Kísérleti régészeti terepgyakorlatot teljesítettek a főiskolások

Kísérleti régészeti terepgyakorlatot szervezett július első napjaiban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem és Társadalomtudományi Tanszéke.

A színhely ezúttal a nagyberegi tájház volt, mely már korábban is számtalan érdekes és értékes rendezvénynek adott helyet. A történelem szakos hallgatók néhány napra bepillantást nyerhettek az őskori ember mindennapi életébe, saját maguk tapasztalhatták meg, milyen életet éltek őseink néhány ezer évvel ezelőtt.

Az előző évekhez hasonlóan a Történelem és Társadalomtudományi Tanszék nyári gyakorlatának főszervezője Rácz Béla, a kísérőtanár pedig ezúttal Császár István főiskolai tanársegéd, továbbá Lefkó János, a Csapi 2. Számú Középiskola történelemtanára volt. Az első és második éves történelem szakos hallgatók számtalan olyan feladatot kaptak, amelyek által bepillantást nyerhettek az őskori ember életébe. A gyakorlat minden egyes napján eltérő feladatokat kellett teljesíteniük, különböző munkafolyamatok rekonstruálásában vehettek részt. Már az első nap, a helyszínnel való megismerkedés után megkezdődött az őskori földbevájt kemence építése. A kenyérsütésre, illetve agyagedények kiégetésére szolgáló kemence utolsó szerkezeti eleme – a kürtő – már másnap elkészült, így a sikeres próbaégetés is megtörtént.

A kísérleti jellegű gyakorlat velejárója, hogy a tanárok a hallgatóikkal együtt néha olyan feladatokat is megpróbálnak teljesíteni, amelyek nem mindig végződnek a várt eredménnyel. Az idén a kenyérsütés végeredménye inkább hasonlított egy fekete, légbuborékos bazaltláva tömbre, mint egy frissen sült kenyérre. Ugyanakkor a mondás szerint a gyakorlat teszi a mestert, ezért jövőre már több tapasztalattal vágunk bele a munkába.

A hallgatók részt vehettek terepbejáráson, amely által saját maguk is megtapasztalhatták, hogyan kellett őseinknek nyersanyagok és élelem után vándorolniuk. A gyakorlat alatt az is tudatosult mindenkiben, hogy a kőeszköz készítése, mely az őskori ember számára létfontosságú volt, nem egyszerű feladat. A pattintott kőeszközök némelyikét végül felhasználtuk íjvessző készítéséhez, hús darabolásához, kisebb nyelezett eszközök összeállításához. Sipos Norbert és Kész Barna első évfolyamos hallgatók egy nagyszerűen működő, saját készítésű íjjal lepték meg a gyakornokokat és a tanárokat. Népszerű és rendkívül eredményes volt az agyagtárgyak készítése is. A hallgatók és tanáraik különböző tárgyakat – állatfigurákat, edényeket, dísz- és egyéb tárgyakat – gyúrtak az előkészített és megfelelően soványított agyagból. A tárgyak ezután több turnusban kerültek kiégetésre a saját készítésű kemencében. Az eredmény pedig magáért beszélt: mindenki hazavihette emlékbe a saját maga által készített agyagtárgyakat.