A tuberkulózis elleni küzdelem világnapja

A nagy német bakteriológus, Heinrich Hermann Robert Koch 1882. március 24-én jelentette be a tuberkulózis (gümőkór, tbc) kórokozójának, a róla elnevezett Koch-bacilusnak a felfedezését, ezért az Egészségügyi Világszervezet (WHO) március 24-ét jelölte meg a tbc elleni küzdelem világnapjaként.

A WHO adatai szerint évente nyolcmillióan betegednek meg és kétmillióan halnak meg ettől a kórtól, főleg a szegényebb országokban, így ez a Föld legtöbb halálos áldozatot követelő fertőző megbetegedése. A tuberkulózis elleni küzdelem világnapján dr. Szidej Évával, a Nagyszőlősi Járási Kórház belgyógyászával beszélgettünk e betegségről és az ellene folytatott harcról.
– A Kárpátalján is elég gyakori tuberkulózis nagyon veszélyes légúti betegség, mely cseppfertőzéssel terjed, a Koch-bacilus gyorsan szaporodik a tüdőszövetekben, rongálva azokat, anyagcsere-végtermékeivel pedig mérgezi a szervezetet – magyarázza az orvosnő. – A tbc bacilusai ellenállóképesek a faggyal, a forrósággal, a különböző vegyi anyagokkal szemben. Természetes körülmények között, napfényhiány esetében a bacilusok néhány hónapig, a könyvek oldalaira lerakódva három hónapig, a vízben 150 napig életképesek. A tüdőn kívül pedig a tbc más szerveket is megtámadhat: a csontokat, a bőrt, a vesét, az agyat, az idegrendszert stb.
– Melyek a tuberkulózis tünetei, és hogyan kezelik a pácienseket?
– A szimptómák közé tartozik a gyengeség, a köhögés, a váladékfelköhögés, a magas láz, a fogyás, mely annak ellenére következik be, hogy a beteg étvágya jó. Nagyon előrehaladott esetben pedig véres a köpete. Ha valaki már két hónapja köhög, ajánlatos tüdőszűrésre jelentkeznie. A beteget a tüdőgondozókban kezelik, a tüdőgondozókon keresztül biztosítják az ingyenes gyógyszer- és vitaminellátásukat. Az orvosságok mellett vitaminkúrát is kapnak. A kezelés időtartama a betegség súlyosságától függ, könnyebb esetben hat hónapig tart, de nehéz esetekben egy évig is elhúzódhat. Megjegyzendő: az állami munkában lévőknek évente, a nyugdíjasoknak, illetve a háztartásbelieknek pedig kétévente kell részt venniük a tüdőszűrésen. A tuberkulózisban szenvedőknek kalóriadús ételeket kell fogyasztaniuk, egyenek sok húst, halat, gyümölcsöt, fogyasszanak sok tejet, tejterméket, tojást, vitamint.
– Miként lehet megakadályozni a betegség terjedését?
– A fertőzés terjedése csak a betegek és az egészségesek együttes, közös erőfeszítésével állítható meg. A betegeknek külön evőeszközöket, tisztálkodási szereket kell használniuk, ezeket és ruháikat napi rendszerességgel kell fertőtleníteni forrázással, kifőzéssel, a ruhákat vasalással is. Amennyiben a betegnek nincs saját külön hálószobája, spanyolfallal kell elkülöníteni ágyát az egészségesektől. A felköhögött váladékot semmiképp sem szabad kiköpni az utcán, mivel ebben az esetben elkerülhetetlen a tömeges fertőzés. A váladékot szorosan lezárható edénybe kell köpni, azután 15 percig kell forralni, egy teáskanálnyi szódabikarbónával együtt, vagy tűzben kell elégetni azt. A takarítást szappanos vagy szódabikarbónás vízzel kell végezni, és semmiképp sem szabad száraz seprűvel söprögetni, mert az porfelhőt ver fel. Nagyon fontos, hogy friss levegőt és napfényt biztosítsunk a lakásban tartózkodó beteg számára. Évente kétszer formalinos-szeszes oldattal ajánlatos kimeszelni a beteg szobáját, s tilos azt kitapétázni. S mivel a fejlődő szervezet hajlamos elkapni a fertőző betegségeket, a gyermekeket minden esetben el kell különíteni a betegtől. A személyi higiénia betartása, a beteg családjának a segítsége elősegíti a tébécében szenvedő személy mielőbbi felépülését.

Lajos Mihály