nyelvi jogaink es lehetosegeink

Nyelvi jogaink: a magyar, mint regionális nyelv, megyei szint

Mit jelent az a gyakorlatban, hogy a magyar – mivel a magyar anyanyelvűek aránya meghaladja a 10%-ot a megyében – egész Kárpátalján regionális nyelv?

Ez azt jelenti, hogy akár Ilosván, Volócon vagy Ökörmezőn is intézhetem magyarul minden hivatali ügyemet?
Számos példa van arra, hogy egy kisebbségi nyelv elterjedtségi területén túl, egy magasabb szintű közigazgatási egység viszonylatában is hivatalos nyelvi státussal bír. Kanadának például két államnyelve van: az angol és a francia. Szövetségi szinten tehát az állam kétnyelvű. A két nyelvnek azonos a helyzete a parlamentben és a szövetségi szintű (országos) hivatalokban. Ha valaki a központi kormányzathoz vagy a fővárosi állami szervekhez fordul, akkor választhat, hogy angolul vagy franciául teszi ezt. Ám Kanada egyes tartományai nem kétnyelvűek. Az egyetlen kétnyelvű tartomány New Brunswick. A többi tartomány egynyelvű. Québecben a francia, a többiben az angol az egyetlen hivatalos nyelv. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy kanadai polgár saját lakóhelyén a helyi vagy a tartományi hivatalhoz fordul, akkor – a kétnyelvű New Brunswick kivételével – ezt csak az adott régió hivatalos nyelvén teheti meg: vagy angolul, vagy pedig (Québecben) franciául. Ám ha a szövetségi bíróságnak vagy a kormánynak nyújt be egy állampolgár kérelmet, beadványt, akkor már választhat, hogy melyik nyelven teszi ezt, hiszen szövetségi szinten kétnyelvűség van.
Hasonló a helyzet az ukrajnai törvénnyel is. Ha egész Kárpátalja területén regionális nyelv a magyar, az nem azt jelenti, hogy az egész régióban minden településen be kell vezetni a két- vagy többnyelvűséget. A megyei hatalmi szerveknek azt kell biztosítaniuk, hogy a megyei hatóságokhoz mindenki ukrán és/vagy magyar nyelven fordulhasson, és az általa választott nyelven kapjon tájékoztatást, választ; továbbá a megyei állami közigazgatás és a megyei tanács rendeleteit, közleményeit az államnyelv mellett magyarul is közzé kell tenniük.
A megyei szint alatti olyan közigazgatási egységekben (járás, település), ahol nem regionális hivatalos nyelv a magyar, a helyi ügyintézésben nem kell alkalmazni a magyar nyelvet, hiszen ott a magyar ajkúak aránya ezt nem indokolja.
Az, hogy a Beregszászi, az Ungvári, a Munkácsi és a Nagyszőlősi járásban eléri a magyar anyanyelvűek aránya a 10%-ot, szintén nem jelenti azt, hogy az adott járások mindegyik településén kötelező biztosítani a kétnyelvű ügyintézés lehetőségét. Itt járási szinten (azaz a járási hivatalok szintjén) a jogszabály szerint használható a magyar nyelv, ám a járás területén található azon települések esetében, ahol a magyar nyelv hordozóinak aránya kisebb, mint 10%, a törvény azt a jogot biztosítja, hogy a járási hatóságok felé fordulhat anyanyelvén a kisebbségi polgár, illetve ezektől várhat saját nyelvén választ; helyi szinten azonban nincs olyan kötelezettsége az önkormányzatnak, hogy bevezesse a kétnyelvű hivatalos ügyintézést.

Forrás: Nyelvi jogaink és lehetőségeink (Beregszászi Anikó, Csernicskó István, Ferenc Viktória)