Sekélyebb lenne a tenger… – kárpátaljai magyar diákok a nagyvilágban
Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.
Akár Teréz anya gondolata is lehetne a jelmondata annak az 1887-ben alakult szervezetnek, mely azóta A Király Lányainak és Fiainak Nemzetközi Szervezete (The International Order of King’s Daughters and Sons) nevet viseli.
Amikor egy évvel korábban Margaret McDonald Bottome további kilenc hölgy társaságában létrehozta a Király Lányainak Szövetségét – a nemzetközi szervezet elődjét –, elképzelésük sem lehetett arról, mekkora jelentőséggel bír majd a kezdeményezésük. Mára több mint 4000 fővel gyarapodott a kör, amelynek központja a New York állambeli Chautauqua település. A szervezet céljául a keresztény lelki élet fellendítését és fejlesztését tűzte ki.
Tevékenységük szerteágazó. Napjainkban a tagok közt vannak, akik kórházakat, idősotthonokat, gyermekmentő központokat alapítottak vagy támogatnak. S vannak olyan elkötelezett keresztények is köztük, akik ösztöndíjprogramokat szerveznek fiatalok számára. Kárpátaljáról 2005-ben utazott az első diák Amerikába ennek a programnak a keretében. Idén vidékünket Nagy Alexandra (Ungvári Nemzeti Egyetem, biológia szak), valamint Dobsa Evelin (II. Rákóczi Ferenc Kárpátalja Magyar Főiskola, angol-ukrán szak) képviselhették.
A négyhetes programsorozat június 25-én kezdődött. A nemzetközi csapat 12 tagból állt, akik Ukrajnán kívül az USA különböző államaiból, Kanadából, Libanonból, valamit Palesztinából érkeztek. Már a kezdetektől fogva szeretetteljes, barátias hangulat uralkodott közöttünk kortól, nemtől, társadalmi hovatartozástól függetlenül.
Minden reggel dicsőítéssel, istentisztelettel indítottuk a napot. Felemelő megtapasztalás volt, hogy a világ minden tájáról érkezett emberekkel együtt ugyanahhoz az Istenhez szólnak fohászaink, dalaink.
Ezt követően előadásokon, könyvbemutatókon vehettünk részt. Mindegyik hétnek saját témaköre volt. Az első héten írók előadását hallgattuk meg az irodalmi színvonalú írásról, arról a kreatív kifejezésmódról, amely az emberi lények egyedülálló tulajdonsága és képessége. Az előadók megosztották a közönséggel az alkotási folyamat titkait, fortélyait, beszéltek a képzelőerő, bátorság és fegyelmezettség, valamint a mentorok fontosságáról.
A következő héten a pénz és a hatalom témakörére tértünk rá. Szó esett arról, milyen szerepet tölt be a pénz életünkben vallási-erkölcsi szemszögből vizsgálva, és hogy hogyan lehetünk keresztényként jó vezetők. Ezek az előadások rengeteg érdekes, értékes információval gyarapították eddig ismereteinket. Mindezeken kívül a második és harmadik hét folyamán lehetőségünk nyílt speciális foglalkozásokon való részvételre, ahol mindenki megtalálhatta a kedvére való programot. Szobrászat, rajz, irodalom, tánc, zene, történelem, vallás, pénzügy, sport témaköreiből választhattak a jelenlévők. Kulturális programokban sem volt hiány, esténként színházzal, koncertekkel, szimfonikus zenével, operával, balettel okoztak megannyi katartikus élményt számunkra a szervezők. Június 29-én testközelből csodálhattuk meg a Niagara-vízesés ámulatba ejtő víztömegeit.
A negyedik héten a beavatási est során megkaptuk azt az ezüstkeresztet, amely bizonyítja, hogy ettől a pillanattól kezdve mi is tagjai lettünk a folyamatosan bővülő keresztény közösségnek. Huszonnyolc nap alatt ismeretlenekből barátokká váltunk. Július 21-én mondtunk fájdalmas búcsút egymásnak. Azt azonban mindannyiunk nevében bizton állíthatom, hogy életre szóló, felejthetetlen élményben volt részünk, amiért nagyon hálásak vagyunk. Isten áldása kísérje a szervezők, adományozók életét!
Mi, kárpátaljaiak a tábort megelőző három nap során megismerkedhettünk Toronto városával, majd július utolsó hetét Észak-Karolina államban tölthettük. Az élményért köszönettel tartozunk a fogadó családoknak.
Dobsa Evelin
Kárpátalja.ma