A téli ünnepkör szokásai és hiedelmei vidékünkön

Az év jeles napjait négy nagy csoportra osztjuk, mégpedig tavaszi, nyári, őszi és téli ünnepkörre. Az ünnepek mindegyikének megvan a maga jellegzetessége. A naptári év bizonyos napjaihoz kötődő szokások és hiedelmek számos ősi elemet tartalmaznak. Ezeket nehéz lenne bármely népcsoporthoz kötni. A szokások többsége arra szolgált, hogy a gonosz, rossz szellemeket elűzzék, a termékenység szellemét felébresszék. Legfontosabb eszközei a tűz, a víz, a zöld ág vagy vessző. Módjai a tűzön átugrálás, a vízben való mosdás, fürdés vagy vízzel locsolás, zöld ággal díszítés, zöldág-hordás, májusfaállítás és vesszőzés.
Cikkünkben összefoglaltunk néhány szokást, melyet, ha már gyakorlatban nem is, de az emlékezetben még megőriztek vidékünkön.
Leggazdagabb a téli ünnepkör, melynek kezdetét Katalin-naptól számítjuk. Kárpátalja egyes településein még ma is rengeteg hiedelem fűződik ehhez az időszakhoz. Azt mindenki ismeri, hogy ha Katalin kopog, karácsony locsog, és fordítva. Az viszont már kevesebben tudják, hogy sok helyen ezen a napon zöld ágat tesznek a vízbe, amely ha karácsonyig kinyílik, férjhez megy a leány. Emellett az ágnak bajelhárító képességet tulajdonítanak.
Az András-naphoz szerelmi jóslatok kötődnek. Ilyenkor a lányok derelyét készítettek, s a tésztába lekvár helyett férfineveket tartalmazó papírosokat tettek, s megfőzték. Fövéskor a legelső tésztát kivették a vízből, s úgy hitték, amilyen nevet tartalmazott, úgy fogják majd hívni a jövendőbelijüket. Az András-nappal vége szakad a mulatozásnak, és elkezdődik az adventi időszak. A falvakban ekkor kezdődnek a disznóvágások is. Ilyenkor szintén házasságukról jósolnak a hajadonok. A lányok hajnalban megrugdossák az ól ajtaját, s ahányat röffent a disznó, annyi év múlva mennek férjhez.
A kalendárium következő jeles napja december 13. Ezen a napon Szent Lucára emlékezünk, aki egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A keresztények különösebben nem tartják számon, csak a legendák őrzik nevét.. A keresztény hitre tért szép fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete folytán nevét a fény (lux) szóval is kapcsolatba hozták.
A jeles naphoz fűződő egyik szokás a Luca-naptár készítése. A régi magyar Luca-hagyomány szerint a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz (átlagosan), mint Luca napján (december 13.), februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárásra utal. Ugyanezen a napon kezdték el készíteni a Luca-széket, melyhez kilencféle fát használtak: kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát. Vasszögek helyett kizárólag facsapokkal erősítették a szerkezetet. Minden nap csak egy dolgot szabad rajta készíteni. Karácsony szentestéjére elkészül. Szenteste, ha a készítő elviszi magával a széket az éjféli misére, s feláll rá, megláthatja a falu boszorkányait, mert azoknak szarvuk lesz. Ezután a széken állónak menekülni kell, mert a boszorkány észreveszi őt. Ezért zsebükben mákot vittek magukkal, amit kiszórtak. Így a boszorkány csak akkor tudott továbbmenni, ha azt az utolsó szemig felszedte. Kárpátalja egyes településein még emlékeznek e szokásra, viszont ma már senki nem készít Luca-széket.
A következő jeles alkalom a karácsony, melyhez számos hiedelem kapcsolódik. Az ünnephez kötődő kárpátaljai szokásokról a későbbiekben olvashatnak oldalunkon.

Gál Adél
Kárpátalja.ma