Nyelvi jogaink: településnevek, utcák, terek nevei stb.

Kiírhatók-e magyarul is a földrajzi megnevezések (településnevek, utak, utcák és terek nevei, a vasútállomások és közigazgatási egységek neve)?
Amikor Ukrajna csatlakozott az Európa Tanácshoz, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény ratifikálásával azt is vállalta, hogy „a hagyományos helységneveket, utcaneveket és egyéb, a közösség számára szánt földrajzi megjelöléseket a kisebbség nyelvén is kiírják, ha megfelelő igény van ilyen jelzésekre”. Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló jogszabály is biztosítja azt a jogot, hogy a földrajzi neveket az államnyelv mellett kisebbségi nyelveken is feltüntessék azokon a közigazgatási egységeken belül, ahol az adott regionális nyelv hordozói elérik a 10%-os arányt.
A törvény értelmében Ukrajnában a földrajzi megnevezések (azaz a közigazgatási egységek, a települések, a vasútállomások, az utcák, utak, terek stb. nevét) államnyelven teszik közzé. A már említett esetekben azonban az államnyelvi megnevezés alatt ezeket a neveket kisebbségi nyelven is fel kell tüntetni. Itt tehát nincs mérlegelési joga az önkormányzatoknak, a kétnyelvű helynévtáblák kihelyezését kötelezően előírja a törvény. Ahol azonban nem csupán egy, hanem több kisebbségi nyelv anyanyelvi beszélőinek aránya éri el a 10%-os arányt, a névtábláknak többnyelvűeknek kell lenniük: a földrajzi neveket mindegyik érintett nyelven fel kell tüntetni. Kárpátalján például Aknaszlatinán a román és a magyar is regionális státusú, s ennek megfelelően a helynévtáblán az ukrán nyelvű felirat alatt ezen a két nyelven is ki van írva a település neve.
Fontos része a jogszabálynak az a passzus, mely leszögezi: ha egy földrajzi nevet regionális vagy kisebbségi nyelven tüntetnek fel, akkor azt az adott nyelv hagyományai szerint teszik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a magyar helységneveket, a magyarok lakta településeken az utcák, utak, terek, vasútállomások nevét a magyar nyelv hagyományai és helyesírása szerint írják ki.
Lényeges azonban tudnunk azt, hogy ez a rendelkezés a települések határában felállított helynévtáblákra vonatkozik. Az országos vagy nemzetközi jelentőségű utak, határátkelők stb. útjelző tábláin a településeknek nem a magyar helyesírás szerinti változatát tüntetik fel, hanem az ukrán nyelvből átírt változatát. Ez azt jelenti, hogy például a város határában nyugodtan ki lehet írni a helységnévtáblára, hogy Ужгород / Ungvár, Берегово / Beregszász, Чоп / Csap, de a Kijev–Csap országos főút bizonyos szakaszain Ужгород / Uzhgorod, Берегово / Berehovo, Чоп / Chop fog szerepelni. Ennek oka az, hogy ezek a kiírások elsősorban nem a helyi lakosságnak, hanem a nemzetközi forgalomban közlekedőknek készülnek, s ezeket a hivatalos térképeken szereplő államnyelvi változatból írják át a nemzetközi normák alapján.
A földrajzi nevek kisebbségi nyelveken való feltüntetéséről rendelkezik a földrajzi nevekről szóló törvény (Закон України про географічні назви) 6. cikkelye is. Ez a jogszabály azt is előírja, hogy a ukrán nyelvű feliratot az államnyelvi szöveg alatt kell elhelyezni, betűinek mérete pedig nem lehet nagyobb, mint az ukrán nyelven feltüntetett földrajzi névé.
Nem árt tudni, hogy a földrajzi nevekről szóló törvény 1. cikkelye értelmében a közigazgatási egységek (megye, járás, település), utcák, terek stb. neve mellett természetesen a hegyek, folyók, tavak, patakok stb. neve is a földrajzi nevek közé tartozik. Ez pedig azt jelenti, hogy azoknak a közigazgatási egységeknek a területén, ahol a magyar regionális nyelvi státussal rendelkezik, a folyók, tavak, patakok, hegyek stb. nevét az ukrán név alatt magyarul is fel kell tüntetni.
A településnevek, az utak, utcák, terek megnevezését Kárpátalján már jóval az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvény megszületése előtt is általában több nyelven tüntették fel. Ezek kihelyezése a helyi önkormányzaton múlik. Ne hagyjuk elveszni ezt a hagyományt!

Forrás: Nyelvi jogaink és lehetőségeink (Beregszászi Anikó, Csernicskó István, Ferenc Viktória)