A Facebook figyelmeztetné a szülőket, mielőtt gyerekeik képeit posztolják

Új eszközt fejleszt a Facebook, ami megakadályozza, hogy véletlenül mindenkivel megosszák a szülők gyermekeik fotóit.
Kifinomult képfelismerő rendszer segíti majd az új funkció működését, amely az ígéretek szerint csak egy lesz a számos új, kifinomult képfelismerő-eszköz közül. A rendszer figyelné a gyerekeket ábrázoló fotókat, amelyeket a szülők a közeli ismerőseikkel, barátaikkal szoktak megosztani, és figyelmeztetést küldene, ha az ilyen fotókat nyilvánosan, mindenki számára látható módon osztaná meg valaki.

Vagyis, ha valaki általában például a családtagjaival osztja meg a gyerekeiről készült fotókat, de egy alkalommal nyilvános poszt formájában készül kirakni a Facebookra, a közösségi oldal rákérdez, hogy biztos-e ebben, szándékosan állította-e be így a poszt láthatóságát. Ugyanezzel a módszerrel meg lehetne kímélni az embereket, hogy véletlenül számukra kínos képeket posztoljanak magukról – például amin egy, nem a nyilvánosságnak szánt testrész látszik.

Az újításról Jay Parikh, a Facebook egyik elnökhelyettese beszélt, aki azt is elmondta, hogy ugyanez a rendszer alkalmas lehet, hogy segítsen a látássérült, vagy akár a vak felhasználóknak is. Parikh bemutatott egy olyan eszközt, ami egy algoritmus segítségével megvizsgálja a képet, majd leírást ad annak pontos részleteiről.

A fenti lehetőségek egyike sem elérhető jelenleg, és ahogy a Facebook sok kiadatlan újítása, ez sem feltétlenül fog bekerülni a végleges termékbe. Ugyanakkor a Facebook már használ bizonyos mesterséges intelligencián, illetve gépi tanuláson alapuló technológiákat, többek között azt az alkalmazást, amely képes azonosítani, hogy ki szerepel egy fotón; akárcsak a Facebook M, a részben mesterséges intelligencia által működtetett kiegészítője.

Gondold át, mit posztolsz a gyerekedről a Facebookon!

A rólunk készült fotó, videó, hangfelvétel a saját személyes adatunk, a magánéletünk része. Hétköznapi emberként jogunk van eldönteni, hogy ki mit tegyen rólunk közzé vagy hozzon nyilvánosságra. Mindezt azért, mert a képmásunk, a hangunk a személyiségünk lenyomata, ezért különleges védelem illeti meg.

Így kellene lennie ennek a gyerekek esetében is, akiknél a szülő az, akinek ezt a védelmet elsődlegesen biztosítania kell. Gondoljunk bele: nekünk, felnőttként a beleegyezésünket kell kérni ahhoz, hogy közzétegyenek rólunk valamit – vagy tiltakozhatunk az ellen, ha ez akarunk ellenére megtörténik. A gyerek viszont általában nincs abban a helyzetben, hogy tiltakozzon.

Miközben a következmények rá hullanak vissza. Ő lesz az, aki 13 éves kora előtt (tehát még mielőtt legálisan saját Facebook profilja lehetne) már egy igen masszív digitális lábnyommal rendelkezik a szülei és más felnőttek révén. Úgy, hogy erről nem is tud, vagy legalábbis nem kérték a hozzájárulását, nem kérdezték meg a véleményét.

Ha valaki közel akar kerülni egy gyerekhez, és a bizalmába akar férkőzni, könnyen megteheti ha a szülő ehhez információval látja el egy közösségi oldalon.

Például így: „Panna farsangkor Hófehérkének öltözött. Ő a kedvenc mesehőse.” „Megint mogyorókrémes palacsinta volt vacsorára. Mert Panna azt szereti legjobban.” „Indulunk úszni. Minden pénteken az uszodában vagyunk, és Pannának van a legszebb piros fürdőruhája.” Ilyen információkkal a birtokában bárki játszi könnyedséggel egy gyerek bizalmába tud férkőzni.