A dió termesztéséről

Az Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program, illetve az utóbbi években egyre növekvő dió iránti kereslet eredményeként Kárpátalján sok vállalkozó fogott diótermesztésbe. Ily módon éppen azt a gyümölcsöt választották, melyből a legnagyobb hiány mutatkozik a piacokon. A hiány következtében az utóbbi években jelentősen emelkedtek a felvásárlói árak, s ez a tendencia valószínűleg az elkövetkező években sem változik majd.

A dió a legjelentősebb héjas gyümölcsfajunk. Termése sokoldalúan hasznosítható, széles körben kedvelt. A Kárpát-medencében adottak a növény életfeltételei, s az árutermesztés céljából kialakított ültetvények mellett a folyók ártereiben, a természetes ligetekben, a szőlőhegyeken és a településeken is elterjedt.

A diótermesztés helyzete

A dió iránti kereslet nemcsak Ukrajnában, hanem világszerte növekszik. Ez annak tudható be, hogy jó az eltarthatósága, könnyű a csomagolása-szállítása, miközben kiváló beltartalmi értékekkel rendelkezik.

Ami a diótermelést illeti, Ukrajna 2016-ban több mint 30 ezer tonnát exportált az európai piacokra. Ukrajna számít a kontinens második legnagyobb dióexportőrének, ami nem csoda, hiszen kiválóak a természeti adottságai a diótermesztés szempontjából. Az országban 2016-ban 75–95 ezer tonna dió termett.

Magyarország a diótermesztés szempontjából a megújulás stádiumában van. Az előző esztendőben 8–10 ezer tonnányi diótermést említett a statisztika. Két év alatt, tehát 2015 óta viszont megduplázódott az ültetvények területe, ami arról tanúskodik, hogy a gazdák bíznak a dió jövedelmezőségében.

A világ diótermesztése a 90-es években tetőzött. Ugyanakkor elmondható, hogy a termőterület legnagyobb részét napjainkig a hagyományos technológiával kialakított, tehát főként magoncokkal betelepített, alacsony fa/ha számú ültetvények adják. A magoncokból létesített ültetvények nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, az ilyen növények termőképessége jóval elmarad az oltott fákétól. Az intenzív ültetvények telepítése a 2000-es évektől kezdődött.

Európában 2015-ben az átlagos diófogyasztás 0,5–0,8 kg/fő körül alakult.

A dió környezeti igénye

A dió jellegzetes ártéri növény, tehát víz- és tápanyagigényes, emellett csak a jól megvilágított korona ad megfelelő mennyiségű termést.

Vízigénye: évi 800 mm csapadék egyenletes eloszlásban – főként fiatal korban.

Talajigénye: mély termőrétegű, levegős, jó vízgazdálkodású talajt igényel, legalább 50 cm vastag humuszréteg az optimális. Összességében jól alkalmazkodik a talaj­adottságokhoz, viszont a magas (8% fölötti) mésztartalmú talajokat nehezen tűri.

Hőmérsékletigénye: a késő tavaszi fagyoktól mentes területeken termeszthető sikeresen. A hajtáskezdemények -0,5 – -2,5oC fokon károsodnak. A fagyzugos területeket lehetőség szerint kerülni kell.

Fényigénye: a közepes fényigényű (1800–2000 napfényes óra/év) növények közé tartozik.

Kárpátalján a legtöbb földterület alkalmas a diótermesztésre, legyen szó akár síkvidékről, akár dombvidékről.

A dió származása és a fajtakörök

Juglans nigra (fekete dió) – sem termesztésben sem alanyként nem vált be a Kárpát-medencében.

Juglans regia (közönséges dió, királydió, perzsiai dió) – az Észak-Mediterrán térségben és a mérsékelt égövön elterjedt faj.

Szelekció eredményeként különböző fajtakörök alakultak ki:

1) Kárpáti fajtakör. A legnagyobb változatosságú és a legjobban alkalmazkodó csoport. Közös jellemzőjük a nagy téli hideg-tűrés, a korai fakadási idő, az ön-megtermékenyülésre való hajlam. Nálunk ezek a fajták terjedtek el és kaphatók: milotai sorozat, alsószentiváni sorozat, Bonifác, Pedro stb.

2) Francia fajtakör. Jó áruérték, mérsékelt téli fagytűrés, kései fakadás és az ön-megtermékenyülés hiánya jellemzi ezt a csoportot. Pl.: Bijou, Clady, Ferjean, Fernor, Franquette, Hartley, Mayett stb.

3) Mandzsúriai fajtakör. Az ide tartozó fajták nagyon télállóak, ami igen korai fakadási idővel párosul. Emiatt viszont érzékenyek a késő tavaszi fagyokra. A késő tavaszi fagyok miatt gazdaságos hazai termesztésük nem lehetséges.

4) Perzsa fajtakör. Fajtái kiváló termésminőségűek, de télállóságuk nagyon gyenge. Nálunk nem terjedtek el.

5) Kaliforniai fajtakör. A francia, mandzsúriai és perzsa fajtakörök fajtáinak meghonosítása után, azok természetes és mesterséges hibridizációjából alakult ki. Fő jellemzője ezeknek a fajtáknak a nagy termőképesség, a kiváló minőség és a gyenge télállóság. Nálunk csak nagy kockázattal termeszthetők. Pl.: Chandler, Vina, Serr, Cicko, Payne, Chico, Livermore Red, Howard stb.

Nincs két egyforma földterület, éppen ezért fontos tudnunk, mely fajtakör és fajta a legalkalmasabb a rendelkezésünkre álló talajba. Ha ismerjük a betelepítendő terület környezeti adottságait, kiválaszthatjuk azt a fajtakört, amely a legmegfelelőbb a biztonságos és jövedelmező diótermesztéshez.

Molnár Ádám