Nemzeti Összetartozás Napját mindenkinek!

Néhány ukrán polgártársunknak változatlanul nincs ínyére a magyar nemzeti összetartozás napja. Ennek idén június 4-én újra jelét adták.

Kétségtelen, hogy voltak évek, amikor az ukrán nacionalisták és az ország egységének más habzó szájú védelmezői az ideinél dühödtebben támadtak bennünket, amiért szóba mertük hozni a nemzet ügyes-bajos dolgait a magyarságot szétszabdaló trianoni szerződés aláírásának évfordulóján. Idén a kelet-ukrajnai események valamelyest elterelték rólunk a figyelmet, de azért nem úsztuk meg szurkapiszkálás nélkül. A kárpátaljai ukrán hírportálok ugyan nem álltak elő ez alkalomból önálló anyaggal, viszont többen átvették az Inter tévécsatornának erre a napra időzített, Magyarországon továbbra is búslakodnak Kárpátalja után című összeállítását.

„Miközben eltereli a figyelmet mindaz, ami keleten történik, Ukrajna nyugati részén, Kárpátalján sem annyira nyugodt a helyzet. A csónakot már megint a szomszédos Magyarország billegeti. A budapesti politikusok Moszkvával kórusban vetik fel az autonómia kérdését Ukrajnának hozzájuk legközelebb eső régiójában” – olvasható az összeállítás felvezetőjében.

A tudósító, Kirilo Jevszejev a továbbiakban egyebek mellett így fogalmaz: „Június 4. különleges nap Magyarország számára. Egészen bizonyosan nem ünnepi, inkább gyászos – 1920-ban éppen ezen a napon az ország elveszítette területének kétharmadát, többek között Kárpátalját is – a trianoni békeszerződés nyomán, amely az első világháború eredménye lett. Furcsa, eltelt majd 100 év, az országban pedig még mindig búslakodnak – ahogy itt nevezik – Nagy-Magyarország iránt”.

Jó volna megtudakolni a szerzőtől, miért gondolja, hogy el kellett volna felejtenünk a történteket. Hát el lehet felejteni egy ekkora traumát anélkül, hogy magyarságunkat, az önazonosságunkat fel ne adnánk, meg ne tagadnánk? Szerintem nem. Ráadásul az elvesztett kétharmadnyi országrésznél is jobban fáj, hogy ezzel a magyaroknak kb. a fele az ország határain kívülre került. Vajon miként kellene ezt feldolgoznunk a lezser kijevi újságíró szerint? Talán élni kellett volna a kommunista diktatúra kínálta lehetőséggel, és a szocialista internacionalizmusra cserélni ezer éves Kárpát-medencei történelmünk minden hozadékát-értékét?

Egyáltalán – ki gondolhatja komolyan, hogy Közép-Kelet-Európa gondjainak orvoslására az lehet a megoldás, hogy tisztára töröljük az emberek tudatát, megfosztjuk őket a múltjuktól, értékeiktől, céljaiktól, aztán közönyös tömegként terelgetjük őket a globális erőviszonyoknak és az aktuális politikai trendeknek megfelelően? Ukrajna jelenlegi helyzete mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy ez nem járható út, hanem maga a katasztrófa. Vagy a riporter csak a magyaroktól várná el, hogy ezen a módon áldozzák fel magukat a pillanatnyi helyzet oltárán és szűnjenek meg létezni?

Hovatartozásukra, kultúrájukra, értékeikre, közösségeikre büszke emberek nélkül nem lehet társadalmat építeni és fenntartani. Az elmúlt évek válsága még a liberális Európában is egyre többek szemét nyitja fel erre az igazságra. Ukrajnában húszévi hánykolódás után most talán megindult az a folyamat, amelynek eredménye az ukrán nemzet valódi összekovácsolódása lehet, azoknak a közös értékeknek a kikristályosodása, amelyek egy lakossági csoportból, egy közigazgatási egységből nemzetet, országot teremtenek.

Nálunk, magyaroknál a Nemzeti Összetartozás Napjának az a célja, hogy a XXI. századi valósághoz igazodva segítsen helyrehozni, amit trianon és az azt követő évtizedek, diktatúrák tönkretettek a lelkekben. Nem Nagy-Magyarország helyreállítása, hanem a határok feletti, azoktól független nemzetegyesítés, értékeink kiteljesítése, megőrzése és továbbadása a cél egy egységes – tehát határok nélküli – Európában.

Vagyis lényegében ukránoknak és magyaroknak egy a célja. Éppen ezért talán Ukrajnában is szükség volna egy napra, amelynek az lehetne az üzenete, hogy nem egyedül a térképre rajzolt határvonalak, a tiltások (például az autonómiáé vagy a kettős állampolgárságé), nem a fegyverek tesznek nemzetté egy népcsoportot és védik meg.

Mi magyarok azt a megfoghatatlan, definiálhatatlan érzést is méltatjuk június 4-én, amit a nemzethez tartozás jelent az egyén számára, s azt kívánom, hogy minél több ukránnak, minél előbb része lehessen hasonló élményben. Azokat viszont, akik a szándékainkkal kapcsolatos számtalan állásfoglalás ellenére továbbra is azzal riogatják az ukrán társadalmat, hogy a magyar kormány nemzetegyesítő, a határon túli kisebbségek megsegítésére irányuló törekvései a revizionizmusból fakadnak, csak sajnálni tudom, mert nemcsak a kárpátaljai magyarságnak ártanak, hanem az ukránságnak is kárára vannak, hiszen valójában a békés egymás mellett élés, az egyetértés, a jogállamiság, az európai értékek megszilárdulása ellen dolgoznak.