Kárpátalja anno: Muzsaly: templomrom

Muzsaly neve 1232-ben bukkan fel először, s már ekkor két részből állt, keleti, nagymuzsalyi részét királyi népek lakták, a nyugati, kismuzsalyi részét, ötekényi földet, azaz 750 holdat II. Endre király hűséges emberének, Legirnek adományozza.

Ez az előkelő ember a beregi királyi uradalom gondnoka és a híres Sylva Bereg, vagyis Bereg Erdőnek ispánja volt, elődei pedig az ős Borsova vármegye jobbágyai voltak, szálláshelyük a mai Borzsova területén feküdt. Az ősmegye központja a régi Borsova vára volt, amelynek emlékét a mai Vári őrzi nevében.

IV. László király 1280-ban Nagymuzsalyt Eberhard fia Kunch ispánnak adományozta, aki lampertszászi, vagyis beregszászi illetőségű volt. 1337-ben e Kunch ispán fia Péter lampertszászi bíró ezt a birtokot a Keresztelő Szent Jánosról nevezett kőtemplomával együtt 50 márkáért eladta Magyar Pálnak és fiainak. Ebből ugyan nem derül ki, hogy a romjaiban most is látható kismuzsalyi templomról van-e szó, mivel azonban kezdetben csak egy temploma volt a két részből álló községnek, bátran állíthatjuk, hogy éppen arról.

1550 körül lett reformátussá a templom, s kezdetben egy lelkészük volt Nagymuzsallyal.

1566-ban a tatárok teljesen elpusztították a falut, de később újraépítették a lakosok.

1657 nyarán Lubomirski lengyel hadvezér seregével, megbosszulandó Rákóczi hadjáratát, végigsöpört vidékünkön, s Kismuzsalyt is fölgyújtatta, pedig itt csak egy-két jobbágytelke volt a fejedelemnek. E gyújtogatásnak lett martaléka a falu és az Árpád-kori templom. A hagyomány szerint a harangot a Turja mély medrű víz iszapjába süllyesztették, a lakosok egy része a muzsalyi hegyek üregeibe rejtőzködött.

Kismuzsalyt nem építették föl újra, s ha maradtak meg lakosaiból, azok Nagymuzsalyba költöztek. 1831. február 20-án egy vadász az Endrőd nevű völgyben bányaüregbe menekült róka után indult, s ekkor fedezte fel, hogy ott emberi csontvázak vannak. A vármegyei tisztikar feltáratta az üreget, s mintegy 50 ember maradványaira bukkantak több más odamenekített holmi mellett. Az üreg kijáratánál egy férfi csontváza feküdt kivont karddal a kezében, vastag csizmái még épek voltak. A többi csontvázat beljebb részint fekvő, részint ülő helyzetben találták. Egy kőpadon ülő nő tetemét egy mellette térdeplő férfi mindkét kezével átölelve tartotta, míg a nő karjában egy kisgyermek csontváza feküdt. Egyes feltételezések szerint a lengyelek felfedezték a rejtekhelyet, és kéngázzal fojtották meg őket. Lehettek közöttük Legir-utódok is. Letűnt életüknek és egyik kicsi falujuknak csak egy templomrom őrzi emlékét.

Józan Lajos
református lelkész, Huszt
Kárpátalja
Forrás: koh7.hu