A titánok virág

Dr. Odoardo Beccari olasz kutató és botanikus 1878-ban a szumátrai őserdőket járva egy óriási virágot fedezett fel, amely magasabb volt az embernél, és kellemetlen szagot árasztott.
Ez volt a titánbuzogány vagy amorfofallusz.

Csak később állapították meg, hogy nem egy önálló virágról, hanem virágzatról van szó. A növény föld alatti gumójának átmérője 1,5 méter, súlya pedig elérheti az 45-50 kilógrammot. A gumóból egy rövid, vastag, zöld színű szár fejlődött ki, ami óriási virágzatban végződik. A kívül zöld, belül sötétvörös, hatalmas buroklevél gallérként öleli körül a dorongszerű, húsos virágzatot. Az egyes virágok a torzsavirágzat alsó részén helyezkednek el. Felső része meddő és éppen ez a rész árasztja a kellemetlen bűzt. A virágok beporzásáról a rovarok gondoskodnak.
A titánbuzogányt először 1937-ben, a New York-i botanikus kertben sikerült mesterségesen kitermeszteni. Magassága elérte a 2,5 métert. A virágot gondozó kertészek undorító szaga miatt csak gázálarcban tudtak dolgozni, és a munka után kénytelenek voltak átöltözni.
Az Amorphophallus nemzetség fajait a kontyvirágfélék családjába soroljuk. Indonéziában, Indokínában, a Fülöp-szigetek és a környékbeli országokban élnek.
Japánban az Amorphophallus rivieri konjac faj közkedvelt zöldségféle. Az Amorphohallus campanulatus gumóit „elefántkenyérnek” is nevezik. A burgonyához hasonlóan fogyasztják, és lisztet is őrölnek belőle. A gumót fogyasztás előtt alaposan meg kell főzni, mert különben mérgező. Az európai ízekhez szokott ember számára a gumó kocsonyás, szürkésfehér belseje nem különösen vonzó.
A kontyvirágfélék családjába 110 nemzetség, mintegy 1800 faja tartozik. A család nálunk növő faja a kálmos, a sárkánygyökér és különböző kontyvirágok. Ezek a növények nem nagyobban 35-45 centiméternél.

Forrás: szepzold.hu