A lánybúcsú eredete

A lánybúcsú a legénybúcsúból ered, a női egyenjogúság kivívásával egy időben jött létre.

Az önfeledté vált szórakozás immár nem csupán a férfiak kiváltsága lett. A két esemény története szorosan összefonódott.

„Néha a legapróbb családi hagyományok szülik a legdrágább emléket.” A legénybúcsú az ókori Görögországból, Spártából ered, és a gonosz szellemek elűzésére szolgált. A vőlegény barátai összegyűltek, és edényeket ütöttek össze, hogy nagy zajt csapjanak. Később már nem az ártó szellemek elijesztése lett a cél, hanem a vőlegényt búcsúztatták ezzel a mulatsággal a legényélettől.

Egyes országokban, pl: Hollandiában és az Egyesült Államokban nem az esküvő előtti napon, hanem két héttel korábban tartották a legénybúcsút a násznéppel együtt az örömapa házában.

A házasulandó pár családjának férfi tagjai szembesítették a fiút a házassággal járó kötelezettségeivel, illetve megvizsgálták azt, hogy alkalmas-e rá. Lássuk be, kemény próbatétel volt ez az ifjú vőlegény számára, amit úgy is mondhatnánk, hogy gatyába rázták, embert faragtak belőle.

Lánybúcsú napjainkban

Ma már többnyire kocsmákban vagy éttermekben tartják, ennél sokkal kötetlenebb, felszabadultabb formában. A bulizás szigorúan kötelező, és éjfélkor nagyon sokszor felbukkan egy chippendale táncos vagy az arának egy szexuális/erotikus tartamú játékban kell részt vennie.

Lezárul a leányélet, a házasságkötéssel vége egy korszaknak, új szerepek várnak a menyasszonyra. Több indok nem is kell egy hatalmas bulihoz, amit bárki megszervezhet a lánynak, akár a tanú, akár egy rokon, kolleganő vagy barátnő.

Európán belül ez a szokás Angliából terjedt el, „Stag Night” néven. Skóciában a „Blackenings”-nek becézett mulatság célja, hogy a menyasszonyt alaposan zavarba hozzák.

Lehetetlen maskarába bújtatva parádéznak végig a városon. Nem csak az Egyesült Királyságban jellemző a fiatalok vicces és kínos ruhába öltöztetése. Ausztráliában a vőlegényre úgynevezett „mankinit” adnak, ami egy szokatlan fazonú és élénk színű fürdőruha.

forrás:alompar.hu