A gépkocsigyártás forradalmasítója

Vajon hány gépkocsi­tulajdonos van tudatában annak, hogy ha elektromos gyújtással beindítja járműve motorját, egy zseniális magyar mérnök, Galamb József találmányát alkalmazza, s ha épp egy Ford személygépkocsi tulajdonosa, a hűtőrácson látható márkajelzésre pillantva, ugyancsak hajdani honfitársunk szellemi alkotását láthatja? Azét a feltalálóét, aki nélkül talán a Ford Motor Company sem vált volna a gépkocsigyártás egyik leghatalmasabb vállalatává.

Egy parasztlegény álma

1881. február 3-án Makón, egy szegény sorsú földműves, Galamb József felesége, Putnoki Erzsébet egészséges kisfiúnak adott életet, aki a keresztségben – édesapja neve után – a József nevet kapta. Bátyja, Sándor után ő lett a család második gyermeke, akit további öt testvére követett, bár egyikük még csecsemőként életét vesztette. A családfő – nem sajnálva rá a pénzt – jogásznak taníttatta ki elsőszülött fiát, aki már fiatalon befutott ügyvéddé vált, s apja korai halálát követően, öccse, József, az ő anyagi támogatásával végezte el szülővárosa elemi iskoláját, valamint a helybeli gimnázium első négy osztályát. Ezt követően Szegeden, az Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában tanult tovább, s már itt felfigyeltek nagy kifejezőkészségről tanúskodó geometriai rajzaira. Végül a nagynevű Budapesti Állami Felsőipariskolában fejezte be tanulmányait, ahol gépészmérnöki képzettséget szerzett, s itt hozta meg egész további életére kiható döntését, miszerint gépkocsikonstruktőr lesz.

Az automobil a XIX. század végén legalább akkora műszaki újdonságnak számított, mint korunkban az űrhajó. A benzinnel működő robbanómotort már 1867-ben feltalálta a német Nicolaus August Otto, ám évtizedeknek kellett eltelniük, mire két honfitársa, Karl Benz 1886-ban, majd Gottlieb Daimler három év múltán megszerkesztették az első benzinmotoros gépkocsikat. A lóvontatású konflisokkal és fiákerekkel teli városi utcákon kis számban felbukkanó korai automobilokat még irányítóbotokkal vezették, melyeket csak 1900-ban váltottak fel a kormánykerékkel. Három év elteltével pedig két kiemelkedő tehetségű magyar gépészmérnök, Bánki Donát és Csonka János feltalálták a gépjárművek egyik legfontosabb alkotóelemét, a karburátort (porlasztót). Nem csoda hát, hogy a technika iránt érdeklődő Galamb József képzeletét is megragadta a korszak egyik legjelentősebb találmánya. Mielőtt azonban megvalósíthatta volna álmát, 1901-ben be kellett vonulnia az osztrák-magyar közös hadseregbe, hogy letöltse kötelező katonai szolgálatát. A ma Horvátországhoz tartozó Isztriai-félszigeten található pólai haditengerészeti támaszpontra vezényelték, ahol a Horthy Miklós sorhajóhadnagy által parancsnokolt Kranlich torpedónaszád műszaki tisztje lett, s a hadiflottánál később nagy karriert befutó, az I. világháború végén altengernaggyá előléptetett leendő kormányzó is felfigyelt a tehetséges szakemberre.

Leszerelése után Galamb az Aradon működő Magyar Automobil Rt. alkalmazottja lett, mely 300 koronás ösztöndíjjal németországi tanulmányútra küldte. Brémában, az északnémet kikötővárosban azonban elfogyott a pénze, ezért – más munkalehetőséghez nem jutva – rövid ideig egyszerű hajógyári munkásként kereste meg a kenyerét, majd motorösszeszerelőként állt munkába a frankfurt-am-maini Adler Automobil Companynál.

Nehéz kezdet „a korlátlan lehetőségek országában”

Honfitársunk minden vágya az volt, hogy megtekintse az amerikai Saint Louis-ban 1904-ben megrendezett gépkocsi-világkiállítást, ezért – megtakarított pénzéből – már 1903 októberében New York-ba hajózott. Szűkös anyagi lehetőségei miatt munkát vállalt egy dobozgyárban, majd az Albany State House faburkolatának a díszítésén munkálkodott, később pedig szerszámkészítőként helyezkedett el a Pittsburgh-i Westinghouse Műveknél. Napi 9-10 órát dolgozott, 25 centes órabérért, s keresetéből már el tudott utazni álmai színhelyére, a gépkocsi-világkiállításra, ahol ha lehet, még jobban „beleszeretett” az automobilokba. Ezt követően karburátorokat készített a Cleveland-i Stearn’s Automobile Company-nél, s mivel ekkorra már elég jól elsajátította az angol nyelvet, géptervezői állást keresett. Az amerikai gépkocsiipar „fellegvárába”, Detroitba utazott, ahol 1905 decemberében a Ford Motor Company alkalmazottja lett, ám egyelőre csak műszaki rajzolói munkát kapott a cégnél.

Henry Ford 1896-ban építette meg első személygépkocsiját, 1903-ban pedig megalapította a vállalatát, mely az első időkben még csak egy volt az ambíciózus, gépjárműgyártó kis cégek sorában, s meglehet, a tehetséges, kreatív magyar szakember nélkül éppúgy megszűnt volna, mint megannyi társa. A gyár akkoriban csak 300 munkást foglalkoztatott, szinte minden alkatrészt más cégektől vásárolt, gyártmányai drágák voltak, s elsősorban csak a jómódú személyek vásárolták meg azokat. A cégtulajdonos azonban hamar felfigyelt Galamb tehetségére, aki áttervezte, feljavította a Ford N-modell hűtőrendszerét, ezért 1907-ben megbízta: tervezzen egy gépkocsit, melyet egy munkás is megvásárolhat, akár egy gyermek is elvezethet, ha kell, a prérin is képes közlekedni, meghibásodás esetén pedig akár csípőfogóval és kalapáccsal is meg lehet javítani.

„Bádog Böske” diadalútja

Galamb József az ugyancsak magyar származású Farkas Jenővel és az amerikai Charles Harolde Wilsszel együtt munkához látott, s létre is hoztak egy új műszaki megoldásokban bővelkedő gépkocsit, a Ford T-modellt. Hősünk feltalálta s az új konstrukcióba beépítette a bolygóműves sebességváltót, az elektromos gyújtószerkezetet, a levehető hengerfejet. Az új modell ekészítéséhez hőkezelt fémeket és vanádiumot is felhasználtak, a borítólemezek egy része már nem kézi kalapálással, hanem mélyhúzással készült. Így létrehozták a korszak legmodernebb személygépkocsiját (első példánya 1908. október 1-jén gördült ki a gyárkapun), mely egyúttal a Henry Ford által megkövetelt igényeknek is megfelelt, ez lett a világ első „népautója”, mely a lakosság széles rétegei számára elérhetővé tette a gépkocsivásárlást. A konstruktőrök az általuk tervezett járművel valósággal „autóba ültették” Amerikát, s világhírűvé tették a Ford Műveket. S míg a gépkocsigyártás első évtizedeiben minden motort teljes egészében egy munkás állított elő, 1913-ban – Galamb József tervei alapján – bevezették a járművek futószalagon való előállítását, mely forradalmasította a gépkocsigyártást, lényegében ezzel indult meg a járművek tömegtermelése. Automobiljukat két- és négyüléses, zárt, iletve nyitott tetejű szériákban gyártották, sőt a kisteherautó-változatát is elkészítették. Emellett hősünk a kísérleti mérnöki részlegen megtervezte és megépítette a T-modell két versenyautó-változatát, melyek egyike 1909-ben megnyerte a több mint 4000 mérföldön át tartó New York–Seattle versenyt, 22 nap alatt téve meg az Atlantitól a Csendes-óceánig húzódó útvonalat. A T-modellt 1927-ig gyártották, amikor is felváltották az A-modellel Ford pedig a cég főmérnökévé nevezte ki Galambot, akinek az emberségességét jelzi, hogy amikor felvetődött a létszámleépítés terve, inkább más részlegekre csoportosította át a keze alatt dolgozókat, csak hogy ne veszítsék el az állásukat.

Olcsósága és könnyű kezelhetősége miatt az amerikaiak igencsak megszerették a gépkocsit, „Tin Lizzie”-nek („Bádog Böské”-nek) becézték, és sokoldalú felhasználhatóságát jelzi, hogy a farmerek – ekét kapcsolva a jármű után – még szántottak is vele, a rászerelt szíjtárcsával pedig cséplő-, illetve darálógépeket is működtettek a gépkocsival. 1908 és 1927 között több mint 15 millió példányt állítottak elő belőle, melyek jelentős része exportra került, az 1920-as években a világ összes személygépkocsija közül minden második jármű Ford-gyártmányú volt. Makón is működött egy Ford-lerakat, melyet Galamb József két öccse, János és Ferenc vezetett, s az értékesítés mellett autó-motor-javítóműhelyt is működtettek. Maga Galamb József is többször járt Magyarországon, 1921-ben ösztöndíjat alapított olyan makói, szegény sorsú diákok számára, akik a Budapesti Felsőipariskolában akarták folytatni tanulmányaikat, előadást tartott a Mérnök és Építész Egyletben, Horthy Miklós pedig nemegyszer fogadta egykori tengerészét.

Eleinte minden T-modell fekete színű volt, az anekdota szerint azért, mert Ford nagyon olcsón, nagy mennyiségű fekete festékhez jutott, s állítólag kijelentette: vásárlóink minden színigényét ki tudjuk elégíteni, amennyiben fekete gépkocsit akarnak venni. A valóság azonban az, hogy a fekete festék száradt meg a leghamarabb, s a termelés gyorsítása miatt alkalmazták ezt a festéket. A gyártás utolsó éveiben azonban már kék, szürke és sárga színben is forgalmazták a járművet.

A Fordson traktortól a repülőgépmotorig

A T-modell mellett egyéb gépjárművek tarvrajzai is lekerültek Galamb József tervezőasztaláról. Az első világháború idején ő alkotta meg a Fordson traktort, melyet az eredeti elképzelések szerint elsősorban farmerfeleségeknek szántak, hogy amíg férjük a fronton harcol, az erőgéppel ők maguk is meg tudják művelni a földjüket. Később viszont e traktornak jelentős szerepe lett a mezőgazdaság gépesítésében, s nemcsak Amerikában, hanem a világ több más országában, így Magyarországon is. Emellett – ugyancsak az első világégés idején – tengeralattjáró-felderítő eszközt, repülőgépmotort, illetve sebesültszállító gépkocsit is tervezett. 1917-ben felvette az amerikai állampolgárságot, s még ugyanebben az évben megnősült, Dorothy Beckhammel kötött házasságából két lány született, Clair és Gloria. Később részt vett a Ford V-8 modell kifejlesztésében, pályamunkásvagonokat, illetve tehergépkocsikat is alkotott, s ő rajzolta meg a Ford gépkocsi márkajelzését is. A II. világháború idején – munkaadója ötletére – hathengeres gépkocsit hozott létre, Henry Ford pedig igencsak megbecsülte főmérnökét, 75 ezer dollárt tett ki az évi munkabére. Megjegyzendő, hogy ugyanennyit tett ki az Egyesült Államok elnökének a fizetése is.

Az 1940-es években azonban gyomorbántalmak, majd szívbetegség keserítette meg az életét, 1944 márciusában, egy szívrohamot követően, orvosai tanácsára felhagyott az aktív munkával, s nyugdíjba vonult. A magyarországi kommunista hatalomátvétel után már nem tarthatta a kapcsolatot otthon maradt testvéreivel, a makói Ford-lerakatot pedig „természetesen” államosították, s a Rákosi-korszakban ugyancsak „magától értetődő dolognak” számított, hogy az utóbb ÁVH-vá „átkeresztelt” ÁVO folyamatosan zaklatta a cégüktől megfosztott „bűnös kapitalistákat”.

Galamb József 11 évet tölthetett a nyugdíjaskor nyugalmában, s 1955-ben, Detroitban hunyt el. 2000-ben Makó városa díszpolgári címet adományozott hírneves szülöttjének, két év múlva Sármeczky Krisztián csillagász a mérnök tiszteletére a feltalálóról nevezte el az általa felfedezett 132824 jelzésű aszteroidát, 1999-ben pedig Las Vegasban egy nemzetközi zsűri az évszázad személygépkocsijává választotta a zseniális magyar mérnök konstrukcióját, a legendás T-modellt, melynek kiválóságát ékesen bizonyítja, hogy még az ezredfordulón is százezer működőképes darabot birtokoltak belőle a múzeumok, valamint a magángyűjtők.

Lajos Mihály

Kárpátalja