A szamóca telepítése

Kevés kivétellel ősszel vagy tavasszal ültetjük a gyümölcsféléket. A kivételek egyike a földieper.

Zöld palántával az anyanövény mellől kiemelve, vagy a tálcás (földlabdás) palántával nálunk augusztus derekától szeptember végéig telepíthető. Így gondos ápolással már a következő évben terem. A talaj-előkészítést és az ültetés utáni öntözést követően a gondozás már a telepítés után megkezdődik, ugyanis az augusztusi ültetéskor többet kellett locsolni, a szeptemberinél pedig a hidegtől kell jobban védeni, talajtakarás is ajánlott.

A szamóca a nyár végén fejleszti ki következő évi termőrügyeit, ezért fontos a nyárutói–őszi gondos ápolása.

Az első termőév során – közvetlenül a termésérést követően – a szamóca önmagát szaporítja, indákat nevel. Ahol azok elérik a földet, ott meggyökeresednek, és őszre fejlett szaporítványt nevelnek. Ha a feltételek kedvezőek, az indák még tovább terjednek, és akár 2-3 további szaporulatot is létrehozhatnak. A gyakorlatban legjobb az utóbbiakat eltávolítani, hogy az első szaporulat megerősödhessen. A kevesebb, de erős gyökérzetű szaporítvány – már csak a későbbi helykihasználás miatt is – többet ér, mint a sok gyenge gyökérzetű.

A felszedett szaporítóanyagot még aznap el kell ültetni végleges helyére vagy egy erősítőiskolába, és naponta többször kell öntözni. Vizes újságpapírba csomagolva a palánta esetleg egy-két napig tárolható.

Erős, dús gyökérzetű, bőtermő anyanövényről válasszunk ki palántát. Földlabdával együtt vegyük fel. A palánták még az ősz folyamán begyökeresednek. Némi téli takarással károsodás nélkül áttelelnek, és – az erősebb tövek – már az ültetést követő tavasszal gyümölcsöt érlelnek.

Nálunk a háztáji kertekben legelterjedtebb a nyár végi–ősz eleji, azaz augusztusi–szeptemberi telepítés. Mivel az idén augusztusban nagyon meleg volt, most szeptemberben sem késő telepíteni a földiepret, csak arra kell figyelni a tél folyamán, hogy a fagyok idején takarjuk az ágyást, azaz védeni kell a kifagyástól a gyenge gyökereket.

Érdemes több helyről beszerezni a palántát, mert így nagyobb az esélye annak, hogy több fajtánk lesz. Az azonos fajták viszonylag rövid idő alatt beérlelik gyümölcsüket, ezért a szüret idejének meghosszabbítása érdekében kívánatos, hogy több fajtát telepítsünk. Így akár 5-6 hétre széthúzhatjuk a földieperszüretet.

Korszerű módszer az ún. frigópalánták telepítése. A frigó (0 fok alá hűtött) -palánták ősszel kerülnek a hűtőházba, ahol megnyújtott telet kell átvészelniük, amíg kiültetésre kerülhetnek. Ezek tavasszal, márciusban szerezhetők be. Lombtalanok, csupán gyöktörzsből és erős gyökérzetből állnak. A kiültetés után átlagosan 3 hónap múlva virágot fejlesztenek, és gyorsan termést érlelnek. Ezek a palánták azonban drágák, és kérdés, hogy megéri-e a kertben, kis területen termeszteni. A nagyüzemi termesztésben bizonyára kifizetődőbb az alkalmazásuk.

A hely kiválasztása

A földieper leginkább a szabad, napos helyen érzi jól magát, de enyhe félárnyékban is kielégítő termést hoz. A nagyon árnyékos helyet azért kerüljük, mert a hozam ott jelentősen csökken. Az sem mellékes, hogy a nyirkos árnyékban a betegségek kialakulása, a bogyók rothadásának veszélye is nagyobb. A fiatal gyümölcsfák és az alacsony bogyós gyümölcsűek sorai közé is telepíthetjük.

A talaj előkészítése

A telepítés előtti talajművelés alapvetően meghatározza a későbbi fejlődést. Mélyen megművelt talajt igényel. Tápanyagban és humuszban gazdag, jó vízháztartású talajt kedvel. A homokos agyagtalajon fejlődik a legjobban. Mivel több évig, átlagban 3-4 évig marad az ültetési helyen, nagyon fontos, hogy a telepítés előtt bőven adjunk tápanyagot. Talajtípustól függetlenül nagy adag szerves trágyát kell a talajba forgatni.

A szarvasmarhatrágya a legalkalmasabb a földieper szerves trágyázáshoz. A lótrágya laza szerkezetű talajba nem való, csak kötöttebb földbe érdemes bedolgozni.

Négyzetméterenként 10-15 kilónyit dolgozzunk be az ágyásba. Ügyeljünk arra, hogy a bedolgozott szerves anyagok, így például az istállótrágya ne kerüljön túl mélyre, mert ott a sekélyen gyökeresedő földieper számára elérhetetlen a tápanyag. Egy ásónyom mélyre a legjobb beforgatni. A szerves anyag a tápanyagpótlás mellett segíti a talajéletet, ezenkívül melegedő, jó talajszerkezetet biztosít. Kiegészítőként foszforból 5–8 dkg, nitrogénbol 3–5 dkg ajánlott négyzetméterenként (a termesztés során műtrágyát fejtrágyaként is adagolhatunk).

Tavasszal nagyon fontos a folyamatos talajlazítás is, hiszen csak kellően szellőző, gyommentesen tartott talajban fejlődnek megfelelően a tövek.

Palántázás

Telepítéskor ügyeljünk az ültetési mélységre. A szamóca gyöktörzsének csúcsi részében levő tőrózsában álló levelek, az ún. szívlevelek – ezek hónaljában vannak a hajtásrügyek – mindig a talajfelszín fölé kerüljenek. A gyökérnyak éppen talajszintben legyen, és szilárdan álljon. Ha ujjunkkal megcsippentve egy levelet, nem tudjuk kihúzni a palántát a földből, akkor jól elültettük.

A túl mélyre ültetett palánta rendszerint nem virágzik a következő évben. Ha viszont túl magasra kerül, akkor a gyökérnyak most ősszel kiszárad, vagy télen kifagy.

Az ültetőlyuk mérete sem mellékes. Ha túl kicsi, a sarjnövény gyökerei visszahajlanak, a palánta vontatottan fejlődik, és előbb-utóbb elpusztul.

Nem mellékes az sem, hogy milyen távolságra kerülnek egymástól a palánták. Az erős, egészséges, sűrű gyökerű növénykék 40-50 centiméterre legyenek egymástól. A sorokat művelési módszertől függő távolságra tervezzük.

Talajtakarás

Érdemes azonnal takarni a szamóca talaját. Nedvesebben tartható a talaj, gátolja a gyomok növekedését, és tavaszra a gyümölcse is kevésbé szennyeződik.

Az ültetés után gyorsan és biztosan meggyökeresedik, szinte veszteség nélkül áttelel, ha a talaját takarjuk.

Fekete fóliát is használhatunk talajtakarónak, de ezt még az ültetés előtt ki kell teríteni. A szalma- vagy más takarással ráérünk később is. Telepítés után ne mulasszuk el a palánták öntözését. Ha a talajt nem takarjuk, akkor a növényeket gyakrabban kell öntözni.

Tápanyagpótlás

A nitrogén mellett meglehetősen sok foszfor és kálium szükséges a bő terméshez. Célszerű az öntözővízzel együtt adagolni a műtrágyát is, ami mindenképpen klórmentes, savanyú kémhatású készítmény legyen. A boltokban beszerezhető – nem kizárólag a szamócára való, de megfelel a célnak – a Ferticarre, Master stb.

Fajták

Eredetileg Európában csak a különleges zamatú erdei szamóca volt honos és ismeretes. A mai nagyobb, ún. ananászfajták Észak- és Dél-Amerikából származnak. Ezekből nemesítették és nemesítik ma is a legkülönbözőbb új fajtákat. Nálunk hagyományosan a piros húsú, lekvárkészítésre is alkalmas fajták ismeretesek (Senga Sengana, Gorella, valamint a magyar Fertődi 5, Kortes stb.), de vannak belül fehér húsú, kemény, jól szállítható, de többnyire ízetlen fajták is (pl. Elsanta).

Amennyiben a nyár végén vagy ősszel látunk friss szamócát a gyümölcsárusoknál, azok vagy frigópalántákból, azaz hűtoházi tárolással késleltetett, majd onnan pl. a nyár közepén kiültetett és 6-7 hét alatt termő, de rendkívül öntözésigényes termesztésből származnak, vagy pedig kétszer termő fajtákról (Ostara) van szó.

A kétszertermők kezelése a frigókénál lényegesen egyszerűbb. A későbbi nagyobb bogyók érdekében szokás eltávolítani ezekről az első termés virágait. Így végül ezek a tövek is csak egyszer teremnek, de nagy bogyókat szüretelhetünk róluk.