Kárpátalján szárnyal a Rovás

Mint korábban írtuk, a kárpátaljai Mezőgecse labdarúgócsapata hasznos ajándékot kapott ez év májusában Kovács Béla EP-képviselő Beregszászi Irodájától. A támogatás révén a beregszászi járási bajnokságban éppen a napokban a bajnoki címért küzdő gecsei csapat professzionális mezt ölthetett magára, mely nemcsak minőségével, de jelképrendszerével is méltán kelti fel a figyelmet határon túl és innen egyaránt. A mezen ugyanis rovással is szerepel Mezőgecse neve, valamint messziről jól látható rajta a szkíta turul.

Asztalos Tiborral, a mezőgecsei futballcsapat edzőjével Kovács Dezső, képviselői irodavezető készített interjút.

– Régi hagyománya van a futball szeretetének községünkben. Gyerekkori emlékeim és szüleim elbeszélése szerint már akkortól volt futballcsapatunk itt, Mezőgecsében, mikor még Magyarországhoz tartoztunk. Majd jött a 90-es évek „rendszerváltása”, és a banki betéteinkkel együtt a focicsapatunk is megszűnt létezni. Ez év februárjában szerveztünk egy falugyűlést, ahol ismét szóba került szétforgácsolódott közösségünk helyzete, és ráébredtünk, hogy ez ellen tenni kell valamit. Ekkor jött az ötlet, hogy a régmúlt sporthagyományait felelevenítve a falunkban szervezzük újra a focicsapatot, hogy vasárnaponként az embereknek legyen hová kimenniük szórakozni, egymással beszélgetni, mert szerintem ez is közösségformáló tényező.

Még a gyűlésen Sípos János, helyi vállalkozó a támogatásáról biztosított bennünket, majd csatlakozott hozzá Szatmári József, ugyancsak helyi vállalkozó, és engem kértek fel a csapat összeállítására, az edzések levezetésére. Közös erőből felújítottuk a futballpályát, megszerveztük a csapatot. Ekkor még mezünk nem volt – ezúton is szeretnénk meg köszönni Kovács Béla EP-képviselő úr támogatását, aki hallva a problémánkról, segítségünkre sietett a teljes csapat számára egy új, egyedi mezgarnitúrával, futball-labdákkal. Nos így alakult meg ismét a futballcsapatunk. Jelenleg a Beregszászi járás bajnokságában játszunk, ahol már a bajnoki címért harcolunk.

Innen szeretnék üzenni mindenkinek, akinek fontos a jövő generációja, hogy már az iskolában meg kell szerettetni a fiatalokkal a sportot. Sajnos nálunk nincs tornaterem, és láthatjuk, hogy az iskolai focipályákat is benőtte a gaz, mert sem a helyi vezetés, sem az ország vezetése nem fordít kellő figyelmet a testmozgásra. Régebbi időkben szinte porosak voltak a focipályáink, annyit használtuk azokat, ma viszont kaszálni lehetne a füvet. Persze én nem sírom vissza szovjetet, de ebben a kis faluban akkor több olyan focista is felnőtt, akik az NB1-ben is megállták volna a helyüket, ha nincs a határ. Például Bihari Albert, Tóth Lajos, Nagy Géza vagy akár jómagam.

Mi a focit nem tanultuk, csupán játszottuk, csak itt jártunk iskolába. Mégis a megyei élvonalig fel tudtunk jutni, ami akkor nagy szó volt. Ennek egy a titka: megszerettették velünk a focit, és foglalkoztak a testmozgással még egy kis falusi iskolában is. Én úgy látom, hogy itt, Kárpátalján mi, magyarok testileg és lelkileg gúzsba vagyunk kötve, s ez alól ki kell, hogy szabaduljunk sürgősen. Véleményem szerint a sportsiker lehet a lelki szabadságunk egyik záloga.

Meg szeretném még említeni, hogy a kapott mezgarnitúrának van két érdekessége. Az egyik, hogy a mez hátoldalán rovásírással is fel van tüntetve a településünk neve. Büszkék vagyunk rá, hogy a településtáblánk után a futballmezünkön is reklámozhatjuk ősi rováskultúránkat, amely fontos üzenettel bír itt, Kárpátalján. Jelzi a többségi társadalom felé, hogy mi itthon vagyunk. A mez elején pedig egy szkíta turul van, amely ősi magyar szimbólumunk. Ezzel üzenünk helyi magyarjainknak, hogy legyenek büszkék magyarságukra, kultúrájukra, és védelmezzék azt. Mi már tudjuk, hogy e szimbólumok mit jelentenek, büszkék vagyunk arra, hogy vasárnaponként a magyar kultúra követei is lehetünk egy olyan magyar területen, ahol ezekről a dolgokról ez idáig nem is volt szabad beszélni. Mikor kilátogatunk vendégmeccsekre, az emberek felfigyelnek ezekre a szimbólumokra, érdeklődnek irántuk, s azok így máris a közbeszédbe kerülnek.

Végezetül kívánom, hogy a kezdeményezés legyen ragadós, minél több kárpátaljai vagy Kárpát-medencei csapat csatlakozzon hozzá, és egyre többen legyünk ősi magyar kultúránk sportkövetei szerte e világban. Hisz csak ép testben lehet ép a lélek, és ép lélekkel lehetünk egészek, hogy együtt építsünk egy reményteljesebb jövőt!