A Nagyberegi Református Líceum szalagavatója
A Nagyberegi Református Líceum november 16-án tartotta hagyományos szalagavató ünnepségét. A Beregszászi Művelődési Házban megrendezésre került esemény keretében, két osztályban összesen 42 végzős diák mellére tűzték fel a remény zöld szalagját.
Az alkalomra Tóth László, a líceum lelkész-igazgatója a 127. zsoltár 4. versét választotta igeként: „Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” Ám kik is ezek a hősök, kiknek a kezében ifjaink nyílvesszőkké válnak? A tiszteletes rámutatott arra, hogy életük során a fiatalok több ilyen, az életüket meghatározó „hőssel” is találkoznak: elsőként természetesen szüleik azok, akik megkezdik nevelésüket. Később a hősök sorához csatlakoznak tanáraik is, kik tudással igyekeznek felvértezni őket. Ám nem szabad megfeledkezni azokról a személyekről sem, akik hasznos tanácsokkal munkálkodnak azon, hogy az ifjakat, mint nyilakat a megfelelő cél felé repítsék.
Báthori Ilona, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) oktatási irodájának vezetője a diákokhoz szólva rámutatott arra: a mai nap új fejezet kezdődik életükben – a felnőtté válás korszaka. A tudás fontosságáról szólva kiemelte: a tudás olyan érték és erős alap, melyre szilárdan lehet építeni.
Megosztotta a jelenlévőkkel gondolatait Pándy-Szekeres Dávid, a KRE iskolatanácsosa is, aki sok sikert kívánt a diákoknak.
Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke kiemelte: ez a mai nap az útkeresés és az útrahívás ünnepe is. A diákokhoz szólva rámutatott arra: hogy kinek mit hoz az élet, az még a jövő titka. Ám nagyon fontos, hogy higgyenek, hiszen a hit kifogyhatatlan isteni ajándék. „Ha sikeres akarsz lenni, akkor érts ahhoz, amit csinálsz. Szeresd azt, amit csinálsz. És higgy abban, amit csinálsz” – tanácsolta a szalagtűzésre váróknak Sin József, aki elmondta még, hogy szerencsére a kárpátaljai magyar oktatás nincs magára hagyva: erős támaszt jelent a problémák megoldásában a jelenlegi magyar kormány, amit a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, valamint félszáz oktatási és kulturális intézmény felújítása is bizonyít. Ennek révén javultak a működési feltételek, ami végső soron az oktatást – és így magát a jövőt – is előmozdítja. Hiszen ahogy Kodály Zoltán is mondta: „Csak a boldog gyermekből lehet boldog felnőtt. És csak a boldog felnőttekből lehet boldog ország.” Sin József arra kérte a diákokat, lehetőség szerint a szülőföldön keressék a boldogulást, gondolatait Tamási Áron szavaival erősítve meg: „A madárnak szárnya van és szabadsága. Az embernek pedig szülőföldje és sok-sok kötelessége.”
Dencs Elemér, a líceum oktatási igazgatója egy idős ácsmesterről szóló rövid történettel a becsületes, lelkiismeretes munka fontosságára igyekezett felhívni a figyelmet, és sok más hasznos tanáccsal is szolgált a fiataloknak.
Az esemény kulminációs pontját a szalagtűzés ünnepi pillanatai jelentették, amikor is Kovács András és Makó András osztályfőnökök feltűzték diákjaik mellére a remény zöld szalagját.
Az esemény Tóth László tiszteletes zárszavával ért véget.