Új felsőoktatási törvény, újabb problémák

2014. július 1-jén a parlament megszavazta az új felsőoktatási törvényt, és az államfő is ellátta kézjegyével a dokumentumot.

A régóta beharangozott törvény (lásd itt: vnz.org.ua/zakonodavstvo) szándéka szerint hatékonyabbá, magasabb színvonalúvá, átláthatóbb finanszírozásúvá és a nemzetközi felsőoktatási térséghez közelebbivé tenné az ukrajnai felsőfokú képzést.

Amint azt azonban évtizedek óta tapasztaljuk, az oktatás kérdésköre szoros összefüggésben van a kisebbségi kérdéssel. Ez a jogszabály sem kivétel: amellett, hogy a felsőoktatás reformját tűzi ki célul, az új törvény érinti az egyetemek, főiskolák, akadémiák oktatási nyelvének problémáját is.

Az új törvény 48. cikkelyének 1. része leszögezi: a felsőoktatási intézményekben az államnyelv az oktatás nyelve. A 2. rész engedélyezi, hogy az intézmények a nemzetközi felsőoktatás átjárhatósága érdekében a külföldi állampolgárok részére olyan csoportokat hozzanak létre, melyekben részben vagy teljes egészében idegen nyelven (azaz nem ukránul) folyik az oktatás. Ennek feltétele, hogy az itt tanulók számára is biztosítsák az adott ismeretek államnyelven történő elsajátítását.

A 3. bekezdés a nem állami intézmények, illetve a külföldi államok alapította egyetemek és főiskolák számára engedélyezi, hogy maguk döntsenek arról, milyen nyelven vagy nyelveken oktatnak. Ha az oktatás nyelve nem az ukrán, akkor az államnyelvet külön tantárgyként kötelező oktatni.

A cikkely 4. bekezdése alapján a felsőoktatási intézmények lehetővé tehetik kisebbségi nyelvek oktatását, mégpedig olyan mértékben, amely biztosítja, hogy a végzett hallgató ezen a nyelven is elláthassa a végzettségének megfelelő feladatokat.

Az egyetemek, főiskolák oktatási nyelvével kapcsolatos szabályozásban rejlő probléma lényege az, hogy az új felsőoktatási törvény röviden ismertetett 48. cikkelye és a 2012-ben elfogadott, máig hatályos nyelvtörvénynek a 20. cikkelye között erős jogellentét lép fel. A két jogszabály ugyanis nem azonos módon szabályozza ugyanazt a kérdést.

Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvény 20. cikkely 1. része értelmében az oktatás nyelvének megválasztása törvényben rögzített alapvető joga minden ukrán állampolgárnak. A 2. bekezdés a regionális vagy kisebbségi nyelven folyó oktatás jogát a felsőoktatás szintjén is garantálja. A felsőoktatási törvény rendelkezései azonban jelentősen szűkítik ezeket a jogokat.

A nyelvtörvény 4. cikkely 1. része 2. bekezdése kimondja: „Az állami nyelvpolitika alapjait Ukrajna Alkotmánya határozza meg, a nyelvek alkalmazását Ukrajnában pedig kizárólag e törvény, melynek normáira épül a többi jogszabály, mely megszabja a nyelvek használatának sajátosságait a társadalmi élet különböző szféráiban.”

Ennek értelmében a nyelvtörvényben foglaltak alapján kellene a felsőoktatás nyelvéről szóló rendelkezéseket alkalmazni. Ukrajna azonban sajnos nem jogállam, így nagy az esély arra, hogy nem a nyelvtörvény, hanem a felsőoktatási törvény megfelelő cikkelye alapján fogják meghatározni a felsőoktatás nyelvét az országban.

Ami konkrétan a kárpátaljai magyar nyelvű felsőoktatást illeti, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát – amely nem állami intézmény – nem érinti az új törvény 48. cikkelye. Az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar karán, illetve a Munkácsi Állami Egyetem koledzsében folyó magyar nyelvű oktatás azonban mostantól attól függ, hogy az adott intézmény (tehát az ungvári, illetve a munkácsi egyetem) meghozza-e azt a döntést, amelynek értelmében az érintett szakokon továbbra is magyar nyelven oktatnak.

Bízunk abban, hogy az állami egyetemek vezetése nem szünteti meg az állami felsőoktatási intézményekben folyó magyar nyelvű képzéseket.