Vidéki kémsztori

Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) lehallgatta Kárpátalján újságírók, közéleti személyiségek és külföldi diplomaták – összesen mintegy száz személy – telefonjait 2013 decembere és 2014 februárja között – kürtölte világgá értesülését minap a zakarpattya.net.ua és a mukachevo.net.

A portálok dokumentumokkal is alátámasztották állításukat. Ezek szerint kizárólag ellenzéki újságírókat, politikusokat és aktivistákat hallgatott le a szolgálat. A zakarpattya.net.ua egyik cikkében hangsúlyozta, hogy az újságírók esetében a lehallgatásokat személyesen Mikola Kregul, a megyei fellebbviteli bíróság akkori elnöke engedélyezte. A közzétett engedélyezési-végrehajtási formanyomtatványok értelmében „az adatlevételt a távközlési hálózatokról”, azaz a lehallgatást jellemzően decembertől február elejéig-közepéig kérték és engedélyezték, vagyis a Janukovics-rezsim és az ellenzéke közötti kijevi szembenállás időszakáról van szó. Az akció keretében a kárpátaljai újságírók mellett országos médiák helyi tudósítóit is lehallgatták. Ukrajna Büntetőtörvénykönyve 114. paragrafusa alapján, azaz kémkedés gyanújával folyt ellenük vizsgálat.

Az elvben titkos dokumentumokat közzétevő két portál azt állítja, „a Janukovics-rendszer védelmezői” által lehallgatottak között diplomaták is voltak, példul Bibiana Hromadová, a Szlovák Köztársaság Ungvári Főkonzulátusa konzuli osztályának vezetője, valamint Szalipszki Endre, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezetőkonzulját. Mindkét diplomatát „Ukrajna elleni felderítő tevékenységgel” gyanúsították. A lehallgatásra lehetőséget adó bírói végzést ezekben az esetekben is Kregul adta ki.

Lehallgatták a Kárpátaljai Megyei Tanács vezetőinek telefonjait is. Ivan Baloga, a megyei önkormányzat elnöke és Mihajlo Popovics, a testület ügyvezetője esetében a titkosszolgálat a BTK 111. paragrafusa alapján, azaz hazaárulás gyanújával kérte és kapta meg erre az engedélyt. A lehallgatást a kijevi fellebbviteli bíróság elnöke engedélyezte december 17-től két hónap időtartamra. A helyi Majdan-aktivistákat terrorizmus gyanúja miatt hallgatták le.

A leleplező cikkek fogadtatása a helyi politikai viszonyoknak megfelelően felemás volt. Egyebek mellett azért kezelték sokan óvatosan a lehallgatási ügyet, mert a zakarpattya.net.ua többek között megvádolta az esetben érintett Kregul bírót, hogy bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyekkel is kapcsolatban állt. Ha tovább „szörfölgettünk” a világhálón, a mukachevo.net portáltól megtudhattuk, hogy Kregult múlt pénteken kollégái ismételten megválasztották a megyei fellebbviteli bíróság élére. Néhány olvasói kommentár ezzel kapcsolatban rámutat: elsősorban azoknak lehetnek kifogásaik Kregul bíró személyével kapcsolatban, akik mást szerettek volna a helyébe ültetni. Ezen a ponton a lehallgatások kérdése belevész az eldönthetetlen politikai viták és kölcsönös vádaskodások parttalan tengerébe.

Pedig Kregul személyétől függetlenül nem ártana elgondolkozni azon, honnan kerültek elő némileg váratlanul a sajtóban bemutatott és eredetinek tűnő titkosszolgálati dokumentumok. Miután nem valószínű, hogy normális körülmények között az SZBU közreadná az aktáit, gyanítható, hogy azok még februárban, a zavargások idején kerültek ki az SZBU ungvári székházából.

Ezt támasztják alá a zakarpattya.net.ua korabeli hírei is. A portál február 20-án közli a radikális nacionalista párt, a Szvoboda közleményét arról, hogy az SZBU munkatársai a megyei székház udvarán előző nap dokumentumokat égettek, amit pedig nem érkeztek elégetni, azt zsákokba tömték, és magukkal vitték. Egy ugyanaznapi híradásból kiderül, hogy azon dokumentumok egy része, amelyeket a titkosszolgálat embereinek nem sikerült magukkal vinniük vagy megsemmisíteniük, az ungvári Majdan aktivistáinak kezébe került, akik ezt nem is tagadták. Egyikük akkor nyilvánosan elismerte: olyan dokumentumok birtokába jutottak, amelyek arra utalnak, hogy az SZBU megyei tanácsi képviselőket, újságírókat és közéleti személyiségeket hallgatott le.

Igen valószínűnek tűnik, hogy most ezek a dokumentumok, vagy ezeknek egy része bukkant a felszínre. Eredetiségüket mi sem támasztja alá meggyőzőbben, mint hogy a titkosszolgálat nem cáfolta a sajtóban megjelenteket. További közvetett bizonyíték a származásukra vonatkozóan az a zakarpattya.net.ua által közzétett amatőr videofelvétel, amely még februárban, a dokumentumégetés helyszínén készülhetett, s amelyen az égetés mellett az is jól látható, hogy az SZBU épületének udvaráról több behatoló iratokat visz magával. A felvétel alapján nem zárható ki, hogy a most ismertetetteken túl egyéb dokumentumoknak, nyomozati anyagoknak is lába kélt februárban, ezért megtörténhet, hogy a jövőben újabb iratok kerülnek nyilvánosságra. Vagyis érhetnek még bennünket „meglepetések”.

A legutóbbi híradások arról szóltak, hogy az SZBU új megyei vezetése belső vizsgálatot folytat az ügyben. A lehallgatottak közül többen ennek az eljárásnak az eredményétől tették függővé, hogy tesznek-e feljelentést a történtek miatt az ügyészségen és a rendőrségen. Nem csodálkozhatunk azonban, ha az egyszeri polgárok felemás érzésekkel követik nyomon a fejleményeket. A legtöbben elismerik, hogy a titkosszolgálatok tevékenységéhez manapság hozzátartozik a lehallgatás, viszont kételkednek abban, vajon megtudhatjuk-e valaha is, hogy ebben az esetben jogosan járt-e el az SZBU.

Könnyen belátható, hogy esetünkben csupán két lehetőség van: vagy jogosan járt el a titkosszolgálat, vagy sem. Ha jogosan, itt volna az ideje, hogy a hatóságok a közvélemény elé álljanak a bizonyítékaikkal, a bűnösök pedig elnyerjék méltó büntetésüket (bár igen valószínűtlen, hogy a békés Kárpátalján mintegy száz kém és terrorista tevékenykedett volna). Amennyiben viszont jogtalan volt az eljárás, nem maradhat el a vétkesek felelősségre vonása. Abból, hogy ezúttal előkerülnek-e a felelősök és a vétkükkel arányos büntetést szabnak-e ki rájuk, tudni fogjuk, hogy volt-e értelme a téli „rendszerváltásnak”.