Nyelvi jogaink: istentisztelet, mise…

Lehet-e magyar nyelvű istentiszteletet, misét tartani, működhetnek-e magyar nyelvű egyházak Ukrajnában?
Bár erről külön nem rendelkezik az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvény, a magyar nyelvű egyházi szertartások nem ütköznek törvénybe. A nemzeti kisebbségek egyházaival, hitéletével, illetve az anyanyelven történő szertartások nyelvével sem az Alkotmány, sem a vonatkozó speciális, a lelkiismereti szabadságról és a vallási szervezetekről szóló törvény nem foglalkozik külön. Ukrajna nemzetiségei jogainak nyilatkozata [Декларація прав національностей України] 4. cikkelye szerint Ukrajna valamennyi nemzetiségű állampolgára számára garantált a jog saját vallása követésére, a saját népe hagyományos szertartásaiban való részvételre. A nemzeti kisebbségekről szóló törvény a nemzeti kisebbségeknek saját vallásuk követését a számukra garantált nemzetiségi kulturális autonómia keretébe foglalja (6. cikkely).
A kisebbségi nyelvű mise, istentisztelet, esketés, keresztelő, temetés, áldozás, bérmálás, gyónás stb. jogát közvetve vagy közvetetten nemzetközi normák biztosítják. Így például a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény 5. cikk 1. pontja kimondja: „A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy támogatják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára kultúrájuk megőrzését és fejlesztését, úgyszintén identitásuknak, nevezetesen vallásuk, nyelvük, hagyományaik és kulturális örökségük megőrzésének feltételeit.” A 7. cikk pedig leszögezi: „A Felek biztosítják minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek a békés célú gyülekezés szabadságához és a másokkal való egyesülés szabadságához, a véleménynyilvánítás szabadságához, a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való jogának tiszteletben tartását.” A 8. cikkben pedig ez áll: „A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek vallása vagy hite kifejezésére, úgyszintén vallási intézmények, szervezetek és egyesületek alapítására való jogát.”
A vallási identitás megőrzése, a hit megélése és kifejezése nyilvánvalóan valamilyen nyelvhez is kötődik, s ebből következően a kisebbségi polgároknak ahhoz is joguk van, hogy mindezt anyanyelvükön tehessék.

Forrás: Nyelvi jogaink és lehetőségeink (Beregszászi Anikó, Csernicskó István, Ferenc Viktória)