Miért éppen magyarul?

A magyar családok gyermekei 3–6 éves korukig magyar környezetben nevelkednek. Viszont a társadalmi nyomásnak engedve sokszor a szülők a családon kívüli nevelés színterein – óvoda, iskola – már nem feltétlenül

biztosítják a biztonságos magyar környezetet.

Magyarázzák ezt a jövőbeli könnyebb boldogulási lehetőségekkel, a gyermekkori jobb idegennyelv- elsajátítással, illetve azzal, hogy a „szomszéd gyermeke is milyen szépen

boldogul”. Azokról a gyermekekről viszont ritkábban beszélnek, akiknek 6-7 éves korukba egy teljesen idegen, érthetetlen közeg próbálta elmagyarázni a betűvetés, számolás fortélyait. Akik nem tehetségtelenségük miatt, hanem tehetetlenségük miatt törtek bele ebbe a helyzetbe. Talán felnőttként is ismerős a helyzet: idegen helyen járva, nem értve azt, hogy mit beszélnek a körülöttem lévők, elvesztem biztonságérzésemet. Vajon mennyire inkább így van ez a gyermekekkel? Ha nem mondhatja ki bátran azt, hogy mit érez, mire gondol, mit ismert meg a világból a tanórán az iskolában, akkor vajon mennyire lesz számára biztonságos a jövő? Az idegen nyelv elsajátításának véleményem szerint nem az a jó

módszere, ha olyan erőszakos helyzetnek tesszük ki gyermekeinket, amelyben elveszettnek érzi magát – és melynek hatékonysága még korántsem bizonyított egyébként –, hanem hogy biztos anyanyelvi identitásra építve, jó módszertannal fejlesszük tovább gyermekünk ebbéli tudását.

Gogola István, pszichológus