesen huszonhét évet dolgoztam ezen a területen. 2005-ben nemzetközi politológus diplomát szereztem a Kijevi Szlavisztikai Egyetem ungvári tagozatán, ahol dolgoztam is egy ideig. Végül gyermekkori vágyam teljesült, amikor 2013-ban a tévéhez kerülhettem, ugyanis a zenetanári pálya mellett a lelkem mélyén mindig újságíró szerettem volna lenni. A hetvenes évek végén a Kis Kárpáti Igaz Szó tudósítója voltam, fordítottam is cikkeket, Baksa Lujza volt a mentorom. Sajnos, akkor Ungváron nem volt újságírói szak. Lembergben kellett volna tanulnom, és akkor kényelmesebb volt a szüleimnek is, meg nekem is a zenei pálya, amit nem bántam meg. Végül mégis kipróbálhattam magam televíziós újságíróként, ahol nagyon érdekes, mozgalmas volt a munkám. Majd jött ez a felkérés, és április 5-én kineveztek a megye kulturális főosztályának helyettes vezetőjévé. Szeretnék mindenben megfelelni ennek a nem könnyű feladatnak, sok ugyanis a tennivaló még ezen a területen.

– Milyen területekért felel a főosztályon belül?

– A zeneiskolák, a színházak, a filharmónia, valamint a két középfokú szakoktatási intézmény, a Zádor Dezső Zeneművészeti Szakiskola és az Ungvári Közművelődési és Művészeti Koledzs zavartalan működéséért vagyok elsősorban felelős. A főosztályon jó tapasztalatokat szereztem, jól tudunk a munkatársaimmal együttműködni. Megvan a koncepció, hogy milyen irányba haladunk, és ebbe az én elképzeléseim is beilleszthetőek. Kárpátalja hagyományosan sokszínű, soknemzetiségű vidék, itt minden nemzetiség kultúrája hatott a másikra, legyen szó a konyháról, a nyelvről vagy a hagyományokról. Amit a főosztály hatáskörén belül meg tud tenni, azt igyekszik megtenni, sajnos, mindehhez az anyagi fedezet sok esetben nem áll rendelkezésre, de ez nem csak nálunk van így, hasonló a helyzet az egész országban.

– Születtek-e említésre érdemes eredmények az alatt a három hónap alatt, amióta elfoglalta a hivatalát?

– Nemrég volt egy nagyon fontos esemény az Ungvári Közművelődési és Művészeti Koledzsben: együttműködési szerződést írták alá a budapesti Egressy Béni Református Zeneművészeti Szakközépiskolával. Az egyezmény keretében módszertani segítségnyújtást és diákcsereprogramokat terveznek a felek, illetve közösen kívánnak részt venni európai uniós projektekben, ami óriási lehetőség a koledzs számára, hisz ennek köszönhetően fejlesztheti majd a könyvtárát, új hangszereket szerezhetnek be stb. Ennek a megállapodásnak köszönhetően a koledzs magyar tagozatának a tanárai Budapestre utazhatnak továbbképzésre. A legeslegfontosabb pedig az lehet, hogy ha sikerül bizonyos egyeztetéseket még megoldani, akkor az ungvári diákok akár a magyarországi intézmény diplomáját is megkaphatják, amennyiben teljesítik az ottani feltételeket. Példaértékű ez a megállapodás, ha jól tudom, művészeti szakközépiskolák között Ukrajnában az első ilyen jellegű szerződést írták alá Ungváron.

– Mi a helyzet a művészeti iskolákkal? A gazdasági válság miatt korábban már felmerült a falvakban működő intézmények bezárásának a terve is…

– Kárpátalján 5 zeneiskola és 59 művészeti iskola működik. A mi érdekünk az, hogy mind a hatvannégy intézményünk megmaradjon, és a decentralizációs folyamat során egy zeneiskolát se kelljen bezárni, ne vonják őket össze, ne kerüljenek a gyerekek az utcára, mert oktatás és kultúra nélkül nincs jövő. Bármennyire is kevés a pénz, ezek az iskolák olyan értéket képviselnek, amelyet meg kell őrizni. A magyarok lakta településeken működő művészeti iskolákban egyébként hagyományosan két nyelven, ukránul és magyarul folyik az oktatás. Ez utóbbinak nincs akadálya, ha magyar a gyerek és magyar a tanár. Tapasztalatból mondhatom, hogy a magyarul tanuló gyerek ugyanúgy megtanulja a szakkifejezéseket ukránul is, és ha kellően tehetséges, tovább tud tanulni a zenei közép- és felsőoktatásban. Anyanyelven könnyebb megérteni és befogadni a tananyagot, de én sem mondhatok mást: minden gyereknek meg kell tanulnia az államnyelvet. Bizony, még a szakközépiskola felvételi vizsgáján is tollbamondást kell írni ukránból. Sok olyan tehetséges magyar gyerek felvételizett korábban, akik nem tudták megírni, és ezért Kárpátalján nem tudták folytatni zenei tanulmányaikat. Ez a magyar oktatási rendszerünk asztala. Sajnos, az ukrán nyelv oktatása olyan alacsony színvonalon folyik sok magyar iskolában, hogy a zenei téren kiválóan felkészített tehetséges gyerekek közül sokan egy tollbamondást sem tudnak legalább négyesre megírni. A zenei szakképzés viszont a legtöbb helyen nagyon színvonalas a mostoha körülmények ellenére is. Sajnos, ezt a területet is sújtja az elvándorlás, egyre több tanár keres munkát külföldön.

– Lehetnek egyáltalán pozitív változások a jelenlegi helyzetben a kultúra területén?

– Úgy gondolom, hogy vannak is. A művészeti iskolák számára külön hangszeres versenyeket szervezünk a megyében, illetve külön verseny van a kórusok számára. Eddig is volt egy népdaléneklési verseny Szerednyén a szlovák kisebbség számára, viszont a magyar dal versenye a Beregszászi Művészeti Iskola egykori igazgatójának, Pirigyi Bélának a halálát követően nem került megszervezésre. A következő tanévben ismét lesz magyar népdaléneklési verseny a megyei közigazgatás szervezésében. És hogy még szélesebb legyen a spektrum, román is lesz az Aknaszlatinai Művészeti Iskola bázisán. Tehát három népdaléneklési versenyünk lesz, az eddigi egy helyett. A folklóregyüttesek versenye május végén volt, ahol nagyon szépen szerepeltek a magyar folklóregyüttesek. Ki kell emelnem a Péterfalván, Nagypaládon folyó munkát, és Csap is nagyon szépen fejlődik ezen a téren.
Újraszerveződött, és hamarosan ünnepélyesen be is fog mutatkozni az Ungvári Nemzeti Egyetem kamarazenekara, a Divertimento. Ezt a zenekart hajdanán Boniszlavszky Tibor alapította és vezette. Újrakezdi működését a Zádor Dezső Társaság is, amely jogilag nem szűnt meg, csak szüneteltette a működését. A Zádor Dezső Társaság a magyar zenei kultúrát megőrizni és továbbadni igyekvő kárpátaljai zenei világot fogta össze. Ma is szükség van erre a társaságra, amely reményeim szerint megint betölti majd azt a szerepet, amelyet korábban.
Ott voltam eddig minden egyes zenei-művészeti vetélkedőn és versenyen, hogy lássam, hogy állunk, hol tartunk. Nagyon jó magyar műhelyek vannak Kárpátalján, benne vannak a kárpátaljai köztudatban a magyar folklóregyüttesek, akárcsak a magyarlakta települések zeneiskolái. Tapasztalataim szerint a nemzetiségek – és ezen belül a magyarok – nincsenek háttérbe szorítva. A művelődés területén békében élnek a nemzetiségek.
Jó lenne, ha meg tudnánk szervezni Ungváron a Zádor Dezső Nemzetközi Zongoraversenyt. Ukrajnában majdnem minden megyének van egy nemzetközi zongoraversenye, hasonlóra itt Ungváron is szükség van, amelynek az előkészítésén már dolgozunk. Fogalmazzuk az alapszabályát, és remélhetőleg 2017 első felében már meg tudjuk szervezni.
Jubileumi évünk van idén: 125 évvel ezelőtt született a kárpátaljai festőiskola egyik alapítója, Erdélyi Béla. A művelődési főosztály – remélhetőleg a Kárpátaljai Megyei Tanács támogatásával – szülőfalujában, Kelemenfalván mellszobrot állít a neves művésznek. A szobrot egy Kijevben élő ungvári szobrászművész, Balog Adrián faragja gránitból, már csak arra várunk, hogy a szükséges támogatásról döntsön a megyei tanács, és akkor még az idén felavatjuk a szobrot. Én külön megkértem a megyei tanács magyar frakcióját, hogy támogassák ezt a kezdeményezést. Kevesebbet beszélünk arról, hogy Erdélyi Bélának irodalmi hagyatéka is van. Naplót vezetett, és kis novellák szerzője is. A nagy festő unokahúga a nagybátyja kéziratait átadta az Ungvári Erdélyi Béla Képzőművészeti Akadémia igazgatójának, Ivan Nebeszniknek, azóta ezt lefordították ukránra. Már meg is jelent ukrán nyelven. Úgy gondolom, ha már ukránul kiadták, akkor ki kell adni eredetiben is, magyarul, a festőművész illusztrációival együtt.
A múlt hét végén már negyedik helyszínére érkezett az a vándorkiállítás Magyarországon, amely a kárpátaljai képzőművészet világába enged betekintést. Magyarország Ungvári Főkonzulátusának köszönhetően a Boksay József Kárpátaljai Szépművészeti Múzeum, valamint a Kárpátaljai Képzőművészeti Szövetség harminc jeles kárpátaljai alkotó munkáiból állította össze azt a tárlatot, amelyet Miskolc, Debrecen és Budapest után Érden is megtekinthet a képzőművészet iránt érdeklődő közönség.
Készül a színházak számára a szerződéses rendszer, amelynek a részletei még nincsenek kidolgozva. Ez nem egyszerű munka, sok odafigyelést igényel.
Tennivaló és terv van tehát bőven. Bízom benne, hogy sikerül megtalálni a megfelelő megoldásokat.

Badó Zsolt