Magyar középiskola a Nereszen aljában

Técsőn, az egykori máramarosi koronavárosban – a református egyház irattárában lévő dokumentumokban – 1545-ből valók az első feljegyzések arról, hogy magyar tannyelvű iskola működik a településen. Ma kettő is található itt: a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum, melyet már bemutattam egy korábbi írásomban, valamint a Técsői Hollósy Simon Középiskola, mely ugyancsak fontos feladatot tölt be felső-Tisza-vidéki nemzetrészünk megőrzésében.

Mint Osziczky Róbert iskolaigazgatótól megtudom, a tanintézmény jogelődje egy 1939-ben nyílt polgári iskola volt, melyet 1944-ben magyar tannyelvű iskolává neveztek át, három évvel később pedig középiskolává minősítették. Fénykorát az 1960-as években élte, amikor csaknem hatszáz diákja volt, és csak azért nem több, mert közel ugyanennyi magyar gyermek járt a város ukrán, illetve orosz tannyelvű iskoláiba. 1979 és 1989 között épült fel az oktatási intézmény mai otthona (azelőtt kilenc épületben volt szétszórva a tanintézet), 1993. május. 2-án pedig – amikor az iskola bejáratánál felavatták az utolsó műveit Técsőn megalkotó, hírneves magyar festőművész, Hollósy Simon mellszobrát –, a középiskola felvette a festészetünket megújító képzőművész nevét.

– Iskolánk tantestülete ma harminchárom tanárból áll, akik jelenleg 193 diákot oktatnak – fejti ki az igazgató. – Minden tanévben vannak érmes jelöltjeink, akik a tesztvizsgákon is bizonyítanak, s végzőseink több mint fele felsőoktatási intézményekben folytatja tanulmányait. Ám sajnos az utóbbi öt-tíz évben csökkent a tanulólétszám. Általában a 9. osztály befejezése után többen is átiratkoznak a helyi református líceumba vagy különböző szakiskolákba. Szerintem azért jelentkeznek annyian az utóbbiakba, mert szüleik úgy vélik, a szakiskola elvégzését követően könnyebben be tudnak jutni valamelyik felsőoktatási intézménybe. Pedig jók az eredményeink, akik tesztvizsgára jelentkeznek, mindannyian jó eredménnyel teszik le azokat.

Az iskola felszereltsége is jónak mondható. A 2003–2004-es tanévben öt korszerű szaktantermet adtak át (ukrán nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom, biológia, történelem és informatika), valamint egy tanári szobát, illetve egy tankönyvraktárt. Az informatika szaktantermet szponzoraik segítségével sikerült létrehozniuk. Jelenleg 17 számítógéppel, három vetítővel és egy multimédiás táblával rendelkeznek. Az ukrán szaktantermük pedig kétszer nyert helyezést a megyei szaktantermek versenyén, az egyik eredményeként háromezer hrivnya értékű könyvvel gazdagodott a szaktanterem. Könyvtárukban kilencezer szépirodalmi mű és 2885 tankönyv sorakozik a polcokon, túlnyomó, illetve nagy részük magyar nyelvű. A legtöbb magyar szépirodalmi könyvet a KMPSZ-től, a magyar nemzeti könyvtártól, Magyarország Beregszászi Konzulátusától, a Técsői Magyarok Oktatásának és Kultúrájának Fejlesztéséért Alapítványtól, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumtól, a Miniszterelnöki Hivataltól, a Pro Hungaria Alapítványtól, az Írók-költők arcképcsarnokát, valamint magyar térképeket pedig Bogdán Ferenc fonyódi adományozótól vehették át. Ugyanakkor az 1–6. osztályokban szinte minden tankönyvből hiányuk van, főleg a magyar nyelvűekből, és közülük is a legfontosabbakból, mint az 1. osztályos Betűországból, az 1–2. osztályos matematika, az 1–6. osztályos magyar nyelv, valamint az 5. osztályos magyar irodalom, illetve történelem tankönyvből.

– A járási tantárgyi vetélkedőkön idén is értünk el eredményeket – magyarázza az igazgató. – Nevezetesen: ukrán nyelvből a nemzetiségi iskolák között két 2., kémiából egy 3., matematikából egy 2., magyar nyelvből és irodalomból két 1. és három 3., német nyelvből egy-egy 2. és 3., angol nyelvből egy 3., informatikából pedig egy 2. helyezést. Emellett részt veszünk a KMPSZ által szervezett GENIUS Tehetségkutató Programban, mely az Aknaszlatinai Bolyai János Magyar Tannyelvű Középiskolában zajlik. Az oktatás mellett, természetesen, szakkörök is működnek iskolánkban. Nereszen táncegyüttesünk közismert a járásban, rengeteg fellépésük van, részt vesznek a járási és a városi rendezvényeken, ahogy Nagykállón is felléptek a Kállai Kettős Néptáncfesztiválon, és Jászberénybe is meghívták őket a Csángó Fesztiválra. Nagyon sok támogatást kapnak a Betlen Gábor Alaptól, valamint a ferences missziótól, melyeket az együttes fellépőruháira költik. Ezenkívül az énekkar is szép eredményekkel büszkélkedhet. Mindkét szakkör közkedvelt, és örülünk annak, hogy utánpótlás is van, már a kicsik is kezdenek aktívan részt venni a működésükben.

A szakkörökön kívül nagyon sok rendezvényt is szerveznek az iskolában, kiállításokon és kézműves versenyeken mutatják be a diákok munkáit. Az Erzsébet-programba is bekapcsolódtak, nyáron – két tanáruk kísérete mellett – 13 iskolásuk üdült Zánkán, január 3-án egy újabb csoportot indítanak két pedagógussal és 12 gyerekkel. A Jászberényi Önkormányzat támogatásával pedig tíz tanulójuk üdült három tanárral Jászberényben. Magyarországi testvériskolájuk is van, a Besenyszögi Chiovini Ferenc Általános Iskola. Az ő megkeresésükre – amelynek nagyon örültek – öt éve jött létre a kapcsolat. Az anyaországiak minden év októberének elején négynapos kirándulást szerveznek hozzájuk, az aradi vértanúkról pedig közösen emlékeznek meg.

– A Técsői Hollósy Simon Középiskola mindig is jó, erős iskola volt, ma is az, és mindent megteszünk azért, hogy a jövőben is az maradjon – mondja összefoglalásképpen Osziczky Róbert. – Tanáraink mindent megtesznek azért, hogy megadják a gyermekeknek a kellő tudást, körbevegyék őket szeretettel, törődéssel és odaadással. Biztosítani tudjuk számukra a kellemes környezetet, hogy csak a tanulásra koncentráljanak. Azon dolgozunk, hogy megalapozzuk jövőjüket. Emellett középiskolánknak fontos szerepe van abban, hogy Técsőn továbbra is legyen magyar szó, magyar ünnepség. És számunkra az is fontos, hogy a vegyes házasságokból származó gyerekekből és az ukrán tanulóinkból is kihozzuk a maximumot, vagy magyarokat neveljünk belőlük. Ez pedig duplán nehéz feladat.

Újfalussy Géza
Kárpátalja.ma