Központban az intelligencia
A plurális intelligenciakoncepciók neveléstudományi alkalmazhatóságának témakörében tartott előadásokat november 12-én a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákjainak Dr. Dezső Renáta Anna egyetemi adjunktus, a Pécsi Tudományegyetem Nevelés- és Oktatáselméleti Tanszékének (Bölcsészettudományi Kar, Neveléstudományi Intézet) adjunktusa.
A többéves közoktatási gyakorlattal is rendelkező kutató előadásaiban többek között az intelligencia mibenlétéről, annak pedagógiai vonatkozású kutatási lehetőségeiről, jellemzőiről beszélt. Mint elmondta, mindez azért olyan fontos az óvodapedagógusok, a tanítók és a tanárok számára egyaránt, mert minden egyes oktatási folyamatba bekerült gyermek különböző háttérrel, ismeretekkel, tudással, intelligenciával rendelkezik, s e tényezők mindegyike hatást gyakorol a gyermek tanulmányi eredményeinek, iskolai előmenetelének alakulására.
Kutatási témájáról, s annak mibenlétéről Dezső Renáta elmondta:
– Az elméletek, amelyekkel foglalkozom, arra a jelenségre reagálnak, hogy azok az intelligencia-koncepciók, amelyek az intelligenciát valamiféle egységes és oszthatatlan megközelítéssel kezelik, mérését jellemzően izolált körülmények között, úgynevezett papír – ceruza alapú tesztekkel valósítják meg, a tapasztalatok szerint nagyon sok individuumot, esetleg bizonyos társadalmi rétegekből származó gyereket elzárnak az oktatás csatornáitól. Egy demokratikus társadalomban rendkívül fontos a mobilitás. Ennek biztosításában az oktatási rendszernek kiemelkedő szerepe lehet, de csak akkor tudja ezt betölteni, ha minden egyes gyermek tanulási szükségleteire, tanulási stílusára, intelligencia-profiljára méltányosan képes reagálni. Példa lehet erre, ha az iskola és a pedagógusok nem csupán azzal a hagyományos megközelítéssel fordulnak a gyerekek felé, hogy kizárólag a nyelven keresztül fogalmazzák meg az oktatási rendszeren keresztül közvetítendő tartalmakat.
A hagyományos intelligenciatesztek sok esetben kultúra-specifikusak is. Kitöltésük során az uralkodó, nyugat-európai kultúrkörben pozitív jelentésű gyors reakcióidő például értékként jelenik meg. Előfordulhat, hogy egy ilyen tesztet kitöltő egyén egy másik kultúrkörben szocializálódott, így számára a gyors reakció nem pozitív értékű, hiszen a meggondolatlanság, a bölcstelenség, a kapkodás negatív tartalmát közvetíti – számára a lassúság érték, hiszen az a megfontoltság, a tudatosság jele. Ha tehát kizárólag egy domináns érték- és normarend mentén történik a mérés, akkor az gyakorlatilag hatalmi eszközzé válik arra, hogy társadalmunk tagjait adott szerepekre predesztinálják. E jelenség megfontolása különösen az iskolaköteles fiatalok tekintetében lehet fontos, hiszen ijesztő belegondolni, hogy az egyént bizonyos lehetőségektől már iskolás korában megfosztjuk.
– Hogyan lehet ez ellen tenni?
– Ha az oktatásba olyan pedagógiai megközelítéseket engedünk be, amelyek az intelligenciát alternatívan, plurális koncepciók mentén értelmezik, akkor sokkal nagyobb módszertani terepe lesz a pedagógusnak ahhoz, hogy minél kevesebb gyerek „vesszen el”. Ha a saját potenciáljához képest az egyén a lehető legtöbbet tudja kihozni magából, az a kis közösségeket, a kis közösségek által pedig a társadalmat is előre viszi.
– Mire törekedjenek tehát a pedagógusok?
– Amennyiben a pedagógiai kultúra és a módszertan által egyéni szinten minél szélesebb lehetőségeket vonunk be az oktatásba, annál inkább lehetünk pedagógusként részesei egy demokratikusabb társadalom felépítésének. Ha meghagyjuk ugyanis a társadalom jó részét abban a tudatban, amit egy-egy domináns bizonyos kultúra, hierarchia közvetít felé, s csak abban tudja kereteit elképzelni, az bizonyos értelemben kasztosít. Az intelligenciáról való gondolkodás azért olyan fontos egy pedagógus számára, hogy ne csak azt nézze, hogy egy gyerek milyen gyorsan old meg egy matematikapéldát, milyen szépen ír meg egy fogalmazást, hanem elgondolkodjon például azon, hogy az adott tanuló milyen zenei képességei vannak, s felhasználhatóak-e azok a matematika vagy a fogalmazás órák keretei között. Ha pedagógusként ezeket a lehetőségeket felmérjük, értelmezzük, s tudatosan alkalmazzuk, akkor munkánk során sokat tehetünk egy nemes társadalmi cél, a demokrácia megvalósításáért.