Ingyenes oktatás – vagy mégsem?

Az Európai Kutatási Térség (EKT) 2014 január-februárjában iskolás gyerekek szüleivel készített online felmérést Ukrajna ötvenezer és annál magasabb lélekszámú városaiban. A kutatás témája az iskolai jótékonysági alap volt.
Ukrajna Alkotmánya szerint az oktatás ingyenes az országban, de a szülők segítsége nélkül a legtöbb iskola tönkremenne. A Legfelsőbb Tanács oktatás- és tudományügyi kérdésekkel foglalkozó bizottságának adatai szerint egy tanuló taníttatására évente 8800 hrivnyát áldoznak a költségvetésből, szükség esetén pedig akár 9,5–15 ezer hrivnyát is. De vajon mennyi jut ebből konkrétan egy iskolásra?
– Nehéz megválaszolni a kérdést, mivel ez az összeg magában foglalja az ország oktatási intézményeinek fenntartását és egyéb kiadásokat is: a tankönyvekre, étkezésre, a tanárok továbbképzésére, az iskolai táborokra fordított pénzösszegeket – mondta Jurij Sukevics, a Kijevi Iskolavezetők Szövetsége civil szervezet elnöke.
– Tíz év alatt az iskolánk mindössze két készlet iskolapadot kapott az államtól. A járási képviselők támogatásának köszönhetően jutottunk hozzá a fizika-szaktanterem laboratóriumi felszereléséhez. Az iskolánkban kilenc interaktív tábla van, melyből hármat a szülők segítségével tudtunk megvásárolni. Az intézménynek hivatalosan nyilvántartott szülői alapja van – mondta Jevhen Scserbakov kijevi iskolaigazgató.
Az EKT adatai szerint az osztály- és iskolai alapok létrehozásának gyakorlata széleskörűen elterjedt: a kutatásban részt vevő szülők 91 százaléka véli úgy, hogy gyermeke iskolájában léteznek ilyen alapok. 50 százalékuk szerint a tanintézmények igénylik a szülők támogatását, 43 százalékuk azonban meg van győződve arról, hogy az állam így próbálja az állampolgárokra hárítani a felelősséget.
A szülőktől beszedett pénzt többnyire az iskolák és az osztályok felújítására, technikai eszközök és felszerelések beszerzésére, tisztítószerekre, tanári ajándékokra, kiegészítő tankönyvek vásárlására fordítják.
Jurij Sukevics szerint több probléma is van a jótékonysági alapok működésével. A legfőbb a szülőktől beszedett pénzzel való visszaélés. Ezenkívül sok alapot nem tartanak nyilván jótékonysági vagy társadalmi szervezetként. Sok helyen az összegyűjtött pénzzel nem a szülők rendelkeznek, hanem az osztályfőnök (45%) és az igazgató (50%).
Az EKT felmérése szerint vannak olyan iskolák is, ahol ún. belépődíjat kell fizetni, melynek összege akár 900 euró is lehet.
Hasonló helyzettel találkozhatunk Kárpátalján is. A különbség az, hogy nálunk többnyire nem jótékonysági alapokba, hanem osztály- és iskolakasszába gyűjtik a pénzt. Az összegekkel többnyire az osztályfőnökök és az igazgatók rendelkeznek. A pénzt a legtöbb esetben valóban az osztályok és az iskola felújítására, a tanulók kirándulására költik. Persze néha ellenpéldával is találkozhatunk.
Végeredményben elmondható, hogy az iskoláknak két típusa van. Vannak olyan intézmények, amelyek a szülőkkel való együttműködésre törekednek és a fő céljuk a gyermekek oktatása. Egy új iskolatípus is kialakult azonban, amely minőségi oktatást hirdet, de a pénzkereset a valódi cél.
Az osvita.ua nyomán.