A jó gazda így csinálná (Folytatás)

Ha Kárpátalján valaki zöldségtermesztésre adja a fejét, netán fóliaházat épít néhány tucat négyzetmétert meghaladó alapterületen, feltételezhetően nemcsak a család asztalára akar jó minőségű élelmiszert tenni, hanem jövedelemszerzés a célja.
A termesztett növény igényei, a háztáji területe, a ráfordítható pénzösszeg nagysága meghatározza a fóliasátor méreteit. „Újkrumpli”, hónapos retek, újhagyma – például későbbi fűszerpaprika-hasznosítással – termesztésére megfelel a 7×30 m-es kislégterű sátor, viszonylag olcsó egycolos acélcsőből kivitelezve, amelyekből egymás mellé akárhány elhelyezhető. Az alacsony növényállomány és a fóliasátor rövidsége miatt jól szellőzik, az öntözés megoldható slaggal vagy felső mikro-szórófejekkel.
Ha van elegendő pénzünk, kellő nagyságú területünk, akkor építsünk nagy légterű sátrat. Számszerűen ez annyit tesz, hogy 1 m2 alapterületre legalább 3m3 légoszlop jusson. Építményünk tartóssága szempontjából a fóliasátor alakja közelítsen a félkörhöz, mert a szél toló-emelő hatásának ez a forma áll ellen leginkább, ráadásul az ívelt vázon egyenletesen feszül a fóliapalást, ami annak tartóssága miatt hasznos – az anyag az éleken, sarkokon kikopik, elég.
A legelterjedtebb méret a „péterfalvi típus”, a 10×40 m-s fóliaház, amelyre standard, 16 m szélességű, 45 m hosszúságú, 0,15 mm vastagságú fólia való. Jellemzője a 4,5-4,3 m gerincmagasság, amikor a fejlett növényállomány felett is legalább 1 m szabad légréteg marad, miáltal a létesítmény jól átszellőzik, és a hőmérséklet-ingadozás is viszonylag alacsony, így a nyári kánikulában sem „aprósodik” el a termés. Egy ilyen létesítmény lehet tetszőleges hosszúságú, ha 30 méterenként pillangóablakos szellőzőket építünk be. Ennél a típusnál a legalacsonyabb az egy négyzetméterre eső költséghányad. Szükség (lehetőség) szerint a fóliasátor kiegészíthető belső fóliaborítással is, amely sokat javít a létesítmény hőháztartásán.
Az alapfelszereltséghez tartozik a csepegtető öntözés kiépítése, feketefóliás talajtakarással. A klíma melegedése és a talajtakaró fóliák kiterjedt használata miatt kánikulában árnyékolással, párásítók, mikro-öntözőfejek telepítésével védekezni kell a légköri aszály ellen is. Ahogy mondani szokták: tavasszal fűteni, nyáron hűteni!
Az 1 m2-re eső terméshányadot a tenyészidőnek a létesítmény fűtésével történő kiterjesztése által lehet növelni. A leginkább költséghatékony fűtési mód napjainkban a vegetációs fűtés, amikor 60-70oC-os vizet keringtetünk műanyag csövekben a növénysorok mentén. Ez lehetőség szerint kiegészíthető légtérfűtéssel, dupla fóliaborítással, energiaernyővel. A vegetációs fűtés telepítésének költsége nagyságrendileg megegyezik a fóliaház építésének költségeivel – az elérhető nyereséget viszont évente kb. 50%-kal növeli. Mindenképpen megéri tehát befektetni a koraiságba.
A család eltartása szempontjából fontos a birtokméret. Statisztikákból ismert, hogy Hollandiában egy család megélhetését – holland szinten – 5 ha üvegház biztosítja. Magyarországon ehhez legalább 5000 m2 alapterületű fóliás létesítmény szükséges. Kárpátalján 1000 m2-rel számoltunk a közelmúltig, de 2009-ben, a válság hatására kb. 1500 m2-re nőtt az a terület, amely az ukrán valóságnak megfelelő életszínvonalat biztosít egy családnak, és ez a területméret tovább nő! Véleményem szerint, az életképes birtokméret elérése érdekében ugyanazt kell tennünk, amit Alsókaraszló (Zariccsja) környékén tapasztalhatunk: az intenzív zöldségtermesztőknek ki kell települniük a háztájiból a mezőre.
A termesztendő növényfaj és a fajták, hibridek kiválasztásánál leginkább a termesztői hagyomány az irányadó. Az a család, amelyik elsajátította egy növény (káposzta, paradicsom stb.) termesztésének csínját-bínját, nagyobb sikerrel termeszti a megszokott fajt, mint más növényeket, ráadásul több év átlagát összevetve a fő növényként termesztett uborka, paradicsom stb. éves szinten hasonló nagyságrendű bevételt biztosít. A fajta megválasztásánál mindenképpen figyelembe kell venni a piaci igényeket. Az uborkánál például, ha a nagybani piacon árusítunk, a vevők a szemölcsös uborkához szívesebben nyúlnak, esetleg némi felárral is honorálják a fajtaválasztást, ami nem utolsó szempont túlkínálat esetén.
Egy ideig jól működik az a termelői stratégia, amely a „piaci réseket” célozza meg, vagyis olyan alakú, színű zöldséget termeszt a gazda, amelyből hiány mutatkozik, miközben egy vásárlói réteg éppen ezt kedveli. Ilyen lehet pl. a rózsaszín vagy sárga színű paradicsom. Idővel más termelők is ráállnak az újszerű zöldség termesztésére, és a feláras értékesítés lehetősége megszűnik. Hasznos taktika a „követő magatartás”, amikor a gazda átveszi és hasznosítja a kidolgozott termesztési fogásokat, bejáratott fajtákat, és így nem követi el azokat a hibákat, amelyek egy új technológiai fogás kidolgozása során elkerülhetetlenek.
Itt megint szembetaláljuk magunkat a látni és tapasztalni elvvel, mint a szükséges készségek elsajátításának módjával. Hál’istennek vidékünkön felállt egy olyan szaktanácsadói hálózat, amelynek szakembereihez bízvást fordulhat a gazda, ha gondja támad. Ráadásul a téli időszakban – igény szerint – tanfolyamokat, szezonban fajta- és technológiai bemutatókat szerveznek, ahol a felmerülő kérdéseire választ kaphat a termelő. A hasznot hajtó termelésnek sarokköve a likvid tőke megléte mellett a termesztői ismeretek folyamatos fejlesztése is, hisz a technológia folyamatosan változik, a piaci nyomás miatt pedig átlagosan háromévenként a fajták lecserélődnek.

Őrhidi László nagydobronyi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója