Kótyuk István tanár úr 80 éves

A születésnapi köszöntő írások, bár az ünnepelt addigi életútját és eredményeit hivatottak objektíven méltatni, természetüknél fogva mégis szubjektívek, hisz a laudáció szerzői általában nemcsak szakmai, hanem emberi kapcsolatban is vannak az ünnepelttel.

Így vagyunk ezzel mi, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Filológiai Tanszéke Magyar Tanszéki Csoportjának oktatói és a Hodinka Antal Intézet kutatói is, hisz Kótyuk István, a Tanár Úr, Pista bácsi évtizedek óta többféle minőségben is jelen van az életünkben: volt oktatónk a tanulmányaink alatt, kollégánk a tanszéken, akinek oktatói, vezetői és emberi tapasztalatai nélkül a főiskola magyar tanszéki csoportja és magyar szakos tanárképzése nehezen jöhetett volna létre, kutatótárs nyelvészeti vizsgálódásainkban, s legfőképpen: ő Pista bácsi, akihez a virághagymák dugványozásának ügyétől a magyar grammatika legapróbb részletkérdéséig mindenfélékkel fordulhattunk.

Dosztojevszkijnek szokás tulajdonítani a gondolatot, miszerint a modern orosz irodalom Gogol Köpönyegéből bújt elő. Ilyen értelemben a kárpátaljai magyar anyanyelvi nevelés ügye, a kárpátaljai magyar iskolákban folyó anyanyelvoktatás és annak alakítói, résztvevői, mi mindnyájan Pista bácsi szárnyai alól bújtunk elő.

Kótyuk István évtizedek óta valamennyi kárpátaljai magyar mestere, oktatója, hiszen több tucatnyi magyarnyelv-tankönyv szerzője, szerkesztője, az anyanyelvi tantervek összeállítója, több tankönyv fordítója. Az Ungvári Állami Egyetemen és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán magyar szakosok nemzedékeit oktatta magas színvonalon, nagy-nagy hozzáértéssel, szakmai következetességgel és alázattal.

Kótyuk István 1934. január 11-én született Nagyráton, Ung megyében. A Husztról Munkácsra áthelyezett tanítóképzőben szerzett elemi iskolai tanító oklevelet 1953-ban. Az 1950-es években Huszton indult, majd Ungvárra áthelyezett tanárképző főiskola magyar szakán kezdte tanulmányait, ám a főiskolát megszüntették. Így az Ungvári Állami Egyetem orosz nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát 1958-ban.

Az egyetem befejezését követően a Kárpáti Igaz Szó, majd a megyei rádió magyar szerkesztőségében dolgozott. Az Ungvári Állami Egyetemen 1963-ban megnyílt Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék oktatója volt 1994-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1997-től a Beregszászon létrejött II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, a Filológiai Tanszék vezetője lett.

Tudományos kutatómunkáját a magyar-ukrán nyelvi kontaktusok és a kárpátaljai magyar nyelvjárások kutatásának szentelte. 1974-ben védte meg kandidátusi disszertációját Az ungi magyar nyelvjárások ukrán jövevényszavai címmel (2007-ben a Nyíregyházi Főiskola jóvoltából nyomtatásban is megjelent). Ma szinte egyetlen magyar szakos tanár sincs Kárpátalján, akit ne Kótyuk István vezetett volna be a szintaxis rejtelmeibe.

Kótyuk István élete során több területen alkotott maradandót: kutatásai, műfordításai, lexikológiai, lexikográfiai munkássága, oktatói tevékenysége egyaránt kiemelkedő. Részt vett a Nyíregyházi Főiskolán az ukrán-magyar és magyar-ukrán szótár, illetve szótári adatbázis szerkesztésében, főszerkesztőként jegyzi a beregszászi főiskolán megjelent magyar-ukrán és ukrán-magyar iskolai szótárakat. Emellett műfordítóként igyekezett közelebb hozni egymáshoz a két szomszédos nép kultúráját: ukrán szépirodalmi alkotások fordítójaként is ismert. Több tucat általános és középiskolai magyarnyelv-tankönyv szerzője, felsőoktatási jegyzetek szerkesztője. Sokoldalúságát jelzi, hogy amikor arra volt szükség, gyermekverseket is írt.

Dialektológiai kutatásait Csűry Bálint-díjjal ismerték el, műfordításaiért is több kitüntetésben részesült. A Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága 2009-ben Arany János-életműdíjjal ismerte el tudományos és oktatói tevékenységét.

Isten éltesse erőben, egészségben, emberségben Kótyuk Istvánt!