Kárpátaljára látogatott az Apáczai Kiadó tulajdonosa

Négynapos látogatást tett Kárpátalján Esztergályos Jenő, a tankönyvkiadással foglalkozó Apáczai Kiadó tulajdonosa.
Körútja során ellátogatott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, a Nagyberegi és a Vári Középiskolákba, ahová könyvcsomagokat hozott ajándékba, valamint megtekintette a vereckei emlékművet. A beregszászi főiskolán találkozott Orosz Ildikó elnök asszonnyal, akinek ígéretet tett arra, hogy az Apáczai Kiadó valamennyi újonnan megjelenő kiadványából eljuttat legalább egy-egy példányt a Főiskola és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség pedagógusai számára.
A 74 évesen is fiatalos, energikus Esztergályos Jenő felkérésünkre szívesen beszélt életéről, munkásságáról.

– Hová nyúlnak vissza a gyökerei?

– Vas megyében, Alsóságon születtem 74 évvel ezelőtt. 1956-ban és 1989-ben is ott maradtam, mert oda kötnek a gyökerek, és ahol az ember született, ott érzi otthon magát.
Ott végeztem az általános iskolát, aztán 1952 és 1956 között Kőszegre jártam a régi tanítóképzőbe.

– Mi történt a képző után?

– Osztályidegennek nyilvánítottak, elküldtek a keleti országrészbe, ahol egy kis Békés megyei faluban, Kamuton tanítottam 3 éven át.
De én ezt a gondviselésnek tulajdonítom, mert ha 1956-ban otthon maradok, akkor vagy Nagy Imre sorsára jutok, vagy disszidáltam volna, és most Ausztráliában élnék.

– Három év után hazatérhetett?

– Igen, és egy kis faluban kezdtem tanítani. Közben elvégeztem a rajz és a pedagógia szakot, majd a Szegedi Tudományegyetemen a pszichológiát. Közben szakfelügyelő lettem Vas megyében, 1974-től az alsó tagozatos tanítóknál. Később Celldömölkre helyeztek, ahol rajztanárként dolgoztam.

– Mikor kezdett tankönyvkiadással foglalkozni?

– 1990-ben alapítottam meg Celldömölkön az Apáczai Kiadót családi vállalkozásként. Sikerünket mutatja, hogy már az alapítás évében jelentős, 44,4 milliós forgalmat bonyolítottunk le, ezt követően 1991-ben 93,2 millió, 1992-ben már 244,4 millió forint volt az árbevételünk.
Az Apáczai Kiadó 20 év alatt több mint 55 millió tankönyvet készített a diákoknak és a pedagógusoknak.

– Milyen tapasztalatokkal rendelkezett a tankönyvkiadást illetően?

– Egyrészt sokat jelentett, hogy szakfelügyelőként alsós tanítókkal dolgoztam, rengeteget tanultam tőlük, másrészt korábban, magánkézben is jelentettem már meg könyvet Oktatójáték kisiskolásoknak címmel. Később, a rendszerválás környékén kiadtuk a Jézus Krisztus életét és tanításait bemutató kötetet, az Ezer játék című könyvet és különböző fogalmazási és feladatgyűjteményeket, irodalmi kislexikonokat jelentettünk meg. A tankönyvkiadás akkoriban még állami monopólium volt.

– Mikor történt változás e téren?

– 1992-ben szabadult fel a tankönyvpiac, akkor kezdtünk el tankönyveket kiadni. Tovább fejlődtünk, forgalmunk elérte az egymilliárd forintot, majd átléptük a kétmilliárdos határt is.
2005-ben volt egy kisebb hullámvölgyünk, akkor veszítettük el a fiamat. 2010- re már helyreállt a Kiadó.

– Hogyan fogadták a pedagógusok az új kiadású tankönyveket?

– A régi, állami könyvek már sok szempontból elavultak, sem ideológiailag, sem szakmailag, sem a kivitelezésükben nem feleltek meg a kor elvárásainak. Amikor megjelent az első színes könyvünk, Az én ábécém, úgy vették, mint a cukrot. Kezdetben voltak hibák ezekben a könyvekben is, de még így is messze meghaladták az állami könyvek színvonalát.

– Más tankönyvkiadók is megjelentek a piacon?

– Hogyne, a rendszerváltás után magánkézbe került a Nemzeti Tankönyvkiadó, megalakult többek között a Mozaik, a Pedellus, a Dinasztia Kiadó, s megindult a verseny közöttük.

– Ki és hogyan ellenőrzi, hogy a kiadványok megfelelőek-e?

– Az Oktatási Hivatal látja el ezt a feladatot, tudományosság, pedagógiai és könyvészeti szempontok szerint bírálja el a könyveket.

– A tankönyvkiadás sokat fejlődött. Ön szerint mennyire mondható el ez az oktatásról?

– Itt is vannak eredmények: az értő olvasás sokat fejlődött az utóbbi években, de még lehetne javítani, hiszen ez az alapja minden tantárgynak. A természettudományok, a matematika területén még van mit fejlődnünk, de az irodalmi értékű szövegfeldolgozásban nagyon jók a magyarok. Az oktatás hangulatán is lehetne még javítani, hogy a gyerekek ne kötelezőként éljék meg a tanulást. A pedagógusainknak több továbbképzési lehetőséget kell biztosítani. Előtérbe kell helyezni a módszerek közül a páros, a csoportos munkát, a kooperatív tanulást. Ma már kevés, hogy a tanító kiáll és beszél.

– Milyen elismerésekben volt része a Kiadónak az elmúlt 22 évben?

– 2003-ban elnyertük az egyik legnagyobb szakmai elismerést, az Országos Tankönyvtetszésdíjat, a Tankönyvesek Országos Szövetsége I. díját, melyet a gyerekek és pedagógusok szavazatai alapján ítélnek oda.
2006-ban Imrehné Sebestyén Margit a Képzelet Világa 1-2., rajz és vizuális kultúra című tankönyvei Szép Magyar Könyv Díjat nyertek tankönyv kategóriában.
A 2007-es HUNDIDAC Díjversenyen arany érmet kaptak az Apáczai Kiadó számhívóképei, szorzó- és bennfoglaló táblái.
A Magyar Termék Díjat 2007 és 2011 között minden évben elnyerte a Kiadó, és idén, 2012-ben ismét nekünk ítélték.
Magyar Minőség Háza Díjat kaptunk a 2007–2010 közötti években.
2009-ben az Apáczai Kiadó elnyerte a Dr. Huszai Gábor Gazdaságért Nívódíjat.
És külön büszkék vagyunk arra, hogy tavaly az Apáczai Kiadó másodikos matematikakönyve kapta a Legjobb Európai Tankönyv Díj Elismerő Oklevelét a Frankfurti Könyvvásáron, ahol 18 európai ország 41 tankönyve pályázott az elismerésért. Sőt már jelezték, hogy idén is nyertünk Frankfurtban, ezúttal Az én matematikám 1. osztály című könyvünk ért el első helyezést.

– Kik dolgoznak egy-egy sikeres könyv létrehozásán?

– Kell egy jó szerző vagy szerzőpáros, akik megírják a könyvet, amelyet lektorok bírálnak el. Aztán a szerkesztő megszerkeszti, fotók, illusztrációk kerülnek a szövegek mellé. A szerző még egyszer áttekinti a művet, ha rendben van, akkor mehet a nyomdába. Emellett még marketing tevékenységre is szükség van a könyv népszerűsítéséhez és eladásához.

– Milyen terveik vannak a jövőre nézve?

– Huszonkét éve állunk a zászló alatt, csak arra kell vigyáznunk, hogy fejbe ne verjen a rúd. Ezért igyekszünk megújulni és igazodni az új Nemzeti Alaptanterv kerettanterveihez, illetve megfelelni a „tartós tankönyv” elvárásainak, mely szerint a könyvek az iskolai könyvtárak tulajdonát képeznék, és amelyeket a diákok minden tanév végén visszajuttatnának az intézményeknek, így több gyermek több éven keresztül használhatná őket. Tovább kell fejlesztenünk az interaktív tananyagainkat is. Emellett versenyképesnek kell maradnunk, mert az új alaptanterv mellett csak két-három könyvből választhatnak majd a pedagógusok.

– Mi volt a célja a kárpátaljai látogatásuknak?

– Egyrészt szerettük volna, ha a szerzőink, szakreferenseink, munkatársaink megismerik az itteni helyzetet, hogy értékelni tudják azt, ami otthon, Magyarországon van.
Másrészt segíteni jöttünk, az Apáczai Kiadó büszke arra, hogy az elmúlt években több millió forint értékű tankönyvet ajándékozhatott határainkon belül és kívül a hátrányos helyzetű tanulóknak. Lehetőségeinkhez képest szeretnénk megadni minden magyar ajkú kisdiáknak az esélyt, hogy elsajátíthassa anyanyelvünket, hiszen „nyelvében él a nemzet”.

– Mit üzen a kárpátaljai gyerekeknek és tanáraiknak?

– Apáczai Csere János gyönyörű szavait idézném számukra:
„…azok közül, akik tanulmányaikban a magyar ifjúságot elő tudják segíteni, én a legkisebb, de azok közül, akik elő akarják segíteni, a legnagyobb vagyok.”

Köszönjük a beszélgetést!