Vendégségben Felsőszeliben – Lengyel János élménybeszámolója

A Felsőszeli nevű község Mátyusföldön, a mai Galántai járás területén található Szlovákiában. A falu lakosságának többsége magyar, a 2011-es népszámláláskor a 3220 lakosból 1953 vallotta magát magyarnak, 1165 pedig szlováknak. A korábban abszolút többségű magyar község számára a II. világháborút követően jött el az újabb tragédia, ugyanis a Beneš-dekrétumok alapján 1947. január 23-án a csehszlovák hadsereg körbezárta a községet, és elkezdődött a magyar lakosság Csehországba történő deportálása, amely összesen 240 családot, 1013 személyt érintett.

Hátrahagyott házaikba Rózsahegy környéki szlovák telepesek költöztek be, a deportáltak többsége csak 1949-ben térhetett vissza szülőfalujába. A község történelmének másik tragédiája 1947. április 27-én, az első Magyarországra indított transzporttal vette kezdetét. A több hónapon át tartó kitelepítések folyamán a község 1321 magyar lakosát, azaz 310 családot toloncoltak ki a trianoni Magyarország területére. Helyükre az áttelepülést önként vállaló magyarországi szlovákok érkeztek, elsősorban Tótkomlós és Békéscsaba környékéről.

Felsőszeli ma csendes, rendezett település, pezsgő kulturális élettel. Itt él, többek között Oros László, nyugalmazott alezredes, aki majd’ 40 éves gyűjtőmunkával létrehozott egy magánkönyvtárat és múzeumot Bibliotheca Pro Patria elnevezéssel. Több mint tíz éve, közös barátunk, Nagy Zoltán Mihály József Attila-díjas író révén ismerkedtünk meg a Budapesti Ünnepi Könyvhéten. Az ő és Felsőszeli önkormányzatának meghívására érkeztem a felvidéki községbe, ahol április 21-én 18 órai kezdettel Itt ezer évig nem volt semmi címmel tartottam előadást a község kultúrházában. Előadásom témája Kárpátalja volt, a közös kisebbségi sors, a XXI. századi magyar sors. A rendezvényt Végh Piroska, a község kulturális osztályának vezetője nyitotta meg, ahol is üdvözölt engem és Katzler Hilda költőt, aki elkísért, és az előadást színesítve előadta néhány, Kárpátaljával, a kisebbségi léttel foglalkozó versemet.

A rövid történelmi áttekintést követően rátértem szülőföldem jelenére, kitérve az ukrajnai polgárháborúra, az Ukrajnát sújtó gazdasági nehézségekre, az országban tapasztalható fokozódó magyarellenességre, a kettős állampolgárság kérdésére és a nyelvtörvényre. Miután ismertettem az ukrajnai helyzetet, az est beszélgetős jelleget öltött. A közönség kérdéseket tett fel, s én is visszakérdeztem a felvidéki magyarságot érintő témákban. Szomorúan emlékeztek vissza az erőszakos kitelepítésekre, a nyelvtörvény kapcsán szinte mindenkinek volt hozzáfűznivalója, de olyan kérdést is kaptam, amely a határon túli magyarok budapesti megítélését érintette. Egyórásra terveztem az előadást, azonban a közönség aktivitásának köszönhetően ezt az időkeretet alaposan túlléptük. Az est végén a község Végh Piroska révén ajándékcsomaggal kedveskedett nekem és fellépőtársamnak, Katzler Hildának.

Másnap Oros László vezetésével bejártuk a falu nevezetességeit, és megnézhettük magángyűjteményét. Mindent egybevetve élménydús, felejthetetlen két napot tölthettem el Felsőszeliben, amely első állomása annak a sorozatnak, melynek során előadásaimmal az elcsatolt magyar területeken lépek fel.

Lengyel János

Kárpátalja.ma