Amit a talajvizsgálatról és a mintavételről tudni kell

Nyakunkon az igazi ősz, földjeink, fóliasátraink fokozatosan felszabadulnak a növénytakaró alól. Ilyenkor jön el az ideje, hogy megtervezzük a következő idényt, majd elvégezzük azokat a munkákat, amelyekkel megalapozhatjuk a jövő évi jó termést. Mindehhez ma már szinte nélkülözhetetlen előfeltétel a talajvizsgálat. A tudnivalókról Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

– Miért hallunk a szakemberektől manapság egyre többet a talajvizsgálat fontosságáról még a kisebb alapterületű hajtató létesítményekben gazdálkodó gazdák esetében is?

– A hatékony, gazdaságos termelés szempontjából rendkívül fontos talajaink termékenységének folyamatos fenntartása, a növényi tápanyagok pótlása, fizikai-kémiai jellemzőinek javítása. Ezen célok elérésében segít a talajvizsgálat, s mint annak előfeltétele, a helyesen kivitelezett mintavétel.

– Sokan azt mondják, régebben elegendő volt egyszerűen alaposan megtrágyázni a földet, s az termett. Miért kell túlbonyolítani a dolgot manapság azáltal, hogy „tudományosan” fogalmazzuk meg gyakorlatilag ugyanezt, például a talaj termékenységének folyamatos fenntartásáról beszélünk? És mi szükség a háztájiban talajvizsgálatra?

– A növénytermesztési technológiák egésze nagyban átalakult az elmúlt néhány évtizedben. A mai ismeretek, anyagok és eszközök lehetővé teszik, hogy nagyságrendekkel jobban használjuk ki a rendelkezésünkre álló földterületet, mint korábban. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a megművelt talaj állapotát, fontos tulajdonságait folyamatosan szinten tartjuk, amihez távolról sem elegendő az évi egyszeri trágyázás, mint nagyapáink idejében. A korszerű – vagy ahogy a termesztői körökben is nevezik –, az okszerű tápanyag-utánpótlás feltétele pedig a talaj fizikai és kémiai tulajdonságainak pontos ismerete.

Ne feledjük, hogy a piacra termelő gazda elsődleges feladata a költséghatékony termesztés. Lefordítva a tápanyagutánpótlás kérdéskörére ez azt jelenti, hogy annyi tápanyagot kell kapnia a növénynek, amenyit az adott talajtípuson és klimatikus körülmények között a nagyobb, piacosabb termés érdekében hasznosítani tud. Beláthatjuk, hogy az alultrágyázás ebből a szempontból terméscsökkentő hatású, a túl- vagy luxustrágyázás pedig haszoncsökkentő hatású, arról nem is szólva, hogy esetleg környezetszennyezési problémákat is okozhat. Ezért nélkülözhetetlen a termesztőközeg – vidékünkön ez legtöbbször a talaj – fizikai és kémiai tulajdonságainak pontos meghatározása, ami csak laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges, amelyeknek az alapja viszont a jó, szakszerű, a termőterületre jellemző mintavétel.

– Mit kell tudnunk a mintavételről?

– A talaj- vagy növényminta-vizsgálat csak akkor eredményes, ha a minta ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a vizsgált terület, azaz a fóliasátor vagy zöldségtermelő tábla talaját teljes mértékben reprezentálja, vagyis átlagmintáról beszélhetünk. A hibás vizsgálati eredmények a tapasztalatok szerint 75-80 százalékban a nem megfelelő mintavételből adódnak, s mindössze 5-10 százalékra tehető a műszerek hibája, a laboratóriumban történő bemérési, vagyis emberi tévedésekből eredő hiba.

– Hogyan vegyünk helyesen mintát?

– A mintavétel kapcsán általában a következő kérdések vetődnek fel:

• Mekkora az egyben mintázható terület nagysága?

• Milyen terület mintázható egyben?

• Mivel szedhető a minta?

• Milyen gyakran célszerű talajmintát venni?

• Milyen mélységből vehető a minta?

• Mekkora a labaratóriumi vizsgálatra beküldendő minta tömege?

A zöldségtermesztésben szabadföldön általában 5-6 hektár az a terület, ami egyben mintázható, hajtatásban 3000 m2. Csak azonos növények alól szabad mintát venni, ha korábban az adott területen több növényt termesztettek, akkor minden egyes növény területéről külön mintát kell venni. Hajtatásban az a gyakorlat alakult ki, hogy fóliánként vagy blokkonként egy-egy mintát szedünk abban az esetben, ha a terület egységes, és korábban azonos növényeket termesztettek rajta. Az átlagminta azt jelenti, hogy a mintázott terület fizikai és kémiai átlagértékét képviseli, amit úgy tudunk elérni, hogy minél több pontról veszünk pontmintát. A pontminták száma függ a terület nagyságától, de érje el a 15-20 darabot.

– Hogyan végezzük a mintavételt?

– A mintavétellel érdemes valamilyen rendszer szerint haladni, pl. átlósan, sakktáblaszerűen vagy keresztirányban. Figyeljünk arra, hogy a területre nem jellemző talajfoltok (trágyacsomó helye, mészpor-csomó helye stb.) ne kerüljenek mintavételezésre. A mintavétel történhet ásóval, ültetőkanállal vagy erre a célra készített csővel, amelynek az egyik vége nyitott, ahová a mintavétel alkalmával a föld beszorul.

A mintavétel mindig a gyökeresedés mélységével azonos, tehát 15-25 cm. A mintavétel előtt a talaj felső, 2-3 cm-es rétegét távolítsuk el. A pontminták talaját gyűjtsük egy tiszta vödörbe, keverjük össze és ebből a laboratóriumi vizsgálatra megközelítőleg 1,5 kg-nyi mintát küldjünk el. A mintát kívül és belül lássuk el jelzéssel és névvel, a zacskón belüli jelzést mindig ceruzával írjuk.

Korábban többszöri mintavételt javasoltak, egyet az ültetés előtt, majd a többit a tenyészidőben, 2-3 hetenként. A tápoldatos termesztés elterjedésével azonban elegendőnek bizunyult egyetlen mintavétel a talajforgatás előtt.

– Milyen eredményre számíthatunk a talajvizsgálat révén?

– A vizsgálat alapján választ kaphatunk a talajunk foszfor- és káliumtartalmára, a különböző mezoelemekkel – Mg, Ca, Fe, Cu, Cn – való ellátottságára, a humusztartalomra, a kémhatására (PH-érték), esetleg összsótartalmára (EC) is. A kapott értékek alapján dönthetünk – esetleg meghallgatva a szaktanácsadó javaslatait – azután arról, hogy milyen trágyázási módot, öntözést, talajjavítási módozatot válasszunk a sikeresebb termesztés érdekében.

A szakszerű mintavétel és vizsgálat lebonyolítható a Pro agricultura Carpathica szaktanácsadói hálózatán keresztül is.