Amitől rettegünk

Akár elismerjük, akár nem, mindannyian félünk valamitől. Lehet az valamilyen helyzet, állat, tárgy vagy hely. Félelmeink a legtöbb esetben reálisak, tehát tárgyukat olyan dolgok képezik, melyek valóban veszélyt jelenthetnek ránk nézve. Ha azonban ez nem így van, s félelmünk tárgya valójában nem, vagy csak ritka esetben veszélyes, már fóbiáról beszélünk.

A fóbia indokolatlan viszolygás, ösztönös félelem bizonyos helyektől, helyzetektől, személyektől vagy akár tárgyaktól. Azt, hogy ezek valójában nem is veszélyesek, sokszor maga a fóbiában szenvedő is beismeri, a szorongató érzéstől azonban képtelen szabadulni. A fóbiáknak 3 fő csoportjuk van: szociális fóbiák, pánikbetegség (minden különösebb ok nélkül fellépő rettegés, halálfélelem, ún. pánikroham) és speciális fóbiák (valamilyen meghatározott dologtól, például magasságtól, bezártságtól, különböző állatoktól, növényektől való félelem). Ez utóbbi kategóriába tartozó fóbiák a legkönnyebben kezelhetők, mivel könnyen felismerhetők, s a legtöbb esetben a fóbiát okozó dolgot kizárni, elkerülni is könnyű.

Fóbiát a lehető leghajmeresztőbb dolgok is okozhatnak. Íme néhány a legkülönösebbek közül.

Antrofóbia: Míg a legtöbb embert jókedvre derít egy szép, színes, illatos virág, addig az antrophobiában szenvedők rettegnek tőlük. S ez nem csupán a virág fejére, hanem minden részére, a szirmokra, a bibére, de még a szárra is igaz. Az e fóbiában szenvedőknek nincs könnyű dolguk, hisz ha saját otthonukat virágmentessé is teszik, barátaiknál, családtagjaiknál, munkahelyükön, de még az utcán is kénytelen szembesülni rettegésük tárgyával.

Nomofóbia: Egy érdekes, modernkori fóbia, mely nem más, mint a mobilkapcsolat elvesztésétől való félelem. Bár az mindenkire jellemző, hogy időnként ellenőrzi telefonját, nehogy elérhetetlenné váljon valami miatt, a nomophobiások viszont percenként teszik ezt meg, mert rettegnek attól, hogy valami miatt (pl. gyenge térerő) elvesztik a világgal való telefonos kapcsolatukat.

Phanfóbia: Az egyik legkellemetlenebb fóbia. Az ebben szenvedők ugyanis gyakorlatilag mindentől félnek, rettegésük nem kötődik adott dologhoz, bármi kiválthatja azt. Kikerülni egyszerűen lehetetlen, hisz a bizonyos helyek, tárgyak kerülése náluk eredménytelen. Esetükben csak komoly orvosi segítséggel érhető el javulás.

Pentherafóbia: Az ebben szenvedők nem mástól, mint az anyóstól rettegnek. Bár nyilván kellemetlen, de az érintettnek legalább módja van rá, hogy az anyóssal való találkozások számát a minimálisra csökkentse. Ehhez persze a házastárs nagymértékű toleranciája szükséges. De azért ne hivatkozzon senki pentheraphobiára, ha egyszerűen csak nem kedveli az anyós pajtást!

Eurotofóbia: Valószínűleg a legkellemetlenebb fóbia, amit az ember megtapasztalhat. Az eurotophobia ugyanis nem más, mint a női nemi szervtől való kóros rettegés, mely nem csupán a férfiakat érinti! Nőknél is előfordulhat, s náluk még komolyabb problémát okoz, hisz nap mint nap „szembesülniük” kell vele.

Szociális fóbia: A fóbiák egyik leggyakoribb típusa. Az ebben szenvedő egyén olyan rosszul érzi magát mások között, hogy sok esetben testi tüneteket (remegés, légszomj, felgyorsult szívdobogás) is produkál. Lévén, hogy az ember társas lény, gyakran depresszióval is társul, s mivel az érintett nem képes csapatban elvégezni feladatait, komoly munkahelyi problémákat is okozhat.

Koszfóbia: Az ebben érintettek olyannyira félnek a kosztól és a bacilusoktól, hogy idejük nagy részét otthonukban, a négy fal nyújtotta szinte steril környezetben töltik, nehogy bemocskolják magukat, s ha kénytelenek is elmenni valahová, mindenképp visznek magukkal fertőtlenítő törlőkendőt. Némelyeknél a félelem odáig fajul, hogy idegen helyen még a kanapéra sem ülnek le.

Ergofóbia: A munkától való félelem. Bár ez a fóbia enyhe mértékben elég sok embert érint, a legtöbben képesek leküzdeni azt nap mint nap. Mások viszont annyira rettegnek a munkától, hogy egyszerűen képtelenek bármiféle munkavégzésre, így a munkanélküliek táborát erősítik.

Rettegés a sötétségtől: Gyerekként szinte mindenki fél a sötétben, sokakat azonban ez a félelme végigkíséri egész életén át. Egyeseket „csak” a teljes sötétség, míg másokat már a szürkület is megrémíti. Nekik kész szenvedés az éjszaka. A villanykapcsolgatás sem segít.

Fényiszony: Ez a fóbia az elmúlt években lett elterjedt, mivel egyre több szó esett a napsugarak káros hatásáról. A fényiszonyban szenvedők annyira félnek attól, hogy betegek lesznek a napfénytől, hogy akár pszichoszomatikus tüneteket (pl. ekcémát) produkálnak, ha fény éri őket.

Technofóbia: Irracionális, megmagyarázhatatlan félelem, ellenszenv a számítógéppel és minden egyes számítástechnikai eszközzel (pl. mobiltelefon) szemben. Mivel ezek a mai életben szinte nélkülözhetetlenek, a technofóbia nem csupán a mindennapi életben, de a munkában is nagy hátráltató tényező.

Ephebifóbia: Félelem a fiataloktól, kamaszoktól. Hátterében a fiatalkori bűnözésről, fiatalok által elkövetett erőszakos bűncselekményekről hallott hírek állnak. Az érintettek azoktól a helyektől is rettegnek, ahol kamaszok előfordulnak: mozi, utca, kávézó.

Félelmeink, amennyiben reálisak, hasznunkra is válnak, válhatnak, hisz általuk elkerüljük a veszélyes szituációkat, helyeket. Ha viszont félelmeink már kórosak, könnyen megkeseríthetik életünket. Ne szégyellje senki beismerni félelmeit, s forduljon bátran szakértőhöz, hogy leküzdhesse! Néha pedig a félelmünk tárgyával való szembenézés is hasznos lehet.