Az iskolai hálózat racionalizálása ungvári módon

2011 november végén az Ungvári Járási Közigazgatás az iskolai hálózat optimizációja címén olyan határozati tervezetet terjesztett a Járási Tanács bizottságai elé, amely főleg a magyar oktatási intézmények leépítését célozta meg. Az előterjesztés sokkolta az érintett magyar települések közösségét. Az eset felkeltette a média figyelmét, ezért a téma egy átfogóbb vizsgálatot is megérdemel.

Az Ungvári járás egy nagy kiterjedésű, vegyes lakosságú önkormányzati egység, melynek hatóságai Ungváron vannak, de maga a város nem tartozik a közigazgatási egységhez. A járás ilyen formában olyan, mint egy lyukas pénzérme. A járás az Ungvárt 40- 50 km-es sugarú sávban körbevevő településeket jelenti, amiből néhány évvel ezelőtt kimetszették Csap nagyközséget, mert megyei alárendeltségű várossá nyilvánítottak. A járás településszerkezete így több régióra, és azon belül kistérségekre tagozódik. A járás nemcsak területileg, de nemzetiségileg is mozaikosan megosztott: ukránok, magyarok és csekély számban szlovákok lakják. A 2001-es népszámlálási adatok szerint az Ungvári járás 32,2%-a magyar nemzetiségű, de ezen kívül a roma lakosság túlnyomó többsége is magyar anyanyelvű. A nemzetiségek a járáson belül egy tömbben élnek, így ezen az alapon két nagy régióra bontható a járás. A magyarlakta sáv Ungvárt délről és északról övezi Nagydobronytól Sislócig, míg az ukrán félkör a másik irányból Szerednyénél kezdődik és Őrdarmánál ér véget. A két nagy régión belül történelmileg alakultak ki a kistérségek, melyek oktatási szerkezete az elmúlt húsz esztendőben többé-kevésbé stabilizálódott.

Az ukrán oktatási törvény értelmében öt fő esetén lehet a szülők kérésére osztályt nyitni, ahol az oktatás nyelvét a szülői kérelmek alapján állapítják meg (az intézmények bezárásánál már nincs szükség szülői kérelemre). 2010 óta törvényileg kötelező az iskola előtti egy éves óvodai előkészítő. A rendelet értelmében a beiskolázás azokra a gyerekekre vonatkozik, akik szeptember 1-ig betöltik hatodik életévüket. Az első osztályba járó tanulók számára az oktatási intézmények kötelesek biztosítani az óvodai feltételeket, ami azt jelenti, hogy a tanterem mellett külön hálótermet kell kialakítani számukra és biztosítani a meleg étel szolgáltatását, a napközis foglalkozást. A teljes középiskolai képzés három fokozatú, melyek önálló egységként, vagy akár egy intézményen belül is működhetnek, sőt újabban óvodai tagozatuk is lehet az általános és középiskoláknak, ezt oktatási-nevelési komplexumnak nevezik.

A magyarlakta települések a törvény adta lehetőségekkel hatékonyan éltek az ukrán függetlenség első éveiben. A szülői/közösségi kezdeményezés eredményeként Tiszaágteleken, Szalókán, Tiszaásványban a településen működő 1-4 osztályos elemi iskolákat általános iskolává fejlesztették. Császlócon, Helmecen elemi iskolát indítottak. Az épületeket jelentős külföldi és belföldi szponzor segítségével renoválták, alakították át az állami követelményeknek megfelelően. Kisgejőcön az elemi iskolát előbb általános iskolává, majd középiskolává fejlesztették a közösség jelentős hozzájárulásával. Ők voltak a legaktívabbak. A külföldi adományokból több tanteremmel bővítették az iskolát, étkezdét építettek, sportudvart és játszóteret alakítottak ki, számítástechnikai szaktantermet hoztak létre. Az aktivitásnak és a feltételek megteremtésének köszönhetően tudták elérni, hogy az iskolát középiskolává minősítették, aminek a szellemi hátterét is sikerült kialakítaniuk.

Az Ungvári járásban 65 települést tartanak számon, amiből 38 településen a lakosság abszolút többsége ukrán nemzetiségű, a többi magyar többségű. Az asszimiláció és a nyelvcsere előrehaladott állapotát tapasztalhatjuk a nyelvhatáron: Helmecen, Homokon, Koncházán, Ketergényben, Minajban, Szürtében. A települések nagy részén kis létszámú elemi vagy általános iskolák, többségükben óvoda is működik.

A legnagyobb tannyelvű középiskola (1-11. osztály) a Nagydobronyi Magyar Tannyelvű Középiskola az egész járáson belül, ahová a 2010-es adatok szerint 759 tanuló jár. A középiskolában ukrán tannyelvű elemi iskolai tagozat is van, ahova magyar gyerekek járnak, a négy évfolyamra mintegy 30-an. Magyar középiskola működik Kisdobronyban 217 tanulóval, Eszenyben 200 tanulóval, Kisgejőcön 119 tanulóval. Az ukrán tannyelvű középiskolák a szerednyei (656 tanuló), lázi (296 tanuló), kamjanicai (245 tanuló), linci (134 tanuló), kereknyei (337 tanuló), oroszkomoróci (336 tanuló), őrdarmai (113 tanuló), hugylovói (201 tanuló), cservonai (133 tanuló), onokóci (159 tanuló).

A járásban több két tannyelvű középiskola is működik. Ez azt jelenti, hogy az intézményen belül külön ukrán és magyar tannyelvű osztályokban tanulhatnak a diákok. Ilyen oktatási intézmények a következők: Szürtei Középiskola (271 tanuló), Sislóci Középiskola (266 tanuló), Koncházai Középiskola (200 tanuló). Az utóbbi oktatási intézményekben tehát egy-egy magyar vagy ukrán tagozaton 100-140 közötti a gyereklétszám. Az utóbbi időben a gyereklétszám csökkenése miatt néhány oktatási intézményt bezártak, vagy csak ukrán osztályokat indítottak. A demográfiai mélyponton túl vannak a települések, az elmúlt években minden településen nőtt a gyerekszületések száma.

Az oktatási intézményeknek jelentős része kis létszámú általános iskola. A Megyei Oktatási Főosztály statisztikai adatai szerint a 2010-es évben a magyar általános iskolák tanulói létszáma a következőképpen alakult: nagygejőci – 75 fő, tiszasalamoni – 79 fő, tiszaágteleki – 100 fő, tiszaásványi – 72 fő, homoki – 124 fő, ráti – 134 fő, palágykomoróci – 71fő. Az ukrán iskolák esetében: dubrivkai – 65 fő, csabanyivkai – 52 fő, kibljári – 74 fő, packányovói – 75 fő, antalóci – 97 fő, csertézsi – 64 fő, jároki – 60 fő, csabanyivkai – 52. Mint látjuk, úgy az ukrán, mint a magyar tannyelvű oktatási intézmények körében számos olyan általános iskola található, melynek tanulói létszáma 100 fő alatt van.

A járásban számos kis létszámú egy osztályos összevont elemi iskola működik. Az ukrán tannyelvű elemi iskolák 2010-ben: vovkovei(15 tanuló), baranyai (25 tanuló), barvinkosi (13 tanuló), dovgepolei (21 tanuló), cigányóci (18 tanuló), gajdosi (13 tanuló), dimicsői (6 tanuló), nevickei (11 tanuló), orehovicai (19 tanuló), hlibokei (26 tanuló), alsószlatinai (26 tanuló), petrivkai (17 tanuló), helmeci (32 tanuló), minaji (43 tanuló), felsőszlatinai (10 tanuló), sztripai (13 tanuló). Magyar tannyelvű elemi iskola egy maradt a gálocsi (19 gyerek), a többit már korábban bezárták gyerekhiányra hivatkozva. Körzetesítések, új iskolák építésekor megszűnt a magyar elemi iskola Szelmencen, Bátfán, Botfalván, Tégláson, Minajban, Ketergényben, Tarnócon, Tiszaújfaluban, Császlócon. A pallói magyar nyelvű elemi iskolát, ahová 2010-ben még 7 tanuló járt, tehát eggyel több, mint abban az évben a dimicsőibe, 2011-ben bezárták. Bezárták a magyar osztályt a helmeci elemi iskolában is.

A november végi előterjesztés ezt a tendenciát követi a költségvetés helyzetére való tekintettel, megtakarítás címén.

A járási adminisztráció előterjesztése szerint a magyar tannyelvű oktatási intézmények közül a Kisgejőci Középiskolát, a Tiszaágteleki Általános Iskolát, a Szalókai Áltanos Iskolát elemi iskolává minősítenék, míg a hasonló létszámú nyolc ukrán tannyelvű közül mindössze kettő, a Csabanyivkai Általános Iskola és a Csertézsi Általános Iskola lenne leminősítve. A többi ukrán oktatási intézményt, ahol a tanulói létszám hasonló arányokat mutat az előterjesztésben szereplő leépítésre előirányzott magyar iskolák tanulói létszámával, nem kerültek be az optimizációs keretbe. A 90-es években nyitott cservonai középiskolába, melynek alapkőletételére ebben az évben került sor, a járási lap tudósítása szerint a 133 tanulóból 70 diákot szállítanak be a környékbeli öt magyar faluból. Akinek van terepismerete, tudja, hogy a Cservona környéki magyar falvak nem egy útvonalon helyezkednek el, de a járási vezetés a gyerekek utaztatási költségeit nem tartja ráfizetésesnek ebben az esetben, nem akarja megszüntetni takarékosságra hivatkozva, mint a kisgejőci iskola esetében ezt felvetették.

A leminősítés felvetése a magyar iskolák esetében megalapozatlan azért is, mert az elmúlt években mindegyik településen nőtt a születések száma. Kisgejőcön 2006-2010 között 38 gyerek született, és hasonló a szaporulat Helmecen, ahonnét a megszüntetett elemi miatt bejárnak a tanulók, és ide járnak a felső tagozatra a császlóciak is. Hasonló a helyzet Szalókán is, ahol 2007 és 2010 között 26 gyerek született. Ez a település egyébként is egy zsákfalu az ukrán-magyar határon Lónya mellett. A legértelmetlenebb lenne a tiszaágteleki általános iskola bezárása. A helyi gyerekek mellet ide járnak a dimicsői gyerekek is. A két településen Tiszaágteleken és Dimicsőben 2007 és 2010 között 94 gyerek született, évfolyamonként átlag húsz. Az iskola leminősítése után a gyerekeket a szomszédos kisdobronyi iskolába utaztatnák, ahogy a szovjet rendszerben volt, tehát meg kell oldani több mint száz gyerek napi utaztatását, ami nem tűnik költségkímélő megoldásnak. Az oktatás hatékonysága szempontjából a szovjet rendszer tapasztalatai sem bíztatóak. A szomszéd falu iskolájában nem érezték elég otthonosan magukat a gyerekek, ezért a tehetségesebbek inkább a következő település középiskolájába íratták be gyerekeiket az elemi után. A kevésbé motiváltak, akik reggel felszálltak a buszra, sokszor el sem jutottak az iskoláig, sokat mulasztottak, nem fejezték be az általános iskolát. A településen megszűnt az óvoda, ami az iskolával szomszédos, a református egyház tulajdonában lévő parókiában működött. A faluban nem lakik lelkész, így azóta is üresen áll az épület. Az iskola épületében lenne hely az óvodának, de azokat a helységeket a polgármesteri hivatal foglalja el. Annak ellenére, hogy kötelező az egy éves óvodai előkészítő, ezt az állam a településen nem tudja teljesíteni, és az előterjesztett tervben sincs a megoldásra utaló javaslat, míg a többi településnél erre odafigyelnek.

A tervezet előirányoz bizonyos fokú fejlesztéseket is. Élve az új törvényi lehetőségekkel, több településen egy igazgatás alá vonnák az iskolát az óvodával, iskola-óvoda komplexumokba, ami racionális döntés, mert például nem kell két konyhát üzemeltetni és a személyzet létszámát is lehet csökkenteni. Ezzel javul az intézményen belül az egy főre eső költségek mutatója, a tanulói összlétszám is. Az iskola-óvoda komplexumok létrehozása kis településeken azért is racionális, mert így a legoptimálisabban biztosítható az iskola előtti egy éves kötelező óvodai nevelés minden gyerek számára, vagy az óvoda keretein belül, vagy az iskolában előkészítői csoport szervezésével.

Az intézkedési terv ezen pozitív kategóriájába sorolhatjuk a gálocsi elemi iskola és óvoda összevonását, a palágykomoróci általános iskola és óvoda összevonását, a császlóci óvoda épületében elemi iskola-óvoda nyitását. Az ukrán településeken hasonló eljárással, elemi iskola és óvoda összevonásával hoznának létre intézményeket: Pidhorb, Csabanyivka, Onokóc, Alsószlatina, Petrivka, Felsőszlatina, Sztripa. Néhány település számára ez intézményi fejlődést is jelent. A magyarok lakta Császlócon az utóbbi évben szűnt meg a magyar elemi osztály, ezzel az intézkedéssel most lehetőség nyílhat az óvoda után helyben a településen anyanyelven tanulni. Az ukrán falvak közül az előterjesztés szerint többet is így fejlesztenének. Az elemi iskolán belül óvodai csoportok nyitását tervezik (Pidhorb, Irljava, Dimicső, Orehovica, Csabanyivka). A települések szempontjából ez mindenféleképpen fejlődést jelent, de a Járási Tanács költségvetését nemhogy karcsúsítaná, hanem még inkább megterheli majd, így úgy tűnik, mintha ennek a fedezetét a magyar iskolák leépítéséből szeretnék kompenzálni.

Az előterjesztésben találunk néhány olyan javaslatot is, ami első ránézésre akár pozitívnak is minősíthető, de ha van helyismeretünk, konzultálunk az érintettekkel és alaposabban utánanézünk a dolgoknak, akkor már nem tűnnek olyan fényesnek a tervek. A magyar településeket érintő intézkedések közül például a Nagygejőci Általános Iskolát, a Tiszasalamoni Általános Iskolát középiskolává fejlesztenék. Felmerül a kérdés a laikusokban, hogy ezt az intézkedési tervet miért fogadná a magyar közösség fenntartásokkal. Vizsgáljuk meg az intézkedés hatását településenként.

A Nagygejőci Általános Iskola a szovjet rendszerben a falu területén egy szép parkban található kastélyban működött, amit az elmúlt évtizedben eladtak. Az iskolát áttelepítették a kolhoz által épített kétszintes óvoda egyik részébe. Az iskola és az óvoda egy fedél alatt, de külön igazgatással működik, ami így már magában hordozza a konfliktusok lehetőségét. Az iskola tanulói számára a körülmények javultak, de nem biztos, hogy ez az oktatás minőségét is elősegítette, mert néhány tanterem az épület struktúrája miatt egymásba nyílik. Az utóbbi időben a roma tanulók száma az iskolában jelentősen növekedett, míg a magyar tanulók aránya csökkent, ami kihatott a magyar szülők iskolaválasztására. A 2000-es évek elején is érzékelhető volt olyan tendencia, hogy más településre járatták gyermekeiket a szülők. A középiskola megnyitása után a szomszédos Kisgejőci Középiskolába jártak a gyerekek. Az évtized végére az ukrán továbbtanulási törvények megszorító intézkedéseinek hatására a gyermekeket a másik szomszédos ukrán település, Kereknye iskolájába vitték a magyar szülők. Az iskola vezetése saját munkahelyük megőrzése érdekében, de a járási tanügy meggyőző erejének hatására is a 2011/2012-es tanévben, a magyar iskolában ukrán tannyelvű osztályt indított, így a településen beiskolázott 15 gyerek közül 6-an a magyar osztályba, 9-en az ukrán osztályba járnak. A tervek szerint ezt a vegyes tannyelvű, nem iskola céljaira épített épületben kialakított általános iskolát kívánják középiskolává fejleszteni, míg a szomszéd településen működő már eredményeket felmutató kisgejőci magyar tannyelvű középiskolát minősítenék elemivé. Az ügy pikantériája az is, hogy 2010 nyarán a kisgejőci iskolában is szerettek volna ukrán osztályt indítani, de a pedagógusok és a szülők ellenállása miatt ezt elvetették. A fentiek alapján a járás által előterjesztett intézkedési terv mégsem tűnik olyan racionálisnak és kisebbségbarátnak, mint ahogy azt propagálják.

Hasonló aggályok merülnek fel a Tiszasalamoni Általános Iskola középiskolává fejlesztése kapcsán is. Tiszasalamon a csapi határátkelő melletti zsákutcás település, amely Csap vonzáskörzetébe tartozik, tőle mintegy 3-5 km-re fekszik. A magyar többségű Salamon társközsége az ukránok lakta Sztrázs. A salamoni iskola így két tannyelvű intézmény, de a két településen külön épületben működik. A magyar tagozat általános iskolai képesítést nyújt (1-9 osztály), ahová 62 tanuló jár, míg az ukrán tagozat elemi iskolai szintű (1-4 osztály), ahová 11 tanuló jár. A településen 2007 és 2011 között 33 magyar és 31 ukrán gyerek született, évfolyamonként tehát az engedélyezett számnak megfelelő, így akár indokolttá is válhatna az iskola fejlesztése. Ismernünk kell viszont a közösség iskolaválasztási szokásait ahhoz, hogy olyan döntést hozzanak, ami jelentős infrastrukturális beruházást igényel, mert az iskola mostani állapota nem felel meg azoknak a kritériumoknak, amit a középiskolai szint előír. A magyar szülők gyermekeiket a salamoni általános iskola után a korábbi évek gyakorlata szerint vagy a csapi magyar középiskolába vagy a Nagydobronyi Református Líceumba küldik, és az is előfordul, hogy a Csapon dolgozó szülők már az elemi iskola után átíratják gyermeküket a Csapi Középiskolába. Az ukrán szülők az elemi iskola után gyermekük továbbtanulását a Csapi 1. sz. ukrán tannyelvű Középiskolába látják perspektivikusnak, esetleg a cservonai középiskolában. Ilyen háttér mellett ez a végrehajtási terv már egyáltalán nem tűnik racionálisnak. Arról még szó sem esett, hogy a megfelelő szintű középiskolai oktatáshoz szükségeltetik a személyi állomány fejlesztése, így az ukrán tagozat esetében jelentős tanári állományt igényel, ami betelepítéssel, szolgálati lakások biztosításával oldható meg.

Az előterjesztett optimizációs javaslat nem tűnik egy átgondolt, valóban az ésszerűsítést szolgáló döntésnek, mintha csak a magyar iskolák költségeit szeretnék csökkenteni, az ukrán iskolák és tagozatok esetében még a fejlesztesükre, beruházásra is találnának forrásokat.

Amennyiben valóban az intézményekben tanuló diákok helyzete aggasztja a felelős vezetőket, azok érdekében hozhatnának racionális döntéseket is. A közösséget szolgáló intézkedések lehetnének az alábbiak:

Tiszaágteleken a törvényi kötelezettségnek megfelelően általános iskola-óvoda komplexummá szervezhetnék az intézményt, iskolai előkészítő indításával. Ennek tárgyi feltételét az egyházzal egyeztetve, annak épületében lehetne megteremteni a korábbi gyakorlat szerint, vagy az iskola épületében működő polgármesteri hivatal termeiben. Az így kialakított intézményben a közös konyha révén megoldottá válna az egyébként is kötelező meleg étkeztetés mind az óvodások, mind a kisiskolások számára.

Szalókán hasonló megoldás lenne racionális. A településen működik óvoda, így az általános iskola és óvoda egyesítésével lehetne költségkímélést elérni, mindkét intézmény megőrzésével. Az összevonás eredményeként megoldanák az általános iskola tanulóinak étkeztetését, amit jelenleg nagy költséggel más településről szállítanak. Egyébként sem tűnik racionális megoldásnak az, hogy a településen működő állami óvodai konyha mellett egy másikról szállítják az ételt az iskolásoknak, így a szállítás többe kerül, mint az étel.

Az általános iskola-óvoda komplexum lehetne a racionális megoldás a tiszasalamoni és nagygejőci iskolák esetében is, hasonló logika szerint.

Kisgejőcön nincs óvoda, így a középiskola szervezeti keretén belül lenne célszerű középiskola-óvoda komplexumot létrehozni. A tárgyi feltételek részben adottak, miután az iskola szomszédságában van a községi kultúrház, amit majd két évtizede nem használnak. Az épületet a szovjet rendszerben a megalománia szellemében építették, így nem csak az óvodai tagozat férne el benne, de az elemi iskolai is, sőt még tornaterem is kialakítható lenne. Kisgejőc számára célszerű lenne egy iskolabusz biztosítása, miután ennek a kistérségnek az iskolaközpontjává fejlődött. A kistérség egyetlen magyar középiskolája, ahová az elemi iskola után a kisgejőciek mellett ide járhatnak a császlóci, helmeci gyerekek. A középiskolai tagozatra az utazási feltételek biztosítása által a nagygejőci és a tiszaágteleki általános iskola végzősei számára teremthetnének megfelelő továbbtanulási feltételeket.

Beregszász, 2011. december 7. Lehoczki Tivadar Intézet

 Forrás: KMPSZ